Elment Vezér Éva, a magyar film odaadó népszerűsítője

Életének 57. évében, március 28-án hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Vezér Éva, a Magyar Filmunió Kft. volt ügyvezető igazgatója, a Magyar Filmszemle Szervező Bizottságának és a Magyar Filmművészek Szövetségének tiszteletbeli tagja. A Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Nem csinált filmet, nem is szerepelt filmen, de az élete a film volt. A magyar film külföldi népszerűsítése, az alkotók fesztivál megjelenésének minél tökéletesebb működtetése, a szakmai kapcsolatok ápolása és tágítása Európa- és világszerte, ezt vallotta munkájának. Nála lelkiismeretesebb, odafigyelőbb, gondosabb intézőjét a nemzetközi filmügyeknek keresve sem lehetett találni. Amikor átvette a magyar filmek és alkotók külföldi szereplését intéző és népszerűsítő Magyar Filmunió vezetését 2001-ben, szívós munkával építette ki széleskörűvé a filmes kapcsolatait Európa-szerte.

Tagja lett az Európai Filmakadémiának, majd szakmai felkészültsége és elismerést kiváltó odaadása révén hamarosan több nemzetközi filmszakmai szervezet választotta tagjai, illetve vezetői körébe. Ezek között a legjelentősebb a 32 ország filmes szervezetét magába tömörítő European Film Promotion, amelynek igazgatósági tagjai közé választották, s 2011-es távozását megelőző három évben az elnöki posztját töltötte be. A Magyar Mozgókép Közalapítvány 2010-es megszüntetéséig egy évtizeden át, mialatt tehetséges, új filmes nemzedékek jutottak szóhoz a magyar filmiparban, Vezér Éva a Magyar Filmunió vezetőjeként fáradhatatlan támogatója, hozzáértő népszerűsítője, nemzetközi kapcsolatait latba vető képviselője volt nemzetközi színtéren az új magyar filmeknek, a külföldi elismertetésnek, a nemzetközi fesztiválszerepléseknek, a világszerte tartott filmes események megrendezésének. A Magyar Mozgókép Közalapítvány megszüntetésével úgy ítélte meg, az új filmes szervezeti formációban nem adódik lehetősége az addigi munkáját az addigi hatékonysággal és kreativitással ellátni, ezért nem vállalt munkát a filmszakmai vezetés új szervezetében.

Hiányzott neki a munka, hiányzott, hogy a szaktudását nem hasznosíthatja, mert feladatot sehol sem kapott. Olykor egy-egy nemzetközi fesztivál kérte fel zsűrizésre, legutóbb a Lux Díj bíráló bizottsága hívta tagjai közé.
Az utolsó egy-két éve valójában a betegséggel folytatott kemény harcban telt. Hittük, hogy mint annyi emberpróbáló nehézséget a munkája során, győzni fogja ezt is. Az utóbbi évtized magyar filmjeinek sok szép nemzetközi sikere és fesztiválszereplése őrzi az emlékét, meghúzódva, mint életében is, a névtelen háttérben.