Jelentés a "sínen túlról"

Néhány napja úgy döntött a miskolci közgyűlés jobboldali többsége, hogy "kitelepíti" a város szegényeit: aki "önként" elhagyja önkormányzati otthonát és a városon kívül vesz másik ingatlant, pár százezertől kétmillió forintig terjedő támogatást kap. A közbiztonsági csomag elemeként elfogadott javaslattól vélhetően népszerűséget reméltek az önkormányzati választások előtt, de a Miskolc környéki kistelepülések egyöntetűen elutasítják az esetleg odaköltözőket. Riporterünk egy tucatnyi borsodi falut keresett fel.

- Házat akarnak venni? Itt? Kikerekedett szemmel néz a arnóti faluszéli cigányasszony, akárha marslakót látna. Talán rosszízű tréfa ez? Nem, nincsen itt eladó egy sem a cigánysoron, ők is alig férnek, sok helyen tízen is laknak a kis épületekben, mert nincs hová menniük. Hogy a miskolci gettólakókat ki akarják költöztetni a környékre, és nekik kéne itt lakás - ez ügyben érdeklődünk? Nem, erről nem is hallottak. Kérdezzük: nem látták a tévében, nem olvasták az újságban? Nem. Igaz, csak az M1-et nézik. Naná, hogy most rácsodálkoznak a valóságra. Kicsit rágják is, de csak fejcsóválás a vége.

Gereblyézünk Borsodban, járjuk a falvakat, érdeklődünk. A természet csodálatos, a környezet páratlan. A világ szebbik felén ilyen tájakon élnek a módosak. Itt viszont, ha a "sínen túl" nincs Dankó Pista utca, az nem is valamirevaló falu. (Moldovától tudjuk, hogy az állam cigánypolitikája évtizedekig kimerült a Dankó Pista utcák keresztelésében.)

Sajószentpéteren, a Kádár-rendszerből itt maradt - a 80-as években épített - telepen, a Zalka Mátéról Gedelyre "nemzetiesített" utcában senki nem tudja, mit vagy kit takar az új tábla, de legalább senkit nem is érdekel. (Google barátunk révén mi sem leszünk okosabbak.) Akad persze itt - zömében funkcionális - analfabéta bőven, aki az elmúlt pár évtizedben talán megtanulta lakóhelye címét, de ezt a mostanit sem megérteni, sem elolvasni, sem leírni nem képes. Mondjuk még mindig jobban jártak, mint a pátyiak a Csilla Von Boeselager utcával.

Szóval a Gedelyben élénk téma a miskolciak kiebrudalása. Nincs, és nem is akarják, hogy legyen itt helyük. Gyilkosok azok, meg az itteniek is gyilkosok. Megölik majd egymást. És ezt nem csupán a Gedelyben halljuk, hanem szinte szóról szóra Szendrőládon is. Egymást ölnék meg. Minket meg miattuk utálnak - foglalja össze egy ládi cigányasszony a közhangulatot. Ő is árulná a házát, hárommilliót remélne érte, de reménytelenül. Milliós rajta a jelzálog, mert fürdőszobát építettek, bővítettek, takarosították a családi otthont.

- Anyám is analfabéta volt, aláíratták vele, de végül is szép lett a hitelből - mutatja Ganyiné Johan Magdolna. Amikor kérdezzük, leírhatjuk-e a nevét, megriad: "De ugye nem kell bemennem miatta sehová?" Nyugtatjuk: dehogy. Csak annyit kérdezünk még, hogy a Johant egy vagy két "n"-nel írjuk? Nem tudom - hangzik a válasz.

- Nemhogy házat, de egy darab telket sem lehet itt kapni kétmillióért (ennyit ígérnek a miskolci nyomorgóknak, ha végleg elköltöznek a városból). Ezt már Fekete Zoltán Sajópálfala polgármestere mondja. Faluja ritka szép, virágos, karbantartott, otthonos, akárcsak a környék sok - messziről ismeretlenül leszólt - községe. Megirigyelhetnék vagy épp követhetnék a rátarti Budapest környéki települések.

A faluvezető nem tart attól, hogy elüldözött szegények lepnék el a környéket - nincs mit venni ennyi pénzből. Boldva polgármestere, Csabai Gyula ugyanezt mondja, kollégája kérdésére. Rakacán - a Népszava által patronált, rettentően szegény faluban - nincs is eladó ház. Illetve egy van, régóta négymillióra tartja a gazdája, de, mint egy helybéli fogalmaz, nyilván nem is akarja eladni, hisz képtelen itt ez az ár. És ugyan ki költözne a kevésnél is kevesebb városi munkalehetőségtől ekkora távolságra?Az egyik, szerepelni nem kívánó polgármester szerint az lehet a valószínűbb, hogy az apanázzsal kitessékelt romák az odébb élő családhoz költöznek, "lepapírozzák" a ház-, vagy házrész-vételt, és elköltik a pénzt, miközben nem oldódik meg semmi.

