Kivárás

Teljesen érthető, hogy a köztársasági elnök a várt időpontban nem jelölte ki a várt időpontra a helyhatósági választást. Áder János ugyanis nem akarja hátrányos helyzetbe hozni az ellenzéket. Minthogy azok még nem tudtak megegyezni arról, hogyan induljanak a budapesti kerületekben, valamint legyen-e közös főpolgármester-jelöltjük, és ha igen, kicsoda. Most már csak az a kérdés, vajon az államfő meg tudja-e várni, amíg az egyeztetés végére érnek.

Eddig az irónia, mostantól vegyük komolyan a helyzetet. Akkor is, ha a köztársasági elnök és hivatala erre nem mutat példát. Ha ugyanis például szóba állnának lapunkkal, akkor nem lennénk teljes bizonytalanságban. Nem kellene találgatnunk, hogy miért nem jelölte ki eddig az időpontot. Tudnánk, hogy vajon ezúttal szembeszállt-e a Fidesz - és elsősorban a kedves vezető - akaratával, miszerint jobb lenne minél előbb voksolni az önkormányzatokról. Elszállnának kétségeink, hogy az elnök valóban meg akarja-e várni, amíg az Alkotmánybíróság állást foglal a törvény változásairól, vagy más oka van a váratlan halasztásnak (ami egyébként lehet, hogy nem is az). De végül is jobb, ha magunkba szállunk és elismerjük, hogy ezek olyan kérdések, amikre magunkfajta földi halandó nem kaphat választ. Majd ha ODAFÖNN úgy döntenek, hogy a zembereknek tudniuk kell valamit, akkor kiadnak egy közleményt és pont. Vagy az elnök kiáll és nyilatkozik. Kérdezni tilos.

Nem mintha mindez meglepne bárkit is. Hosszú ideje így megy ez. A dolgok valahogy eldőlnek - általában Orbán akarata szerint - és akkor jöhet Áder. Aki kitűz, kihirdet, bejelent, kijelent. Addig meg ne tessenek zavarogni, mert felesleges.
Az biztos, hogy a helyhatósági választás egyes új szabályait a parlamenti képviselők több mint egynegyede - naná, hogy az ellenzékiek - megtámadták az Alkotmánybíróságnál. Mivel szerintük azok ellentétesek az alaptörvénnyel és sértik a választójog egyenlőségének elvét. Az is biztos, hogy az államfő jogvégzett ember, valamint vannak még jogvégzettebb tanácsadói is, nyilván megvizsgálták az új jogszabályt. És elképzelhető, hogy arra jutottak, jobb egy kicsit várni. Ráadásul ha az alkotmánybírák valamilyen csoda folytán - hiszen többségük a Fidesz jelöltje - megsemmisítenék a törvény egyes pontjait, akkor a parlamentnek kellene a hibát kiküszöbölni. Ez esetben pedig újabb várakozásra lenne szükség, mert aligha lehetne kampányolni, amikor még bizonytalan a szavazás módja.

Csőstül jönnek a gondok. A legegyszerűbb mégiscsak az lett volna, ha az államfő október 5-ére kiírja a választást és utána az özönvíz. Bár még akár ma, akár holnap megteheti egy következő októberi hétvégi időpontra, mondván, érdeklődéssel várja, hogy ezek után mit lépnek az alkotmánybírák.

Visszatérve a bevezetőben említett probléma másik részére, az államfői kivárás - bármi okból is történik - aligha segít a baloldal három pártján. Ők ugyanis tisztában vannak vele, hogy összefogással kedvezőbb eredményeket érhetnek el, de azért továbbra sem képesek eldönteni, hogy Budapesten ezt hogyan is kellene csinálni. Ezzel már eddig is nagy szolgálatot tettek a kormánypártoknak és az őket kiszolgáló médiának, hiszen így folyamatosan lehet mantrázni, hogy mennyi ellentét feszül közöttük. A választópolgár pedig szépen lassan elhiheti, mégiscsak az lesz a legjobb, ha Tarlós Istvánra, meg a jobboldali jelöltekre voksol, mert azok jelentik a kisebbik bajt.

Ha pedig így áll a helyzet, akkor végül is teljesen mindegy, hogy melyik őszi napon kell az urnákhoz járulni. Mindegy, hogy esik-e majd akkor, vagy fúj, hogy újra közeleg a tél, mert ez is csak növeli politikai rosszkedvünket.