Én se tudnék átugrani egy kétméteres korlátot

Lovász László szerint az Akadémiának nem az a feladata, hogy a politika elhatározásait alátámassza, hanem az, hogy elhatározásai előtt véleményt mondjon. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) nemrég megválasztott új elnöke állítja, nem mindig könnyű felfedezni a plagizálást, ráadásul az MTA-nak nincsenek eszközei a szankcionálásra. Lovász úgy véli, csak egyetlen művészeti akadémiára van szükség, és felajánlja: szívesen közvetítene.

- Megválasztása óta bizonyára volt már lehetősége áttekinteni a kutatóintézeti hálózatot. Hogyan ítéli meg: jó állapotban vette át az MTA vezetését? Különösen annak fényében, hogy az ön rendkívül ambiciózus elődjének sikerült egy új akadémiai törvényt elfogadtatnia.

- Úgy látom, igen. Számos nagy átalakítás már elődöm, Pálinkás József időszakában lezajlott, mások még folyamatban vannak, nekem most az a dolgom, hogy ezeket befejezzem. Persze vannak még olyan kiigazítanivalók, amelyek inkább működés közben derülnek ki, de nagyobb átalakítások most nem időszerűek.

- Az átalakítások nyomán voltak-e leépítések, vagy épp nagyobb tér nyílik az eddig kevésbé művelt kutatói tevékenységek számára?

- Az adminisztráció terén volt némi létszámcsökkentés, pontos számokat most nem tudok, de az egyes kutatóintézetek összevonását az együttműködésük miatt fontosabbnak tartom. Az intézetek költözésének egyébként személyi konzekvenciái nincsenek, de létszámbővítésről sincs szó, ez csak egy egyszerű költözés volt és lesz - új kutatóházakba. Az egyik - a Természettudományi Kutatóközpont - már elkészült, a másik a bölcsész- és társadalomtudományok kutatóháza még folyamatban van, de az idén ez biztosan nem fog elkészülni. A telek már megvan, a kivitelezési tervek készek, talán még másfél év, mire az építkezés befejeződik.

- Azokat az épületeket, ahonnan elköltöznek az intézetek, például a budai Várból, eladja-e az MTA?

- Kutatóintézetként túl költséges fönntartani egy műemlék épületet. Ezekre az államnak mindenképpen elővásárlási joga van, abban az esetben, ha az Akadémia el akarná adni. De nem tudom, mit tervezne az állam vele.

- A tervezett bevétel csak benne van a költségvetésükben...

- Nincs ilyen tervezett bevétel, jelenleg nincs napirenden a várbeli ingatlanokkal kapcsolatos semmilyen adás-vétel.

- Ki tudnak jönni az idei 49 milliárdos költségvetésből?

- A költségvetési támogatás kétharmada közvetlen akadémiai kutatási célokat szolgál, tehát a fizetésekre, a műszerekre, a kísérleti eszközökre és anyagokra, publikációkra fordítjuk. Az éves költségvetésből 7, 5 milliárd forintot közvetlenül a felsőoktatási intézményekben folytatott kutatásokra költünk. Természetesen mindig vannak olyan programok, amelyekre még többet lehetne fordítani, de a hálózat gazdálkodása kiegyensúlyozott. A kormány adott tavaly 9,5 milliárd forintot a Természettudományi Kutatóközpont létrehozására, 8,5 milliárdot a Cern@Wigner adatközpontra, továbbá 8 milliárd forintot a társadalomtudományi kutatóközpont beruházására költhettünk. De ezek egyszeri támogatások voltak.

- Magyarországról nagy számban mentek el kutatók külföldre. Ezt a közvélemény is tudja. Pálinkás József elnöksége alatt indult el a Lendület program, ennek hatására jönnek-e már haza a magyar kutatók?

- Jönnek, ötven körüli azoknak a száma, akiket ez program hozott haza. Legutóbb 18-an nyertek, közülük hatan hazajöttek. Ez ugyan nem nagy szám, és egy külföldi is jött, az asztrofizika területéről.

- Egyikünk még a 70-es években azért hagyta el a kutatói pályát, mert egyrészt súlyos tőkehiánnyal szembesült, másrészt folyamatosan csak utánvizsgálatból állt az életünk. Akkoriban még tudományos fokozatokat is adtak az utánvizsgálatokra. Ha már itt tartunk, a plágium ad feladatot az MTA-nak?

- Időről-időre természetesen vannak ilyen ügyek, ez elkerülhetetlen, minden országban. Az MTA-nak megvan a megfelelő bizottsága, amely ezeket vizsgálja. Elképzelhető, hogy az internet világában ez sokkal súlyosabb problémává tud válni, de egyelőre még nem tapasztaltam, hogy ez égető probléma lett volna.

