Franciaország;Nicolas Sarkozy;

2014-07-03 08:09:00

Napkirály utódai

Rájár a rúd a nyugati vezetőkre. 2011-ben Jacques Chiracot sújtották első fokon két éves felfüggesztett börtönnel, tavaly Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök kapott négy évet, igaz, ő sem került rács mögé, szintén 2013-ban Petr Necas cseh kormányfő kényszerült lemondásra gyanús ügyletei miatt, most pedig Nicolas Sarkozy volt francia elnököt helyezték vád alá. A francia jogrendszerben ez azt jelenti, hogy a vizsgálóbíró úgy véli a rendőrségi bizonyíték alapján: az ügy megérett arra, hogy jogi síkra tereljék. A bírósági ítéletig, amire feltehetően éveket kell várni, természetesen Sarkozyt is megilleti az ártatlanság vélelme.

Az ügyészség azonban elég egyértelmű bizonyítékokra támaszkodhat, amelyeket igen nehéz lesz megcáfolni. Lehallgatott telefonbeszélgetések igazolják ugyanis, hogy a volt francia elnök törvénytelenül kapott információkat egy ellene zajló eljárásról.
A fent említett urak ügyleteiben egy a közös: az igazságszolgáltatás mindegyik országban volt elég erős ahhoz, hogy akár hivatalban, akár nemrégiben leköszönt vezetők ellen indítson eljárást. Nincs ebben semmi különös, teljesen magától értetődőnek kellene lennie a hatalmi ágak szétválasztásának. Szó se róla, Olaszországban voltak kísérletek arra, hogy befolyásolják a törvénykezést. Berlusconi számos olyan jogszabályt hozott, amellyel saját impériumát akarta továbbépíteni. Franciaországban pedig az elnök különösen nagy hatalommal rendelkezik, ám éppen ez lett Sarkozy veszte, aki azt hitte, mindent megengedhet magának. Luxushajókon időzött, fiát befolyásos posztra nevezte ki, mintha XIV. Lajos, a „Napkirály” reinkarnációja lett volna, aki „Az állam én vagyok” kijelentésével írta be magát a történelembe.

Csakhogy Olaszországban és Franciaországban is elég erős a demokrácia ahhoz, hogy ha valami törvénytelenség történik, akkor a vétkeseket utolérje az igazságszolgáltatás. Normális országokban a bíróságok nem a kormánytól függnek, mert ha ez lenne a helyzet, akkor az adott államot már nem nevezhetnénk jó szívvel demokráciának. Ezt mi itt Közép-Európa szívében, sajnos, nagyon is jól tudhatjuk.