Gondolkodjunk európai módon!

„Jobb együtt”. „Nem lesz addig közvetlen európai demokrácia, amíg az európai polgárok nem gondolkodnak európai módon” – így vélekednek a szerdai brit lapok egy nappal az európai parlamenti választások kezdete előtt.

Nagy-Britannia az elsők között, már csütörtökön az urnákhoz járul Hollandiával és Horvátországgal egyetemben. A baloldali Guardian „Jobb együtt” című vezércikkében elöljáróban leszögezi: a lap következetesen kiáll a királyság EU-tagsága mellett. A vezércikk elismer, hogy a 2009-es választások óta Európának számos válsággal kellett szembenéznie, amelyek igen mély társadalmi károkat okozott. Éppen ezért nőtt a csalódottság és az ellenségesség az Unióval szemben. Éppen ezért nagyon fontos a mostani szavazás, és nemcsak azért, hogy olyan EU-bizottság alakuljon, amely képes megbirkózni a problémákkal, hanem azért is, hogy ne az „elit” erősödjön meg, hanem a reformok a valódi képviseleti demokrácia irányába hassanak– írja a Guardian.

A lap szerint Nagy-Britanniában az európai választási kampány szinte nevetségesen gyenge volt, már pedig a szigetország sem engedhet magának a jövője szempontjából egy 2009-hez hasonló, 35%-os részvételt. A Guardian felszólítja olvasóit, hogy az olyan „internacionalista” pártokra szavazzanak, mint a Munkáspárt, a Liberális Demokraták és a Zöldek, és utasítsák el az EU-ból való kilépést követelő Függetlenségi Pártok (UKIP) és a velük flörtölő konzervatívokat. „Nemzedékünknek nagy a felelőssége. Ugyanolyan erősen össze kell fognunk, mint a másik oldalnak az izolacionizmusban” – hangsúlyozza a baloldali lap.

„Indiát leszámítva minden idők leghatalmasabb demokrácia-gyakorlatának” nevezi az európai parlamenti választásokat a The Independent. A liberális lap hangsúlyozza: ez lesz az első olyan voksolás, amely közvetlenül befolyásolja a brüsszeli csúcspolitikát. „Miután annyit beszéltek az európai „demokráciai deficitről”, az „arctalan” Európáról, a szavazóknak lehetőségük van olyan személyiségeket választani, akik politikájukkal meglendítik a következő években az Unió hajóját” – írja a lap, amely szerint szinte minden országban erős az Európa-ellenes bázis, még az olyan jó gazdasági helyzetben lévőkben is, mint Nagy-Britannia, Ausztria és Finnország. A The Independent külön foglalkozik az európai szélsőjobboldali pártokkal: a francia Nemzeti Front, az Igaz Finnek és az Osztrák Szabadságpárt és a Holland Szabadságpárt által létrehozott „Európai Szövetség a Szabadságért” tömörülésnek 25 képviselői mandátumot jósol, ugyanakkor a Marine Le Pennel szóba nem álló Nigel Farage UKIP-je az „Európai Szabadság és Demokrácia” nevű csoportot kívánja erősíteni kelet-európai szélsőjobboldali pártokkal. A lap ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy olyan „vad neonácikat”, mint a Jobbik vagy a görög Arany Hajnal, egyik csoport sem fogadná be.

A lap úgy véli, hogy az Unió ördögi körben van: „nem lesz addig valódi, közvetlen demokrácia Európában, amíg az európai polgárok nem gondolkodnak európai fogalmakban, és addig nem gondolkodnak európai fogalmakban, amíg nem lesz európai demokrácia. Az eheti választások tehetnek egy félénk kísérletet ennek az ördögi körnek a feloldására.”

Egy nagyarányú Európa-ellenes szavazás csak rontaná Nagy-Britannia helyzetét – figyelmeztetett Matts Persson, a londoni székhelyű Open Europe intézet igazgatója a konzervatív Telegraph hasábjain. Az intézet előrejelzései szerint az EU-ellenesek akár 31 %-ot is elérhetnek, ez azonban akár erősítheti is az integráció híveit, mert az előbbiek nem alkotnak koherens egységet. A politológus inkább abban látja a veszélyt, hogy a két szélsőség, a keményvonalas Európa-ellenesek és az „Európai Egyesült Államok” hívei gyengítik a reformok végrehajtására leginkább hivatott centrumot. Persson úgy vélekedik, hogy a választás egyik fő tétje: nagyobb nyomást gyakorolni a nemzeti kormányokra, hogy sorakozzanak fel a gyökeres reformok mögött, beleértve az európai döntéshozatal és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolat megerősítését.

Ugyanakkor Peter Osborne, a Telegraph fő politikai kommentátora „bűnszövetkezetnek” nevezi az Európai Uniót és felsorolja az elmúlt évtizedek ismert európai politikusainak gyanús pénzügyeit, Helmut Kohl egykori német kancellártól Mariano Rajoy spanyol kormányfőig. Osborne értetlenségének ad hangot, hogy „olyan kiváló politikusok, mint Edward Miliband, a Munkáspárt vezetője, vagy Nick Clegg miniszterelnök-helyettes (Liberális Demokrata Párt) miért kompromittálják magukat még mindig az EU támogatásával?”