- Akkor ad absurdum az is kizárható, hogy valaki az Akadémia doktora legyen úgy, hogy tevékenysége nem a saját eredményeire épül?

- Kizárni semmi ilyesmit nem lehet. A legjobb nemzetközi folyóiratokban is olykor etikai problémák derülnek ki. Az MTA bizottsága az ilyen gyanúkat kivizsgálja, ítélet hoz, de szankcionálni nem tud; nem bíróság. Nem mindig könnyű a dolga egyébként, mert például egy bonyolultabb matematikai dolgozatban nem könnyű meglátni, hogy mennyire támaszkodik egy esetleg más nyelven megírt, más jelölésrendszerrel kidolgozott, de azért a lényeget tekintve hasonló eredményre. A bírálók is felelősek az ilyesmiért, és azok is, akik kijelölik őket. Azt kell látni, hogy egy-egy tudományágban egy évben több százezer dolgozat jelenik meg. Ezeket úgysem ismerheti mindenki. Azt gondolom, ha a bíráló jóhiszeműen járt el és valamit nem vett észre, azért nem lehet felelősségre vonni. De egészen furcsa új etikai problémák vannak mapaság. Vannak olyan folyóiratok, amelyek a saját impaktfaktorukat (hatástényezőjüket) manipulálják. Például a szerzői utasítások között kijelentik, hogy aki ebben a folyóiratban megjelent cikkre hivatkozik, annak előnye van az elbírálásnál. Ez nyilvánvaló etikátlanság. Az eset nem Magyarországon, hanem valahol a Távol-Keleten történt. Szintén újkeletű, etikai kérdéseket is felvető jelenség, amikor nagyon sok a szerző. A CERN-ben születnek nagyon fontos dolgozatok, ezer szakember jegyzi őket, hiszen nagyok a kísérletek, és ennek minden résztvevője egyben szerző is. De ez azt is jelenti, hogy az ezer ember mind társszerzője egymásnak, és attól kezdve összeférhetetlen, mint bíráló, mint bizottsági tag is.

- Van bármiféle terepe a korrupciónak a tudomány területén? Akár a tudományos fokozatok megszerzésekor?

- Ilyen esetről nem tudok. Ettől persze még lehet. Sajnos, ez ugyancsak mindenütt létezik, de a tudomány terén úgy érzem, jobb a helyzet, mint általában a társadalom más területén. A tudósok számára a környezetük, szakmájuk megbecsülése, a közösség nagyon fontos, és abból nem akarnak kikerülni etikátlanság vagy törvénysértés miatt.

- Az ön elődjének, Pálinkás Józsefnek bejárása volt a régi-új miniszterelnökhöz. önnek milyen a viszonya a politikához?

- Én általában azt hangsúlyoztam, hogy szeretném, ha az Akadémián minél kevésbé kötődjünk a politikához. Az MTA-nak törvényben leírt feladata tudományos elemzésekkel, véleménnyel segíteni a kormányt, az Országgyűlést, illetve a társadalmat. Ez sokszor magától értetődő, mint a vörösiszap-katasztrófa idején, amikor az Akadémia nagyon sok mérést, elemzést végzett és így segítette a kormányt a döntéseiben. Nyilván vannak határesetek, amikor nagyon gondosan mérlegelnünk kell, hogy például egy tudományos kérdés hol válik politikaivá. Szeretném, ha a politika is úgy tekintené, hogy az Akadémiának nem az a feladata, hogy az elhatározásait alátámassza, hanem az, hogy elhatározásai előtt véleményt mondjon. Az is az MTA kötelessége, hogy olyan kérdésekre, amelyekben nincs közmegegyezés a tudósok között, jelentse, hogy milyen lehetséges válaszok vannak.

- Ehhez képest nem volt késő, amikor az MTA megszólalt az épülő '44-es emlékmű ügyében? Az Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya május 13-án "A történelmi emlékezet és a történettudomány" címmel szervezett konferenciát.

- Az MTA nem szólalt meg az emlékmű ügyében. Konkrétan nem is tud fölszólalni ilyen ügyben, mert ez politikai és művészeti kérdés. Az MTA azt tudja tenni, hogy a történelemnek ezt a tragikus korszakát minél részletesebben elemzi és ezt közzéteszi. Egy ilyen történelmi eseményt nem lehet egyetlen mondatban elemezni, mint ahogy a sajtó kiemel egy-egy kijelentést. Vita folyt erről a témáról, komoly elemzések hangzottak el, mégpedig nem egyoldalúan. Volt, amelyik határozottabb véleményt képviselt. Persze egy más közösségben egy másik vita más eredményre vezethet. De nem a mi dolgunk, hogy eldöntsük az emlékműről: igen, vagy nem.

