Gandhi, Washington - és Nazarbajev

Illusztris meghívottak előtt mutatták be a hét elején Nurszultan Nazarbajev kazah elnök életrajzának magyar fordítását. A Magyar Tudományos Akadémia rendezvényén Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter mellett ott volt többek között Horváth János, az országgyűlés korelnöke, és mindketten felszólalásaikkal emelték az ünnepi alkalom fényét.

Fazekas például azzal ajánlotta a magyar olvasóközönség figyelmébe a Nazarbajevről készült fotókkal gazdagon illusztrált kötetet, hogy az elnök "erős, elismert szereplője a nemzetközi közéletnek", s a könyv nemcsak az ő pályafutását, hanem a világ egyik leggyorsabban fejlődő országának történetét is segít megismerni - majd felhívta még figyelmünket "az 1500 éves kazah-magyar barátságra".

Mindezt Horváth képviselő úr már aligha licitálhatta túl, de azért sikerült nemkülönben lényeges megállapításokat tennie: szerinte Nazarbajev agrárreformjának eredményeit "egyszer tanítani fogják az egyetemen", egyébként pedig úgy vélte, "az egy helyénvaló dolog, hogy a szovjet rendszerű kormányzásban a vezető diktátorként viselkedik, de Nazarbajev ettől fokozatosan el akar távolodni".

Nagy kár, hogy ez utóbbi információ forrását Horváth János nem osztotta meg hallgatóságával, így aztán fogalmunk sincs, miből gondolja, hogy a kazah elnök - aki immár, az ország függetlenségének kikiáltása, vagyis 23 éve párját ritkítóan totalitárius módon tartja fenn a hatalmát - éppen távolodni készül ettől a világszerte elítélt úzustól.

Élünk a gyanúperrel, hogy Horváth feltételezésének épp annyi a hitele, mint a vidékfejlesztési miniszter hivatkozásának a másfélezer éves kazah-magyar barátságra, amelynek - fájdalom - semmilyen történelmi dokumentumát nem találni. Valószínűleg azért, mert maga az utóbb kazahnak elnevezett népcsoport is csak valamikor az 1400-as évek végén vált ki az üzbég nemzetségek közül, vagyis korábban aligha barátkozhattunk egymással, de kapcsolataink a további századok során sem érték el a fraternizálás hőfokát.

A miniszteri udvariaskodás tehát üres, tartalmatlan frázis csupán. Ilyesmiket legfeljebb a kazah nagykövet engedhetett meg magának, amikor Gandhi és George Washington életrajzának jelentőségéhez hasonlította a saját elnökéről szóló dolgozatot - de még tőle is kínos volt ekkora marhaságokat hallani.

A kérdés persze az, hogy a magyar kormány, a parlament és az akadémia prominensei vajon miért teszik nevetségessé magukat Nurszultan Nazarbajev minden alapot nélkülöző felmagasztalásával? A cinikus válasz nyilván az, hogy Magyarország gazdasági érdekeinek szolgálatában - hiszen a világ olajkincsének három százalékát birtokló Kazahsztán fontos tényezője lehet a "keleti nyitás" sikerének. Csak hát annak előfeltételeként, hogy vásárlóként avagy befektetőként jelenjen meg nálunk a kazah tőke, leginkább kifizetődő piaci ajánlatokat kell kapnia.

Pusztán abból, hogy szapora nyelvcsapásokkal illetjük Nazarbajev alfelét, aligha lesz üzlet - még akkor sem, ha tudjuk, hogy a diktátorok általában élvezik a mégoly talmi "nagyrabecsülést" is.

A Fidesz-kormány eddig már több helyütt igyekezett élni ezzel a nem épp gusztusos eszközzel. Udvarolt Szaud-Arábiában éppúgy, mint Kínában (hogy az azeri baltás gyilkos gyalázatos kiadatásáról ezúttal ne is beszéljünk), legutóbb pedig Pekingben Orbán Viktor közös kormányközleményben írta alá, miszerint a felek tiszteletben tartják "egymás fejlődési útválasztását, amely megfelel saját országuk adottságainak".

Ez a formula magyarán azt jelentette, hogy nem hozunk szóba olyan, a kínaiak számára kényelmetlen témákat, mint például az emberi jogok helyzete. Ám ettől legfeljebb szívélyesebbé válnak a tárgyalások, de nem eredményesebbé. A kínai vezetés patikamérlegen számítja ki, hogy a világ mely pontján és mibe érdemes invesztálnia - vagy hol akar politikai befolyást szerezni.
Magyarország pusztán kormánya szánalmas szervilizmusától még nem lesz a keleti autokráciák kitüntetett befektetési célpontja.

Bár a kazah elnök bizonyára jólesően nyugtázza, hogy az Európai Unió egyik tagállama, egy állítólag demokratikus ország hivatalossága "a nemzetközi közélet elismert szereplőjeként" aposztrofálja, de ettől mégse fogja egyoldalú előnyökhöz juttatni az Orbán-kormányt. Mondhatni, feleslegesen alázzák le magukat Fazekas és Horváth urak, és mind a többiek, amikor elvállalják az ilyen és az ehhez hasonló, szomorú szerepléseket; a Magyar Tudományos Akadémiának meg kivált illene jobban megbecsülnie a saját reputációját.

De úgy látszik, az ízetlen hízelgés lejtőjén nincs megállás. Mint értesültünk, a Főváros Közgyűlése hozzájárult, hogy a Városligetben szobrot kapjon Abay Kunanbejev, a tizenkilencedik században élt kazah nemzeti költő. Ez a mintegy háromméteres plasztika a "kazah nép felajánlásaként" kerül az Asztana(!) útra, hogy a majd június 4-én Budapestre látogató Nurszultan Nazarbajev személyesen leplezhesse le.

A jó hír az, hogy egyelőre nem neki állítunk szobrot a ligetben.