kormány;Lázár János;Mazsihisz;német megszállási emlékmű;

2014-02-07 06:00:00

Nem enged a kormány a '44-ből

Nem hozott áttörést a zsidó kerekasztal tegnapi ülése: a kormányt képviselő Lázár János erre nem is kapott mandátumot, mivel csak Orbán Viktor dönthet. A kormányfő a jövő héten válaszol a '44-es emlékmű tervét, Szakály Sándor kijelentését és a Sorsok Háza koncepcióját ért aggályokra. Úgy tudjuk, a szoborhoz ragaszkodik Orbán, a Sorsok Háza kérdését "tárgyalási alapnak" tekinti, illetve ha muszáj, "beáldozhatja" Szakályt. Lázár mindenesetre felajánlott egy 200 milliós támogatást a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontnak. 

Áttörést nem hozott a Zsidó Közösségi Kerekasztal tegnapi két és fél órás ülése, ahol a zsidó szervezetek szembesítették a kormányt képviselő Lázár János miniszterelnökségi államtitkárt a zsidó közösséget leginkább foglalkoztató problémákkal: Szakály Sándor "idegenrendészeti" kijelentésével, a Sorosok Háza koncepciót érintő aggályokkal és főként a Szabadság térre tervezett, vitatott üzenetű és szimbolikájú '44-es német megszállási emlékmű ügyével. Forrásaink szerint halvány remény volt arra, hogy ezekben változást lehessen elérni, de még ennél is "keserűbb tapasztalattal zárult a megbeszélés".

Az érdemi megállapodásra láthatóan felhatalmazást nem kapott Lázár - akit Giró-Szász András kormányszóvivő kísért el - ugyanis az ülés után közölte: Orbán Viktor dönt mindhárom témában. Az államtitkár szerint tájékoztatják az elhangzottakról a kormányfőt, aki "minden körülményt alaposan fog mérlegelni és felelős döntést hoz, olyan felelős döntést, amely nem a feszültséget növeli az országban". A zárt ajtók mögött tartott megbeszélésről csak annyit mondott: "negatív indulatoktól mentes, korrekt vita folyt". Kifejtette, hogy az idei holokauszt megemlékezéseket a magyar kormány a zsidó civil és közéleti szervezetekkel együtt szeretné megtartani, hogy "a főhajtás, az emlékezés közös legyen".

Azért emelhette ezt ki, mivel köztudott, hogy a Mazsihisz vasárnap tartja közgyűlését, ahol a szervezet vezetősége egyhangúan azt javasolja majd a 120 küldöttnek, hogy ha a kormány nem mutat mindhárom kérdésben nyitottságot - tehát nem meneszti Szakályt, nem mond le a '44-es emlékműről, illetve nem veszi figyelembe a Sorsok Házát érintő kritikákat -, akkor a zsidó szervezet távol marad a holokauszt emlékév hivatalos eseményeitől. Ez az ülésen a zsidó szervezetek egyikének képviseletében részt vevő forrásunk szerint nem "bojkott", bár bizonyos értelemben még több is annál: "a kormányzattal való együttműködés felmondása."

Ezt érthető módon a kormány nem szeretné. Nemcsak roppant kínos lenne számára, de azzal a veszéllyel is járna, hogy a Mazsihisz példáját a nemzetközi diplomácia is követné, hiszen ismert, hogy az emlékművel összefüggésben aggályait fejezte ki például a német és izraeli nagykövetség is. Talán a kompromisszum jeleként, mindenesetre információink szerint a tegnapi ülésen Lázár felajánlott egy 200 milliós támogatást a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontnak, ám erről egyik él sem tett említést a tárgyalás után. Heisler András, a Mazsihisz elnöke csak annyit mondott: a megbeszélés feszült, de őszinte hangulatú volt, ugyanakkor "nem kaptunk választ a kérdéseinkre".

Úgy tudjuk, Lázár igyekezett megnyugtatni a tárgyalópartnereit arról, hogy nem igazak a vádak, miszerint a birodalmi sasos - arkangyalos emlékmű az akkori magyar kormány felelősségét igyekezne a megszállókra hárítani. Azt nyilvánosan is jelezte, hogy "a németek által ellenünk elkövetett bűnök nem mentesítenek bennünket a saját magunk ellen elkövetett bűnök felelőssége alól". Heisler hozzátette, hogy az emlékművet "nemcsak mint zsidó szervezet, hanem mint magyar állampolgárok károsnak tartjuk", mert "konfliktusokat gerjeszt és félreértelmezésekre ad lehetőséget". A Sorsok Házáról pedig a Mazsihisz-elnök azt mondta, "nem látnak semmiféle együttműködési készséget a projektvezető részéről".

