választás;vereség;hatalom;demokratikus ellenzék;

2014-04-22 08:01:00

Kergetőzés

Az a kergetőzés, amely a választási vereség után rátört a demokratikus ellenzékre csak arra jó, hogy azt gondolhassuk: annál, ami történt(Orbán maradt)csak egy rosszabb történhetett volna: ha ezek kerülnek hatalomra. Mire vezethetett volna a korszakváltó helyett végül kormányváltóra silányodott koalíciónak a kormányzása?

A kergetőzésben a demokraták könnyen belefuthatnak a következő választások két nagy pofonjába. Meglehet, május 26-án reggel arra ébredünk: arányosan Magyarországé a legnagyobb unióellenes frakció az Európai Parlamentben. Ősszel meg arra: a fekete önkormányzatok nemhogy a vöröst, de még a narancsot is elnyomják a térképen. Közben a demokratikus ellenzék kiszoríthatja önmagából a maradék szuszt is, magára hagyhatja egymillió-háromszázezer szavazóját, végleg eltaszítva a bizonytalanokat. Gyurcsány, Bajnai elvonulhat, Mesterházyt meg eltanácsolhatják ritkás forradalmi szocdemjei, vagy a rend szabadságát hirdető populistái. Utóbbi esetben az MSZP egy platformra kerülhet azzal a Jobbikkal, amellyel a Fidesz a saját maga által teremtett szociális feszültségeket eddig levezette.

A Fidesz már-már imádkozik egy "szociális érzékenységű, megfiatalított, a nyugati szociáldemokrácia értékeit felmutató versenypárt létrejöttéért, amely azon az úton jár, aminek "van jobb széle, meg van bal széle is, de mindenki számára járható" (Kövér László). Ám, annál súlyosabb nem történhet, minthogy a parlamentáris alapon állók - benne az MSZP - Őfelsége ellenzékeként betagozódnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Részt vállalnak abban a "nemzeti minimumban", amelyet a Fidesz immár legalizáltan megerősödött egypólusú rendszere diktál. A demokratikus ellenzék ennek nem lehet része, mert tagadja jobb és bal nyugati konszenzusának alapját, a liberális parlamentarizmust és a szociális piacgazdaságot.

A demokratikus ellenzék ebben az orbáni csapdában rugózik: már az is a rendszer elismerése, ha jogfosztott kisebbségi szerepet vállal a súlytalan parlamentben, miközben az utcára sem viheti a politikát, mert néhány százfős tüntetővel marginálisnak mutatja a tiltakozást. Nagy tömegre még nincs kilátás: a többség már érzi, tudja is saját nyomorát, de tenni még nem tesz ellene semmit.

Április 6-án a III. Köztársaság kimúlt. A mindent bedaráló orbáni rendszer akár hosszú időre is életképes lehet, ha három százalék fölötti gazdasági növekedést produkál, s kezelni tudja a még látens szociális feszültségeket. Csak az győzheti le, aki képes lesz a paternalizmusra hajlamos társadalmat újra összebékíteni a demokráciával, aki új politikai nyelven tud beszélni, tehát gondolkodni is, szabadságról, egyenlőségről, szegénységről, gazdagságról, a globális kapitalizmusról. A IV. Köztársaságról. E messze jövendővel kellene ma összevetni a jelenkort.