Alákátyúzott ország

„A cég jogásza már a pályázat elbírálása előtt arról értekezett, hogyan lehetne pótmunkákkal feljebb tornázni majd az összeget. A valós árnak is azért ígérhettek alá, hogy biztosan nyerők legyenek, az ezen felül később kicsikart pénzt pedig ügyesen kezeljék." A cégvezetőnek egy hangfelvételen ezt mondja az egyik szereplő: „Ebben érdekeltté tudnánk téged tenni vagy én téged érdekeltté teszlek, hogy milyen úton-módon, azt még megbeszéljük? A lényeg, hogy ezt le kéne pótmunkázni.”
Elhangzik még: „honorálunk már mindenkit, a Hír Tv-től kezdve a Lánchíd Rádión át, mindenkit. Itt mindenkit kell szponzorálni! (…) Műszakilag jól ki van találva, a lehetőségek helyre vannak téve. Baj azért volt egy polgármesterrel, a végén kellett hozzá Kövér Laci, de azért elintéztük.”

Fenti sorok sok évvel ezelőtt a fóti útépítésről szóló titkos hangfelvételre hivatkoznak; annak idején a Népszavában jelentek meg.
Arról jutottak eszembe, hogy épp most dübörög a neten: Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester cége idén a fővárosban 9,51 milliárdért építhet csatornákat.
És sok kép hivatott tanúsítani, hogy Mészárosék finoman szólva sem állnak a helyzet magaslatán – avagy, csatornáról lévén szó, mélységén. Beomlott burkolatok, járdák, és a botrányos slendriánság ezer kiáltó jele.
A lakók joggal háborognak, mert ők még nem ismerik a fentebb már említett pénztermő varázsigét, a pótmunkázást. (A fóti esetben utaltak arra is, hogy ennek érdekében „alákátyúzásról” is gondoskodnak.) Alákátyúzták ők már az egész országot. Lassan bele is szakadunk…