Áder esélye

Politikai jelentőség és pártsemlegesség, pontosabban pártos elfogultság híján az egyetlen dolog, amit komolyan elvárhatunk Magyarország jelenlegi köztársasági elnökétől, hogy "megtestesíti a nemzet egységét". Vagyis, ha a magyarokat magyarságukban sértik meg - ami természetesen nincs egy súlycsoportban az otthoni pálinkafőzés uniós tilalmával vagy az egyházügyi törvény strasbourgi kritikájával -, akkor Áder Jánosnak minden magyar nevében el kellett ítélnie az esetet és követelnie kellett a felelősségrevonást.

Tehát, ha történetesen megkergült magyarok köpnek le a Kossuth téren egy kiváló vajdasági magyar politikust, aki elérte, hogy pártja a szerbiai választáson abszolút többséget elérő szerb párt kormányában fontos pozíciókat kapjon és több, fontos ügyhöz a magyar kisebbség számára kedvezően álljon hozzá, akkor kemény, határozott beszédet kellett tartania. Ez megtörtént, ráadásul alaptörvényben vállalt feladatához híven Áder nem említette a Jobbikot - amelynek volt szövetségese, Gaudi-Nagy Tamás tüzelte fel a köpködőket -, holott közeleg az EP-választás, a kormánypárti média pedig az esetet felhasználva folyamatosan tüzel a szélsőséges pártra.

Most már csak konzekvensen ragaszkodni kellene ehhez az elvhez, és Áder elfogadott államfővé válna a baloldali közösségben is. Például egy, a magyarok jelentős részét sértő és megosztó, történelminek álcázott politikai emlékmű ellen sem ártana felemelnie a szavát. A Fideszt vagy Orbánt itt sem kellene néven nevezni. Csak elítélni a tettet.