Közelkép - Egy sokoldalú ember

Király Gábor verseket írt. Egy egész kötetnyit. Komjáti Ildikó megszerkesztette és tett hozzájuk nagyon szép előszót. A Kalandor Kiadó meg kiadta. Aztán az Írók Könyvesboltjában bemutatták. A szerző és fiai, valamint a Dopeman néven ismert Pityinger László, továbbá a műsort vezető nagyszerű színész, Galkó Balázs felolvastak a kötetből.

Jól sikerült a könyv és hasonló volt a bemutató is. Innentől kezdve aztán némi bajban vagyok. Először is meg kellene mondani, ki is az a Király Gábor. Mindenekelőtt: nem a kíváló kapus, aki 90 alkalommal védte a magyar válogatott hálóját.

Viszont főfoglalkozásilag nem is költő, azt csak úgy szórakozásból, meg elhivatottságból műveli, noha nem középiskolás fokon. Ha azonban megmondom, hogy a hétköznapokon mivel tölti idejét, úgy járhatok, mint az ifjú riporter, aki megkérdezte, hogy a tevékenységét hogyan egyezteti össze a versírással. A kioktatás arról szólt, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Király Gábor ugyanis a Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke.

Ez a szervezet évente másfél millió kilónyi élelmiszert oszt szét a nélkülöző gyermekek között. Próbál tehát segíteni, akciókkal, segélyekkel, hiszen napjaink Magyarországán húszezer gyermek éhezik, mintegy félmilliónyian nélkülöznek. De az tény, hogy a szerző köztünk él és arról ír, amiről mindannyian szeretnénk, ha tudnánk költeményeket faragni. Ő tud. Ami önmagában is irigylésre méltó.

És úgy fogalmazza meg őket, ahogy mi is tennénk, ha birtokában lennénk a versírás tudományának. Az meg különösen irigyelendő, hogy olyan barátai vannak, akik még kommentálják, elemzik is a műveit. A kötetben ugyanis öt kíváló személyiség - köztük a régi rádiós (és író) Asperján György és a neves tévés, Szegvári Katalin - fűz megjegyzéseket a versekhez.

Dícsérik persze őket, akárcsak a sokoldalúságát nyomtatásban és élőszóban is bizonyító Galkó Balázs. Ez a sokoldalúság Királynál a jelek szerint követelmény. Elsősorban önmagával szemben. És meg is felel neki.

Király Gábor: Csúf versek