Franciaország;Hollandia;államfő;

2014-07-26 07:32:00

Kósza hírek az államfő házasságáról

Gőgösségből, vagy csupán féltve óvott rangőrzésből, a "minőséginek" tartott párizsi sajtó három teljes napon át mélyen hallgatott arról a fölröppent hírről, hogy Francois Hollande államfő augusztus közepén, ha oltárhoz nem is, de anyakönyvvezető elé kíséri rejtett, mégis közismert kedvesét, a kétségtelenül bűbájos Julie Gayet színésznőt. A hírt az egyik nem legrangosabb bulvárlap, a Le Parisien kürtölte világgá. 

A Le Monde-ban, a Le Figaróban és a Libérationban néma csönd, a három redakciónak a szeme se rebbent, mellőzte még a kurta, eldugott hír formáját is. Aztán végre szerdán a Le Monde-nak kizárólag az online előfizetőknek fönntartott változata, halvány utalást tett rá. Valójában komoly politikai információnak álcázott változatban, azzal a címmel, hogy "sajtóebédjein a köztársasági elnök legújabban kerüli a humort". Az írás végén négy sorban intim utalás, Hollande az összegyűlt tudósítók előtt azt mondta: "Közölnivalóm van önökkel, augusztus 12.-én lesz a születésnapom. E napon tudomásom szerint ez az egyetlen esemény. Ha szándékukban áll fölköszönteni, szívesen látom önöket. De más egyéb jelenlét hiábavaló, semmi ajándék, édesség sem. Ezen kívül kellemes nyári időtöltést kívánok, kivéve, ha a sarkamba óhajtanának szegődni".

Ennyi látott napvilágot a Le Monde-ban, még csak röpke utalás sem volt arra, hogy ez akár közvetett cáfolat is volna a bulvársajtó pletykájára. A szerkesztőség komolyságát óvni azonban, a tudósítás címéhez híven megjegyezte, hogy az Elysée-palota ura az utóbbi időben csakugyan komoly ábrázatot öltött. Minduntalan azt hangoztatja, hogy "nagyon súlyos napokat élünk át, a külvilág harsog a válságoktól, konfliktusoktól, egymást érik a tragédiák". És példaként utalások, a Közel-Keletre, terrorizmusra, ukrán drámára. A Le Monde-nak ez a szikár hangvétele mégis közvetett utalás a találgatásokra. Akadt riporter, aki azért nem teljesen alaptalanul említette meg, hogy a közvélemény egy része, nem csak gonoszkodásból gúnyolódik a hatvanéves elnökön, aki szerelmes kamasz módjára meglehetősen felelőtlenül mellőzi a kötelező biztonsági kíséretet is, bukósisakkal a fején, motoron száguldozik légyottra.

A Le Parisien a maga módján cifrázta is az esetet. Megjegyezte, hogy az ifjú ara - valamivel már túl a negyvenen, ami a XXI. század első évtizedében azonban nem szokatlan életkor a házasodáshoz, - állítólag duzzogni kezdett, a párjának csakugyan komolyak-e a szándékai? Elég volt a bujkálásból, rendezzék a kapcsolatukat hivatalos úton. Ami amúgy azért meglepő, mert a hatodik évtizedének küszöbéhez érkező férfiú köztudottan négyszeres családapa, legidősebb fia is megkapta már ügyvédi diplomáját, de ő maga eddig még soha senkivel nem lépett házasságra. Négy gyermekének az anyjával sem, aki pedig nem akárki, mindig is a francia politikai életnek egyik igencsak népszerű szereplője volt. Ségol?ne Royal jelenleg a kormánynak egyik legfontosabb minisztere, a fáma szerint Manuel Valls kormányfő után rangban a második. De nem azért, mert úgy két évtizeden át Hollande élettársa volt, hanem mert jelentős politikai tényező. A 2007-es elnökválasztáson Nicolas Sarkozy ellenfele volt, és ha akkor szerencsés lett volna, (nem volt az) a Francia Köztársaság első női elnökeként az Élysée-palotában megelőzhette volna egykori párját.

Nem az volt a meglepetés, hogy az eddig minden házastársi kapcsolattól iszonyodó Hollande immár elnökként nem Ségol?ne Royalt vitte társaként magával közjogi posztjára, (ők akkor már huzamosabban külön éltek), hanem a nála nőként is sokkal jelentéktelenebb Valérie Trierweilert, akit jóllehet a Paris Match bulvár magazinnál neves újságírónőként reklámoztak, Royal nagyon is elismert képességeihez viszonyítva, szellemileg soha nem tartották számon. Olyannyira nem, hogy ostoba taktikából, egy helyi választáson kizárólag buta féltékenységből, olyan szocialista jelöltet támogatott, akiről köztudott volt, hogy mind Hollande, mind Royal szemében eleve nem volt kívánatos. Igaz, akkora már köztudott volt kegyvesztettsége is, tényként kezelték hamaros kiköltöztetését a "mennyországból", hiszen az elnök már Julie művésznőhöz járt rendszeresen, de Valie-tól mégis elég csúnyán váltak meg.

