Biankó csekket kapnak Orbántól az egyetemi kancellárok

Bár a Budapesti Corvinus Egyetemen feltárt gazdasági visszaélések gyanúja okot adhatna a kancellárok kinevezésére az egyetemeken, valójában ezt a feladatot a gazdasági főigazgatók is elláthatnák. A ma elfogadásra kerülő törvényjavaslat szerint ráadásul a miniszterelnök által kinevezett kancellároktól nem is várnak el túlzott szakmai kvalitásokat.

Várhatóan ma fogadja el az Országgyűlés kormánypárti többsége - az összevont vita után kivételes eljárásban - azt az oktatási salátatörvényt, amely egyebek közt jelentős változásokat hoz a hazai felsőoktatási rendszerben. A legfontosabb intézkedés, hogy az állami fenntartású egyetemek és főiskolák élére a miniszterelnök kancellárokat nevezhet ki a jövőben, akik az intézmények gazdálkodásáért, működtetéséért felelnek majd, valamint munkáltatói jogokat gyakorolnak a nem oktatási területen dolgozók felett.

Bár továbbra is az intézményi szenátusok által megválasztott rektorok - akiket továbbra is az államfő nevez majd ki, az emberi erőforrás miniszter jóváhagyásával - felelnek majd a szakmai irányításért (ennek keretében például továbbra is ők gyakorolják a munkáltatói jogokat a tanárok felett), de kancellári ellenjegyzés szükséges majd "az intézmény gazdálkodását, szervezetét, működését érintő, vagy gazdasági következménnyel járó döntése és intézkedései tekintetében".

Ide tartozik például, hogy a rektor által alkalmazásba vett tanárok, kutatók bérét is a kancellár egyetértésében kell megállapítani. Vagyis lényegében alig marad olyan hatáskör, amelyet az egyetemek és főiskolák által választott rektorok és szenátusok teljesen a magukénak mondhatnak majd, bár a törvény szerint ha a rektor nem ért egyet a kancellár döntésével, kifogást emelhet a fenntartónál, vagyis az emberi erőforrások miniszterénél, a kancellár hivatalos munkáltatójánál.

Mivel a kancellárrá válás törvényi feltételei nem túl szigorúak, nagy az esély rá, hogy Orbán Viktor olyan kádereket állíthat az intézmények élére, akiket "rövid pórázon" tarthat majd. A törvénytervezet szerint kancellárságra az pályázhat, aki felsőoktatási intézményben, gazdasági társaságban, központi vagy területi közigazgatásban szerzett hároméves vezetői gyakorlattal, és felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Vagyis akár egy "leszerelt" miniszteri vagy kormánymegbízottat, önkormányzati politikust is kinevezhet a kormányfő, a felsőoktatásban szerzett tapasztalatok nélkül.

Bár a törvény megfogalmazása szerint a kancellár legfőbb feladata a hatékony gazdálkodás kialakítása, a nemzetgazdasági miniszter által kinevezett gazdasági főigazgatók a kancellárok alárendeltségébe kerülnek majd. Holott a főigazgatók látszólagos hatákonysággal működnek (lásd keretes írásunkat), és képesek arra, hogy feltárják a visszaéléseket és a pazarló gazdálkodást. A gazdasági főigazgató tisztségét egyébként még az első Gyurcsány-kormány idején, 2005-ben hozták létre, a szakemberek az intézmények élére megválasztott gazdasági tanácsok tagjaiként felügyelték az állami fenntartású intézmények gazdálkodását.

Az viszont már szinte biztos, hogy a leváltott Klinghammer István felsőoktatási államtitkár helyére - aki maga is pártolta a kancellári rendszert - érkező Palkovics László a felsőoktatási képzési kapacitások csökkentésével "orvosolná" az intézmények anyagi gondjait, amelyek a 2010 óta tartó költségvetési megszorítások miatt szinte folyamatosak. A német Knorr-Bremse cég menedzseri posztját államtitkárságra cserélő Palkovics legutóbbi interjújában sokallta az alapszakok számát, szerinte ennyire egy országnak nincsen szüksége, ezért "erőteljes profiltisztításra" készül.

Azt egyelőre nem árulta el, hogy a felsőoktatási intézmények számát is csökkenteni akarja-e, de szavai szerint azt a szempontot kell mérlegre tenni, hogy a szám "megfelel-e a képzési struktúrával, finanszírozással és társadalmi funkcióval szemben támasztott követelményeknek". Egyelőre azt sem konkretizálta, hogy a törvényben megfogalmazott, "közösségi főiskolának" nevezett intézménytípus lehet-e a menekülőútja a csődközelbe került vidéki főiskoláknak.

Azt egyelőre nem tudni, Palkovics mennyire híve a Klinghammer által követett konszenzusos oktatáspolitikának, de intő jel, hogy a Felsőoktatási Kerekasztalt - a hallgatói önkormányzatok, a rektori konferencia, a felsőoktatási dolgozók és az üzleti szféra képviselőivel - csak nyár végén hívják majd össze, a most elfogadásra kerülő változtatásokat azonban nem egyeztették velük.

A felsőoktatási reformcsomag másik fontos eleme, hogy átalakítja a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) delegálási gyakorlatát. Ez a szervezet felelős többek között az intézmények által indított képzések, szakok engedélyeztetéséért, továbbá az egyetemi tanárok kinevezésében is közreműködik. A tervezet szerint a delegált tagokat - az emberi erőforrás miniszter javaslatára - a miniszterelnök nevezi majd ki.

Botrány a Corvinuson

A nemzetgazdasági miniszter tavaly decemberben visszavonta a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) gazdasági főigazgatójának megbízását, miután az intézmény vezetése levélben kérte ezt Varga Mihálytól. Rózsás Péter - akit a felsőoktatási törvénymódosítások előtt még a nemzeti fejlesztési miniszter nevezhetett ki - Varga döntése előtt az Indexnek fejtette ki álláspontját, amely szerint a Corvinuson több területen is felelőtlen gazdálkodás, pazarlás folyik.

A héten azonban a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) nyilvánosságra került jelentése több visszaélést is feltárt az intézményben. Az Index szerint a vizsgálat egyebek közt megállapította, hogy az egyetem olyan dolgozókat foglalkoztatott vissza, akik korábban milliós végkielégítéssel távoztak. Az egyik kollégium üzemeltetését pedig egy olyan cégre bízták rá, amely a gondnoki tevékenységen kívül minden más munkát (takarítás, őrzés-védelem, karbantartás) más alvállalkozóknak adott át. A gondnoki munkát a cég ügyvezetője látta el havi 1,4 millió forintért.

A hírportál arról is beszámolt, hogy a Corvinuson több mint 40 százalékkal magasabbak voltak az átlagkeresetek a közszféra és a nemzetgazdaság átlagánál is. Az oktatóknak jellemzően alacsony óraszámot határoztak meg, majd egyéb munkákért külön díjazást fizettek nekik. Egyes esetekben viszont még az sem volt meghatározható, hogy egy-egy alkalmazott milyen feladatra kap pluszpénzt.