könyv;

2014-06-20 16:15:00

Rendhagyó könyvbemutató

A májusi szombathelyi Agora Kulturális Központ és a szegedi zsinagóga után június 11-én Budapesten, a MagNet Házban tartotta az Arkánum Alapítvány vezetője, Dr. Bistey Zsuzsa a holokauszt emlékév alkalmából kiadott könyveik bemutatóját. Az időzítés igazán megfelelő volt, hiszen az idei ünnepi könyvhét előestéjén találkozhattak az érdeklődők három különleges művel. Az egyik friss publikáció, „Szeretettel, Ottó” -  Otto Frank magyarul még ki nem adott levelezését tartalmazza.

Anna Frank édesapja kiemelkedő emberi jellemmel viselte a családja elvesztését a második világháborúban. A Frank család jól ismert történetéből, Anna Frank naplójából tudjuk, hogy kétévi rejtőzködés után árulta be valaki az amszterdami rendőrségen hollétüket, ezután hurcolták el valamennyiüket, de csak Otto Frank tért vissza a koncentrációs táborból. A magas kort megélt férfit egész életében a megbocsájtás és a szeretet vezérelte, s a világ több országában is fiatalok tucatjaival állt levelezésben, akik hozzá fordultak tanácsért. Egy ilyen atyai kapcsolat bontakozik ki a Cara Wilson, amerikai zsidó lánnyal folytatott csaknem húsz évi levelezésből.

Anna Frankhoz kapcsolódik egy svéd írónő, Barbro Karlén könyve, amely ugyan még tavaly megjelent, de az idei kiemelt megemlékezések méltó kötete: a „Farkasordítás”. Hasonlóképpen egyedi történeteket tartalmaz a frissen kiadott „Titkok az autisták világából” c. könyv, amelyet Wolfgang Weirauch jegyez szerzőként. A könyv gerincét annak a svéd pszichológus édesanyának fiaival folytatott számítógépes levelezése adja, amelynek során a három súlyosan autista gyereke egy körülbelül tíz éve kifejlesztett módszer segítségével kifejezhette gondolatait. A mozogni, beszélni sem tudó autistákról – most nem csak erről a konkrét három fiúról, hanem általában – az volt az orvosi vélemény, hogy valószínűleg elmeállapotuk is visszamaradott, károsodott. Ezekből a jegyzőkönyv szerű dokumentációkból kiderül, hogy ennek ellenkezője igaz: magasan fejlett szellemiségű emberekről van szó.

Miként kerül a holokauszt megemlékezések sorában egy asztalra a három könyv? Ennek történeti bevezetőjét vázolta fel Dr. Bistey Zsuzsa, aki maga is pszichológus. Többször hivatkozott előadásában Dr. Rudolf Steinerre, aki megalapozta az antropozófiát, akinek tanításai elsősorban a Waldorf iskolák szellemiségében vált közkeletűvé. Ám a reinkarnációt, amely szemléletének, munkásságának kiindulópontját és a szellemtudomány alapjait jelenti, még ma is sokan elutasítással, téves elgondolásokkal félreértik. A legtöbb ember valamiféle asztaltáncoltatós szellemidézést tételez fel a szellemtudomány említésekor. Bistey Zsuzsa éppen azokra az összefüggésekre világított rá, amelyek világosan kirajzolják az emberiség szellemi fejlődésében jelen állapotunkat. Évezredekkel ezelőtt az ember számára természetes volt a magasabb teremtőerőkkel való szoros kapcsolat, amelyet azonban hosszú időre meg kellett szakítani ahhoz, hogy az anyagi világban megtett útját bejárhassa. A 20. század vége felé azonban megkezdődött egy újfajta emberiség kialakulása. Olyan generációk születtek – és ez a mai korra fokozottan igaz – amelyek képviselői már egészen kisgyerekkorban természetesnek veszik a láthatatlan dimenziók lényeivel való kapcsolatot, miként egyre többen vannak olyanok is minden korosztályból, akik számára nem kérdéses, hogy az emberi lélek nem egyszer ölt csak testet, hanem folyamatosan, fejlődése és az emberiség szellemi fejlődése érdekében újra és újra visszatér a földi világba.

És így jutunk el az előadás címéül szolgáló gondolathoz: "Holokauszt - újraszületés a hamvakból. A XX. sz. legszörnyűbb epizódjának megértése a szellemtörténet által”. Az autisták világára ablakot nyitó könyvből is ugyanaz derül ki, mint Barbro Karlén önéletrajzi könyvéből: mind az írónő, mind a most autistának született fiúk áldozatok voltak előző életükben a második világháborúban. Bistey Zsuzsa hangsúlyozta: ezeknek a döbbenetes és megrázó történeteknek a megismerésére azért van szükség, hogy mind több emberben felébredjen a felelősségérzet, amit leegyszerűsítve így fogalmazhatunk meg: ha most bántok egy másik embert, legyen az zsidó cigány vagy bármely nép képviselője, akit valamely okból ellenszenvvel nézek, jó esélyem van arra, hogy legközelebb közéjük születek, és megismerem azt a fájdalmat, amit én okoztam nekik. Minden ember lelkébe befészkelheti magát a gonosz erő. Ne adjunk esélyt neki. Azokra a nagybetűs EMBEREKRE tekintsünk, – mint Otto Frank is –, aki bosszú helyett a megbocsátást választotta. Csak így emelkedhetünk ki abból az ördögi körforgásból, amelyben a bosszút újabb bosszú követi, és amely csak erőszakot szülhet, nem pedig szellemi felemelkedést.