A köztársasági elnök immár elsőszámú politikai céljának tekintette, hogy első élettársa fontos kormánytag legyen, tálcán kínálta neki a tárcát, Ségol?ne azonban váltig ragaszkodott ahhoz, hogy addig nem mond igent, amíg nem ürítik ki teljesen "Valika" palotabéli lakószárnyát. Csúnya bukás, viszont a színésznő, ha igazak a kósza hírek, nem elégszik meg ennyivel, ő úgy óhajt minden vetélytársán győzedelmeskedni, hogy az első partner legyen, akinek a kezében ott a házasságlevél. Az ellentmondó híresztelések fényében nehéz előrelátni, Hollande végülis beadja-e majd a derekát, vagy újabb szakítás lesz.

Hangadó párizsi szocialista párti politikusok bölcsebbnek látnák a frigyet, mert máig nem nagyon fényesek Hollande 2017-es második elnöki megválasztásának esélyei, de - gondolják - egy kedvező magánéleti fordulat még csodát is hozhat. A változatlan zűrzavar ellenben végzetes is lehet. Ezért hiába a Le Monde célozgató cáfolata, sokan mégsem tartják teljesen kizártnak, hogy az államfő a végső pillanatban csak meglepetést okoz, a születésnapján kívül augusztus 12.-én a frigyét is ünnepelheti majd.

A csillapodás üdvös lehet azért is, mert az elnök közvetlen környezete az utóbbi hónapokban a magánéletében furcsa, eddig szokatlan jelenségekre figyelt föl. Hollande-nak mintegy mániája a szakadatlan SMS-ezés. Mobilja még a kormányüléseken is előtte, a miniszterek vitatkozhatnak életbevágó kérdésekről, az ő szeme mereven a készüléken, küldi és fogadja az üzeneteket. Néhány napja viszont szigorúan megtiltotta még a miniszterelnöknek is, hogy bevigye okostelefonját, az ajtónál mindenkitől könyörtelenül elveszik, csak kifelé menet kaphatják vissza. Derülnek és bosszankodnak a szerintük érthetetlen intézkedésen. Aztán frissiben közbejött egy ugyancsak félreértett családi perpatvar.

Thomas Hollande, a legidősebb fiú, tüntetőn megjelent egy olyan szocialista potentát sarjának az esküvőjén, akinek az apjával az államfő föltűnően rossz viszonyban van. A hír már úgy szivárgott ki, hogy Thomas szándékosan provokálni akart, amit azonban ő azzal igyekezett cáfolni, büntetőjogásznak készül, az örömapa e hivatásnak legendás szakembere, csak tőle óhajtott fontos tudnivalókhoz jutni. A kommentárok viszont újabb familiáris ütközést láttak az esetben, éppen apa állítólagos esküvői szándékának a fölröppenésekor.

Vannak aztán komolyabb politikai kombinációk is. A gázai válság Európában a legközvetlenebbül Franciaországot érinti, igen nagyszámú arab származású állampolgárai miatt. Több várost árasztott el az antiszemita gyűlölethullám, zsidó áldozatok is akadtak, ha nem halálosak is. Hollande érthetően a csillapítás szándékával igyekszik mérsékelni a jelenség fontosságát, viszont éppen a Le Monde, amely éppen függetlensége miatt soha nem mondott le keményen bíráló álláspontjáról, higgadtan elemző szerkesztőségi vezércikkében ellentmondott az államfői visszafogottságnak. "Szembe kell nézni a valósággal - írta - az új francia antiszemitizmus, nem állami jellegű ugyan, de nem a megszokott sem. Sürgősen el kell ismerni, hogy ezúttal nem lehet szó nélkül elmenni az olyan jelszavak mellett, minthogy "Halál a zsidókra", "Hitlernek volt igaza". A vezércikk hangneme alaposan földúlta a közéletet.

Mert Franciaország változatlanul Európa és a világ figyelmének a középpontjában áll, és az államfő házasságának, vagy cáfolatának a híre, még ha szapora szóbeszéd tárgya is, mégis csupán perifériális jelentőségű.