Szinte kész az emlékmű

Folytatódik jövő héttől a Szabadság téri megszállási emlékmű elleni polgári engedetlenségi mozgalom, bár az utolsó szakaszába lépett építkezést nagy rendőri erőkkel védik. Orbán Viktor elszántsága ugyanis töretlen, nem engedett a Mazsihisz vezetőinek, továbbá a tények és a fogalmak "szabad kezelésével" érvelt egy levélben az emlékmű mellett.

Rendőrsorfal és összehegesztett kordonrácsok védik a Szabadság téri német megszállási emlékmű építési területét, miután szerdán utolsó szakaszába fordult az építkezés: a helyére kerültek a kőoszlopok, így már csak a megszállókat szimbolizáló birodalmi sas, illetve az "ártatlan" Magyarországot jelképező Gábriel arkangyal bronzszobrát kell a talapzatra illeszteni a már helyszínen álló óriási daruskocsival. Az emlékmű ellen az utóbbi hetekben folyamatosan demonstráló civilek így már nem sokat tehetnek, hiszen a rendőrök a legutóbbi, keddi akciójuk után is elvitték a munkaterületről azokat, akik felszólításra sem voltak hajlandók távozni.

Ennek ellenére Magyar Fruzsina, az emlékmű elleni polgári engedetlenségi mozgalom egyik szervezője lapunknak azt mondta, jövő hétfőtől újra, mindennap 18 órától folytatják a tiltakozást a Szabadság téren "minden humánus" eszközzel. A szervező szerint bizakodásra adhat okot, hogy tegnap is mintegy százan gyűltek össze az emlékmű közelében tartott sajtótájékoztatón, köztük az USA és Hollandia nagykövetségének egy-egy munkatársa. Az eseményen Mécs Imre - akit a "kordonbontásban" való részvétele miatt egyszer már rabosítottak - úgy fogalmazott, a megszállási emlékmű is azt jelképezi, hogy az Orbán-kormány ki akarja vezetni Magyarországot az Európai Unióból.

A szoborcsoport felépülése nem csak az azt védő rendőri erők miatt tűnik biztosnak, hanem a miniszterelnök elszántsága miatt is, amelynek két jelét is adta a héten. Orbán egyrészt levelet írt (részletek keretes írásunkban) Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténésznek, a kormány által támogatott Magyar Művészeti Akadémia tagjának, aki cikkében bírálta az emlékmű koncepcióját. A levélben Orbán furcsa érveléssel védte meg a szobrot, ugyanakkor először ismerte el, hogy '44 március 19-e után a magyar állam kollaborált a megszállókkal, bár azt nem említette, hogy a zsidóság deportálásában is aktívan segítette a németeket. A miniszterelnök egyébként az emlékmű körüli vitát kocsmapultnál zajló olcsó politikai lökdösődésnek nevezte.

Másrészt a kormányfő szerdán találkozott a Mazsihisz vezetőivel, ahol a zsidó szervezet által is bírált emlékművel kapcsolatban kijelentette: "nincs mozgástere" ahhoz, hogy elmozduljon a korábbi koncepciótól. A Mazsihisz közleménye szerint vezetői az egyeztetésen kifejtették fenntartásaikat és ellenérzéseiket, illetve rögzítették: az ügyben továbbra is konfliktusuk van a kormánnyal. A Sorsok Házával kapcsolatban a tárgyaló felek megállapodtak, hogy "közösen egy utolsó kísérletet tesznek egy olyan együttműködési rendszer kialakítására, amelynek segítségével garantálni lehet a történelem hiteles bemutatását, a magyar zsidó közösség szempontjai szerint".

Eközben a Mazsihisz bejelentette: a tanév végén lemond vezetői tisztségeiről az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen Haraszti György, aki a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítványa kuratóriumi elnökeként a napokban együttműködési megállapodást írt alá a Veritas Történetkutató Intézettel. Mint ismert, az intézet vezetője az a Szakály Sándor, aki "idegenrendészeti eljárásnak" nevezte a Kamenyec-Podolszkij-i deportálásokat. Mivel a Mazsihisz februári határozata Szakály Sándor tisztségéből való felmentésére kérte a magyar kormányt, a rabbiképző egyetemi tanácsa a határozat figyelmen kívül hagyásával indokolta "egyet nem értését". Ezt követte Haraszti lemondása.

A Dávid Katalinnak címzett
kormányfői levél tézisei és cáfolata

Pro: "Feltűnő, hogy milyen gyorsan nyert teret az angyal Magyarországgal történő azonosítása. Ezt kortünetnek látom. Egy olyan kor tünetének, amelyben a politikai-harci értelmezések vonzóbbak, mint a szellemi-lelki természetűek. Magam például az ártatlan áldozatokat látom az angyalban, és nem valamiféle ártatlan államot (...) Ártatlan áldozatok százezreinek emléket állítani nemcsak helyes dolog, de erkölcsi természetű kötelesség is."

Kontra: A megszállási emlékmű szobrásza, Párkányi Raab Péter maga fogalmazott úgy - később a tervét elbíráló zsűri is így foglalt állást -, hogy Gábriel arkangyal alakja Magyarországot testesíti meg, szó sem esett a német megszállás "ártatlan áldozatairól", akiknek a legnagyobb része a magyarországi zsidóság köréből került ki. Erről viszont Orbán említést sem tesz.

Pro: "A művész angyal melletti döntését értékesnek tartom, mert megadja a pusztító gonosz ábrázolásának azt a többletét, amelyet más megoldások nem tudnak nyújtani. A keresztényellenességre gondolok. A korabeli megszálló német birodalom félresöpörte a kétezer éves európai keresztény erényeket, politikával és hatalommal szembeni keresztény elvárásokat és tanításokat, s ezért az áldozatok - legyenek óhitűek, keresztények vagy hitetlenek - egy keresztényellenes szellemi irányzatot megtestesítő diktatúra áldozatai lettek."

Kontra: Miközben 600 ezer zsidónak "minősített" magyar állampolgárt deportáltak és öltek meg a német megszállás után, Orbán mégis a megszállók keresztényellenességét emeli ki és nevezi "pusztító gonoszságnak". A nácik valóban elutasították a kereszténységet, valóban kerültek keresztény papok is koncentrációs táborokba, de a keresztényeket és egyházaikat államilag nem üldözték, nem fosztották meg vagyonuktól, állampolgárságuktól és végül életüktől. A miniszterelnök ráadásul úgy ír kétezer éves keresztény hagyományról, mint ha ezalatt az idő alatt Európában nem zajlottak volna háborúk, népirtások a keresztények között, illetve a keresztények ne gyilkoltak vagy rekesztettek volna ki másokat, köztük a zsidókat. Utóbbiakat Orbán "óhitűeknek" nevezi, a levélben egyetlen egyszer sem fordul elő a "zsidó" vagy a "holokauszt" kifejezés.

Pro: "Ezért azt is egyenesen ki kell mondanunk, hogy német megszállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem."

Kontra: Bár a levélben Orbán elítéli a magyar állam német megszállókkal való kollaborációját, de nem beszél az 1944 előtti, szintén a magyar állam által a zsidóság és más nemzetek ellen elkövetett bűnökről, azt láttatva, hogy a magyar állam csak a megszállás után vált "romlottá". Feltehetően ezért nem említi a zsidótörvényeket, a zsidók 1941-es deportálását Kamenyec-Podolszkijba, a második világháborúba való belépésünk után a "munkaszolgálatnak" nevezett deportálásokat és lágereket, vagy az 1942-es újvidéki, illetve ukrajnai, magyar katonák által elkövetett tömeggyilkosságokat.