- Az MTA társult intézménye a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Ugyanakkor - és ez összefügg a politikával -, a kormány a Magyar Művészeti Akadémiát preferálja. Az MTA mit tesz azért, hogy a Széchenyi Akadémia a helyére kerüljön, mert mintha ma nem lenne egészen ott.

- Ezen én is nagyon sokat törtem a fejemet. Egy művészeti akadémia kell...

- Mármint egyetlen?

- Egy. Anélkül, hogy bárkit meg akarnék sérteni, mindkét akadémiánál fel tudnék sorolni olyan embereket, akik nélkül egy művészeti akadémiát nem tudok elképzelni. Tehát valamit ebben az ügyben tenni kell. Nyilván hatalmi szóval, vagy akár rövid idő alatt nem lehet a messzire nyúló ellenségeskedéseket feloldani, de én szívesen közvetítek egy esetleges ilyen helyzetben.

- Közismert, hogy ön 1966-ban megnyerte az akkor a Magyar Televízióban futó "Ki miben tudós?" matematikai versenyt. Ma elképzelhetőnek tart-e a közszolgálati televízióban egy XXI. századi ritmusú műsort, amely közelebb hozza a közvéleményhez a tudományokat? Ugyanis mintha teljesen kiszorult volna a tudomány a médiából.

- Nekem éppen ez az egyik vesszőparipám. A tudomány eredményeit - külön kiemelve a magyar kutatók eredményeit - kommunikálni kellene, és úgy általában a tudományt is közelebb hozni az emberekhez. Korábban voltak ilyen nagyszerű projektek: a Mindentudás Egyeteme nagyon sikeres program volt Vizi E. Szilveszter elnöksége alatt, de ez lezárult. Valószínűleg ma nem volna már elég érdekes, lelkesítő, de ilyesmit kellene csinálni, már gondolkozunk is rajta. Nagyon fontos lenne az utánpótlás szempontjából is, hogy a középiskolás diákok érdeklődését fölkeltsük és jöjjenek minél többen a természettudományos szakokra. Az áltudományok, babonák elleni küzdelemnek is egyik fő eszköze lehet az ismeretterjesztés. Szokták mondani, hogy persze, egy "Ki miben tudós?"-szerű vetélkedőben kevesen értenék a feladatokat, vagy tudnának válaszolni a felvetett problémákra, de az olimpiát is nézi az ember, én se tudnék átugrani egy kétméteres korlátot, de azért nagyon érdekel az emberi csúcsteljesítmény.

- Ön szerint egy ilyen kezdeményezésre felkészült a közoktatás?

- Fel kell készíteni. Nyilván nehéz helyzetben van az oktatás. A tanárok társadalmi megbecsültsége tragikusan alacsony - ez nem is új keletű dolog. Ezt az Akadémia persze nem tudja megoldani, ez kormányzati, országos probléma. De ha valahogy összefognának a pedagógusok, az érdekeiket is jobban tudnák képviselni. Motiválni kellene őket.

- Mi az MTA álláspontja a marihuána orvosi célú felhasználásáról? Van ilyen?

- Nem tudok róla, hogy lenne, meg kellene kérdeznem az orvosokat. Biztos vagyok benne, hogy sok orvos támogatná; ez mindenütt fontos téma. Több amerikai államban teljesen legalizálták a marihuánát - élvezeti célra is - nyilván megalapozott vélemények alapján.

- Magyarországot persze kicsivel jobban érinti az alkoholizmus. Nemrég jelent meg a globális drogvizsgálat eredménye, amit idén elsőként Magyarországon is sokan kitöltötték. Az adatközlők 94 százaléka ivott alkoholt életében, ami elég magas érték. Már készül a nemzeti alkoholprogram. Mi várható egy ilyen kezdeményezéstől?

- Nyilván a legtöbb ember időről-időre fogyaszt alkoholt. Ez része a kultúrának. Nem hiszem, hogy ebben bármi lenne, még egészségileg is jót tehet. Az embereknek a felelősség fogalmát kellene megérteniük, a magukkal és a környezetükkel szembeni szabályokat. Hogy tartsanak mértéket, ne igyanak annyit, ne menjenek másnaposan dolgozni, ne bántsák a családjukat ittas állapotban. Ez a lényeg. Azt hiszem időről időre fel kellene mérni a helyzetet. Az más kérdés, hogy kormányzati intézkedéssel lehet-e ezen változtatni, mert ez egy sokkal hosszabb távú kulturális probléma.