Bringaverseny a barlangrendszerben

Publikálás dátuma
2014.08.04 18:37
Fotó: Thinkstock
Fotó: /
Augusztus 9-én, szombaton kerül megrendezésre ötödik alkalommal hazánk egyik legkülönlegesebb kerékpárversenye, a MOFÉM Underworld Kupa, amely a kőbánya alatt található pincerendszer mélyére kalauzolja le az érdeklődőket.

A föld alatti bringaverseny helyszíne világviszonylatban is egyedülállónak számít. A kőbányai alatt húzódó járatokról legelőször IV. Béla magyar király 1244-ben kelt oklevelében tesznek említést. A pincejáratok a valamikori Pannon tengerből visszamaradt mészkő bányászata során alakultak ki, amely idővel Pest város egyik legfontosabb építőanyaga lett. Több híres budapesti építményhez is használtak a X. kerület talajából nyert puha, könnyen faragható kövekből, így a Lánchíd, az Akadémia és az Országház építéséhez is innen vitték az építőanyagot. A mészkő kitermelésének mértéke az 1838-as pesti árvíz utáni újjáépítések idején nőtt meg. A kezdetleges módszerekkel végzett kőfejtés a múlt század végére veszélyessé tette a bányászatot, ezért 1890-ben rendeletben tiltották meg a további munkát. A hátramaradt hatalmas pincerendszer teljes hossza, több mint a 30 km, és még ma is vannak feltérképezetlen részei.

A verseny a Maglódi út alatt húzódó fésűs járatrendszerben és a felszínen található Merkapt Maraton Sportközpontban kerül megrendezésre. Az viadal nyomvonalát alkotó föld alatti szakaszon a pince belmagassága változó, átlagban 2-2,5 méter, a járatok szélessége 3 és 8 méter között változik, de 80 cm széles vasajtón is át kell majd hajtani.

A MOFÉM Underworld Kupa ideje alatt a járatokba a szurkolók is bemerészkedhetnek, sőt a pince bejáratainál egy „fröccszóna” is felállításra kerül, a hol a Bécs-Pozsony-Budapest Ultramarathon (BBU) stábja ingyenes fröccsel vár mindenkit, ahol a Badacsonyi Halgas Pincészet borai szolgálnak majd frissítőként.

A rendhagyó viadal ezúttal is öt futamban kerül lebonyolításra, amelyek közül napot indító 30 perces próbafutam ajánlható a versenyzéssel még csak ismerkedőknek. A többi futamba az edzettebb montisokat várják, amelyekbe a versenyzők a nemük és a születési idejük alapján kerülnek besorolásra, a nők és a junior korúak futama 60, míg a férfiak futamai 70 percig tartanak majd.

Érdekesség, hogy egy világbajnok már biztosan lesz a mezőnyben Kövér Márton személyében, aki tavaly Dániában szerzett maratoni kenuban világbajnoki címet. Marci a versenyt rendező Merkapt SE sportolója, aki nem először vesz részt a MOFÉM Underworld Kupán, hiszen 2012-ben már rajthoz állt - akkor a futamában a 8. helyet szerezte meg.

Hagyományos módon, a versenyen indulók egy egyedi gyártású Underworld Kupás zoknit is átvehetnek majd, amelyet a cseh Moose cég készített az alkalomra, emellett minden nevezési csomagba bekerül egy-egy High5 termék is.

A pincerendszer terhelhetősége miatt futamonként 70 fő indulására van lehetőség, így annak, aki nem szeretne lemaradni a föld alatti versenyről, ajánlott előnevezéssel biztosítani a helyét a MOFÉM Underworld Kupán. Nevezni a rendezvény honlapján, a www.underworldkupa.hu címen, augusztus 7-ig lehet.