Felsőzsolca polgármestere, Tóth Lajos szívélyesen, spontán tegeződve fogadja a kedden váratlanul betoppanó újságírót, de nem nyilatkozik a kérdésben. Fontosabb dolga is van: újabb árvíztől tartanak. Annyit azonban elárul, a képviselőtestület frappáns választ ad majd a "kitelepítési" szándékra. A szerdai testületi ülés után azonban már nem tájékoztat a döntésről, magázva vágja le a telefont. Egyelőre nem tudhatjuk meg, mi Felsőzsolca frappáns válasza Miskolcnak.

Alsózsolcán, a "sínen túl" nagy az élet. Egy cigányasszony, családja körében tyúkot pucol az udvaron, ugratják egymást, mórikálják magukat a fényképezőgép előtt. Kérdem a nevüket. Anyányi fiatal lány válaszol nevetve: "Barnáék. Jó név, mi?" Abban viszont egységes az utca, hogy ide miskolci cigány akkor sem jöhetne, ha jöhetne - mert nem szeretik. De nem is jöhet: a "sínen túl" itt is, mint bárhol, minden ház túlzsúfolt. Eladó épület csak a "gazdagoknál" van, rettentő sok millióért.

Alsózsolcán is egységes az utca, hogy ide miskolci cigány nem jöhet

A falubeliek - csakúgy, mint más településeken - kissé feszülten, rosszkedvűen szólnak, ha szólnak az újságíróhoz. A "rémes" cigánysorokon ugyanakkor szinte semmiféle tartózkodást nem érezni. A legtöbben tudnak a miskolci gettókitelepítési tervről, és aggódnak. Nem szeretik a cigányokat, mert nem. Kérdezzük rendre, mikor jártak utoljára a "sínen túl"? Legtöbbjük még sohasem. Nem is érdekli őket, mi van ott, kik és hogyan élnek. Felvetem, jó ötlet lenne összeszervezni egy csoport falubelit egy hétvégi - bocsánat a kifejezésért - cigánynézőbe. A falusiak mondjuk a hónuk alá csapnának egy üveg bort, a "sínen túliak" valamelyik udvaron főznének egy cigánygulyást, lehetne enni-inni beszélgetni. Ember az emberrel. Akármibe lefogadom, hogy ennek távlata, értelme, célja lehet. Baj, hogy nem ismerik egymást, és nem is akarják.

Komjáthi Imre, a Közmunkások Szakszervezetének társelnöke sem látja másként. Egy zárt világba - ahol íratlan törvények is uralkodnak - belépni, többletet ad. Sajnos a baloldalon sem veszik tudomásul sokan, hogy más a zsigeri rasszizmus, és más az idegenkedés az ismeretlentől, a "különöstől".

Vannak falvak, ahol elhívják az iskolába a szülőket - mondja egy másik névtelenséget kérő polgármester. Ha már munkájuk nincs, és ráérnek, nézzék, figyeljék, hogyan tanulnak a gyermekeik, meg a többi gyerek. Vegyenek részt a közösség életében - ez mindenkinek jó. Sokan együtt is tanulhatnak a kicsikkel, és ez ott és úgy nem is szégyen az egyébként szemérmes felnőttek számára sem. Felnőttek iskolájába járni, hogy is mondjuk, bizonyos szempontból stigma. De minthogy az állami oktatásirányítás ezt a "kilengést" aligha nézné jó szemmel, hát nem verik nagydobra. Tudják, ma akár a legemberibb megnyilvánulásból is könnyű bűnt fabrikálni. És még könnyebb büntetni.

A ma regnáló rendszer ugyanis a büntetésben látja a felemelkedés útját. Miskolc is ezt teszi. Bünteti a nyomort, a kilátástalanságot. Kiadja az útját a szegényeinek, mások nyakába téve az a terhet, amitől hatalmi szóval ők könnyen megszabadulhatnak. Azért azt ne feledjük el - mondja az egyik polgármester -, hogy a cigánykérdés szőnyege alá akarják söpörni a nem cigány nyomorgókat is. A felszín a romaproblémát mutatja, de egy vékony réteggel lejjebb már az egész társadalmat összességében sújtó keserveket láthatjuk.

A miskolci városvezetés egyébként sokak szerint ügyesen "kimatekozta" a kérdést. Pontosan elemezték, hogy azzal az összeggel - másfél-kétmillió forinttal - , amennyivel a szegényeket "megsegítik", nem csak a városból, de a megyéből is elűzhetik a "problémát". Még inkább beletaszítva a távolabbi kelet-magyarországi térségeket a kilátástalanságba. Aki nem él a "mesés" lelépési pénzzel előbb-utóbb a kilakoltatással, esetleg kisajátítással, de mindenképpen az érdemi kompenzáció nélküli otthontalansággal nézhet szembe. Már csak azért is, mert a gettó területét zsíros beruházások számára nézték ki - sokak szerint már oda is ígérték. És van ígéret, amit betartani nem pusztán erkölcsi parancs.

Egyeztetést - lényegében válságtanácskozást - hívtak össze csütörtökre Alsózsolcán a térség polgármesterei számára, hogy a miskolci városvezetéssel "konzultáljanak" a kész tényekről. Természetesen az együttműködés jegyében. E sorok írásakor épp telefonál valaki, s meséli: keserű tréfaként - a gyalázatos döntésnek mintegy tükröt mutatva - akadna település, mely egymilliót fizetne, ha valaki onnan Miskolcra költözik.
A "sínen túlról". Csakazértis.