Úgy tűnik tehát, hogy a kormány nemcsak a Mazsihisz-bojkott lehetőségét nem veszi komolyan, de azt sem, hogy számos zsidó szervezet tiltakozásként visszautasította az emlékévvel összefüggésben nekik megítélt állami forrásokat, ahogy ezt kilátásba helyezte a Mazsihisz is. A legtöbb szervezet azonban még nem írta alá a támogatási szerződést, és a kormányzati forrásból származó információink szerint éppen erre "játszik" a kabinet. Azzal, hogy még egy ideig nem mond az emlékmű ügyében konkrétan sem igent, sem nemet, hanem lebegteti a kérdést. Akár egészen addig, míg az emlékműállítás lefújásában bízva a legtöbb szervezet alá nem írja a támogatási papírokat, utána pedig már nem nagyon tudnak mit tenni, így a kormány bejelentheti, hogy megépül a '44-es emlékmű.

Értesüléseink szerint egyedül a Sorsok Házával kapcsolatos aggályokat tekinti igazán "tárgyalási alapnak" a kormány. Ismert, itt a Mazsihisz arra szeretne garanciákat, hogy a Terror Házát is irányító Schmidt Mária vezette Sorsok Háza torzításmentesen mutassa majd be a holokauszt eseményeit. Ebben a kérdésben a jelek szerint a kormányoldal nyitott arra, hogy a Mazsihisz által hetekkel ezelőtt ajánlott, húsz szaktekintélyt felsoroló listából öt nevet kiválasszon, és ők részt vegyenek a Sorsok Háza szakmai előkészítő munkájában.

