katolikus egyház;Vatikán;Seszták Miklós;

2014-06-24 08:09:00

Az enciklikák üzenete

„Világosan látjuk, s ebben mindenki egyetért, hogy a legszegényebb sorsú embereken sürgősen és alkalmas módon segíteni kell, mert az emberiség nagy része nyomorult viszonyok között tengődik”.

Az idézet nem a Kommunista Kiáltványból származik, hanem XIII. Leó 1891-ben kiadott enciklikájából, a Rerum Novarumból. Azért fontos ezt leszögezni, mert mint a napokban a KDNP elnökétől hallhattuk, Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter „a pápai szociális enciklikák alapján, gazdaságetikai felfogásban hozhat pluszt”.

Nyilván a kormány közismerten mélyen vallásos, a keresztény elvek, erkölcsök alapján élő, a szerénységet, visszafogottságot, a felebaráti szeretetet - és nem a kirekesztést - előtérbe helyező tagjai pontosan tisztában vannak a katolikus egyház szociális tanításával.

Ám ha valóban elmélyedünk ebben, akkor azért felvetődik a kérdés, mindent megértettek belőle? Minden részletére vissza tudnak emlékezni? Ha nem, ugyan forgassák át még egyszer! Mert találtunk ebben nem egy olyan részletet, amelyek nyomokban sem találhatók meg a kormány programjában.

XXIII. János az 1961-es Mater et Magistra című enciklikájában írta: az államnak kell segítenie azokat, akik nem tudják megvalósítania érdekeiket. Milyen felzárkóztatásról lehet beszélni egy olyan országban, ahol elsősorban azt tartják szem előtt, hogyan lehet még gazdagabbá tenni a kormányhoz közeli oligarchákat, s ahol egyre növekszik a leszakadó társadalmi rétegek aránya?

II. János Pál a Centesimus Annus enciklikában ezt avval toldotta meg: a katolikus egyház támogatja a szakszervezetek létrehozását. Nem állíthatjuk, hogy itthon a kormányzat bármennyire is komolyan venné az érdekvédelmi szervezeteket. Az egyházi tanítás egyik alapvető eleme: működnie kell a szubszidiaritás elvének. Vagyis minden döntést a lehető legalsóbb szinten kell meghozni.

Ehelyett itthon mi történik? Mindenről egy szűk felső politikai réteg dönt azt hangoztatván, hogy ők képviselik a népet. Szintén II. János Pál világított rá, hogy a munkásnak méltányos bért kell biztosítani. Magyarországon inkább a felső politikai tízezer részesülhet méltánytalanul magas bérben.

XVI. Benedek emeritus pápa Caritas in veritate címmel közzétett enciklikájában kiemeli, „a társadalmi egyenlőtlenség növekedésével szemben új humanista szintézist kell teremteni, újra kell értékelni az állam közszolgálati hatalmának szerepét és nagyon kívánatos a civil társadalom részvétele a nemzeti és nemzetközi politikai életben”. Humanizmus? A civil társadalom erősítése? Ezek sem a kormány politikájának legfőbb jellemzői.

„A korrupció veszélye fenyegeti a politikai osztályt, ha eltávolodik a néptől" – üzente egy ízben Ferenc pápa. Sajnos Magyarországon már régóta nem csak e veszélyről beszélhetünk.