Újra kell gondolni a Sorsok Házát
Nem csak néhány, a Mazsihisz számára is elfogadhatónak tartott szakértő delegálása a kérdés, ettől nem lesz jobb az alapvetően elhibázott Sorsok Háza koncepciója - vélekedett Gábor György, aki szerint teljesen, az alapoktól újra kell gondolni az ötletet.
A vallásfilozófus lapunknak kifejtette, "a koncepciót súlyos szakmai tévedések és a vezető személye is terheli" - utóbbival arra utalt, hogy a kormány a Sorsok Háza irányítását a Terror Házát vezető Schmidt Mária kezébe adta.A szakember alapvető - ugyanakkor nem elvi - kérdésnek nevezte annak eldöntését, hogy "egyáltalán szükség van-e egy új holokauszt emlékhelyre, vagy mondjuk több értelme lenne a meglévő, Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot fejleszteni?"
Az viszont már elvi kérdésnek nevezte, hogy szakmai tévedés a helyszínválasztás. Ugyanis a kiszemelt, használaton kívüli józsefvárosi pályaudvarról tudni kell, hogy ott nem is történt bevagonírozás, még az sem biztos, hogy itt áthaladtak "halálvonatok", márpedig Gábor szerint "legalább 30 éve a történet- és társadalomtudományok alaptézise, hogy az úgynevezett emlékezés helyének ott kell lennie, ahol az események lezajlottak, vagy ott, ahol helyszín az események tekintetében releváns fontossággal bír.
Emiatt a vallásfilozófus szerint a pályaudvar alkalmatlan az "emlékezés helyének", ő például inkább javasolná az egykori óbudai téglagyár területét, mivel a fő koncentrációs központ a Nagybátony-Újlaki Téglagyár óbudai telepén volt.Másik komoly szakmai hibának tartja Gábor György a névválasztást, mivel a Sorsok Háza elnevezés a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanságának címére "játszik rá aljas módon", ráadásul "a zsidóság nem is ismeri a sors fogalmát".
Magyarázata szerint azért nem találni meg a sors kifejezést bibliai kontextusban, mert a sorsszerűség, az eleve elrendeltetés elvének elismerése lenne. Vagyis úgy tűnne, "mintha a mindenható ezt a sorsot szánta volna a zsidóknak, holott a zsidó vallás a szabad döntés elvében hisz."A koncepció további érzékeny pontjának nevezte a szakember azt, hogy a Sorsok Háza a holokauszt gyermekáldozatainak állítana emléket, ami sokakban olyan érzést kelthet, mintha az alapvetés az lenne, hogy "a gyermekek még ártatlanok, ők nem ezt érdemelték, ugyanakkor a felnőttekről nem beszélünk, ami úgy is tűnhet, mintha osztanánk egyes antiszemita nézeteket és az ilyenek képviselőivel abban egyeznénk meg, hogy jó-jó, de legalább a gyerekek ártatlanok voltak".
Aggályosnak tartja Gábor György azt is, hogy semmit nem tudni a Sorsok Házában kialakítani tervezett magyar zsidómentők szekcióról, ami egyáltalán nem mindegy, amikor olyan kijelentéseket hallunk,hogy tulajdonképpen Horthy is zsidómentő volt, nem véletlenül támogatta a "hálás zsidóság" haláláig - jegyezte meg. A vallásfilozófus szerint ha a Sorsok Házáról átfogó diskurzus indulhatna a fenti szempontok alapján, akkor "az katalizátora lehetne annak a szembenézésnek, értékelésnek amit 70 évig megspóroltunk".
Beáldozhatják Szakályt
Noha úgy tűnik, a kormány Szakály Sándor ügyében is "beleállt" eddigi merev álláspontjába, kormányzati forrásból származó értesüléseink szerint ha végül "nagyon muszáj lesz", "beáldozzák" a kormány által alapított Veritas Történetkutató Intézet vezetőjét, hogy megmutassák: hajlandóak az engedményekre.Szakály személye egyik kiemelt témája volt a zsidó kerekasztal megbeszélésének, miután a '41-es kamenyec-podolszki deportálást "idegenrendészeti intézkedésnek", az érintett mintegy húszezer meggyilkolt zsidót pedig "bizonytalan állampolgárságúnak" nevezte.
Az pedig csak olaj volt a tűzre, hogy utóbb azzal a megjegyzéssel kért bocsánatot: "én egy olyan kifejezést használtam, ami az akkori időszakban egy szakkifejezés volt".Kijelentése miatt a Mazsihisz és más szervezetek, közéleti személyek valamint a DK és az MSZP is a távozását követelte - eddig hiába. L. Simon László, az Országgyűlés kulturális bizottságának fideszes elnöke pedig védelmébe vette, mondván: "személyesen is ismerem, kiváló történész és elkötelezett demokrata".
A Miniszterelnökség azért Lázár és a kormány nevében is igyekezett elhatárolódni és közölték: "Szakály Sándor nem a Miniszterelnökség, vagy Lázár János álláspontját ismertette. Ő egy történész, a Veritas Intézet pedig pont azért jött létre, hogy a történészek elmondhassák a véleményüket, és vitatkozhassanak." A héten némi sajnálkozás közepette azért Semjén Zsolt is védelmébe vette Szakályt.A miniszterelnök-helyettes a DK-s Oláh Lajos írásbeli kérdésére adott szerdai válasza úgy hangzik: "Tájékoztatom, hogy a kormány nem ért egyet Szakály Sándor álláspontjával".
Mivel úgy tűnt, hogy ettől még Szakály pozíciója megingathatatlan, tegnap írásban fordult a Népszava Lázár Jánoshoz, azt tudakolva: mi indokolja, hogy tovább vezesse a Veritast Szakály Sándor, ha kijelentésével az intézetalapító és a munkáltatói jogokat gyakorló állami szerv nem tud és nem akar azonosulni, sőt folyamatos magyarázkodásra kényszerül miatta?
Lapzártánkig kérdésünkre nem kaptunk választ.Az államtitkár a kerekasztal ülése után sem tért ki Szakályra. Pedig a Mazsihisz enöke szerint "egy ilyen fontos kormányintézménynek ennél méltóbb vezetőre van szüksége". Ráadásul nemcsak a Mazsihisz és az ellenzék tiltakozott, illetve a nemzetközi sajtó cikkezett, Randolph L. Braham világszerte ismert holokausztkutató tiltakozásul visszaadta magas magyar állami kitüntetését, a DK pedig holokauszttagadás miatt feljelentést is tett Szakály ellen. Sőt - mint beszámoltunk róla - a botrány miatt módosíthatják az MTA etikai szabályzatát, amely jelenleg nem teszi lehetővé, hogy morális ügyek miatt eltávolítható legyen egy köztestületi tag.
Szakályt mindennek ellenére is a védelmébe vette patrónusa, az őt a Veritas élére javasló Boross Péter is. A volt miniszterelnök szerint "volt akkoriban egy idegenrendészeti eljárás", és "galád dolog" azzal vádolni Szakályt, hogy tagadja a holokausztot. Hozzátette: azért javasolta Szakályt, mert az ő történelmi szemlélete "sokkal egészségesebb, mint a különböző kurzusszemélyiségeké, akik vagy ide vagy oda elfogultak".
Megfigyelhették az antifasisztákat
Tiltakozott a kormány emlékmű-terve ellen az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) is. Ez még csak egy lenne a reakciók közül, ám a történet érdekes fordulatot vett. A FIR végrehajtó bizottsága január 18-19-i római ülésén egyhangúan ítélte el a szobor-ügyet, és a szervezet német főtitkára tiltakozó levelet írt a kormánynak.
A meglepő az, hogy a FIR még el sem küldte levelét, de Kumin Ferenc helyettes államtitkár máris üzent a német főtitkáron keresztül a FIR tagszervezeteinek. Kijelentette, hogy a FIR döntése a magyar tagszervezet a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) téves információján alapul.
Honnan tudta Kumin, hogy a MEASZ milyen információkat adott a FIR-nek az ügyről? - tette fel a kérdést a MEASZ. Ezt tudakolva a szervezet nyílt levelet küldött Kuminnak, amelyre eddig még nem kapott választ. A MEASZ a megfigyelés gyanúja miatt feljelentést is fontolgat.

Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!