Szerző
2014.08.04 18:37

Hőhullám pusztította el az ausztráliai repülőkutyák harmadát

Publikálás dátuma
2019.01.16 14:02

Fotó: AFP/ Tim Graham
Majdnem harmadát elpusztította egy hőhullám két nap alatt a pápaszemes repülőkutyák ausztráliai populációjának - írta az MTI a BBC-n megjelent új kutatás alapján.
Az állatok képtelenek voltak túlélni a 42 Celsius-fokot is meghaladó hőmérsékletet Cairns városában, ahol a fákról kertekbe, medencékbe is potyogtak a pápaszemes repülőkutya (Pteropus conspicillatus) nevű denevérfaj egyedeinek tetemei.
A Western Sydney Egyetem tudósai friss kutatásukban megállapították, hogy nagyjából 23 ezer pápaszemes repülőkutya pusztult el november 26-án és 27-én. Önkéntes állatvédők látogatták meg a populáció hét élőhelyét a hőhullám tetőzése után, ennek alapján végezték a kutatók a számítást. Justin Welbergen, a kutatás vezetője szerint az elhullott állatok száma emelkedhet, mert voltak olyan denevértelepek, amelyeket kihagytak a kalkulációból.
A hivatalos statisztika szerint csupán 57 ezer pápaszemes repülőkutya élt Ausztráliában november előtt. A faj populációi Pápua Új-Guineában, Indonéziában és a Salamon-szigeteken is megtalálhatók, Ausztráliában viszont csak Queensland északi részének kis esőerdeiben élnek, ahol az őshonos fák beporzásában vesznek részt. A kutató a BBC-nek elmondta, hogy nagyjából tízezer, más fajokhoz tartozó denevér is a forróság áldozata lett.
A repülőkutyák gyakran kapnak hősokkot, amikor a meleg meghaladja a 42 fokot. A novemberi hőhullám idején Cairnsban a városban mért valaha legmagasabb értéket, 42,6 fokot érte el a hőmérséklet. A szakértők szerint a repülőkutyák nem érzékenyebbek az extrém hőre más fajoknál, ám mivel gyakran gyűlnek össze nagy számban emberi településeken, pusztulásuk is feltűnőbb és könnyebben dokumentálható.
Szerző
2019.01.16 14:02

Bartók és Bruckner Londonból a Müpában

Publikálás dátuma
2019.01.16 12:30

Fotó: / Posztos János
Sir Simon Rattle új együttesével, a Londoni Szimfonikus Zenekarral érkezett most hozzánk. Nem könnyű műsorral, és nem egyértelmű végeredménnyel.
Szokás híres karmesterek és nagy zenekarok esetében is, hogy turnéikra olyan műsort állítanak össze, amelynek első részében valami nehezebben megfogható, kevésbé népszerű darab szerepel, azután meg jön a hab a tortára, mondjuk az Újvilág szimfónia Dvořáktól. Mindenki megkapja a magáét. Rattle szerencsére jóval nagyobb kaliber annál, hogy ilyesfélével próbálkozott volna. Mindkét alkotás, amit új zenekarával, a Londoni Szimfonikus Zenekarral (LSO) hozott a Müpába, fajsúlyos, nehéz előadni, a hallgatásuk is komoly odafigyelést igényel. Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művének már első előadásai – az 1930-as évek második felében – nagy sikert hoztak a zeneszerzőnek.

Rattle és a világ legjobb szimfonikus zenekarai közé sorolt LSO a nagy komponista nagy alkotásának kijáró tisztelettel közelített a Zenéhez. Hallhatólag aprólékosan kidolgoztak minden hangzást, kezdve a kezdet pianissimójától, amelynek sűrű zenei szövetét légiesen tetsző könnyedséggel szólaltatták meg a vonósok, akik odaadó figyelemmel játszottak azután végig az egész mű során. Amire itt szükség is van: a Zene vonós szólamai osztottak, azaz úgy vehetjük, két vonószenekar játszik. Hozzájuk csatlakoznak az ütők és a hárfa, a zongora, a cseleszta. Jó előadást hallottunk, bár a mű érzelmi rétegeibe mindezzel együtt nem tudtak igazán mélyre hatolni a zenészek, előadásuk inkább az elidegenedettség érzetének felkeltésével hatott.
Anton Bruckner az európai zenetörténet egyik legkülönösebb alakja volt, falusi segédtanítóból lett orgonista Linzben, úgy hogy jórészt autodidaktaként tanulta a hangszert. Már harmincon túl volt, amikor úgy határozott, hogy komoly ellenpont tanulmányokat fog folytatni, és bár voltak korai kompozíciói, maga által is jelentősnek gondolt szimfóniáit negyvenéves kora után kezdte komponálni. Az első igazi nagy elismerést, és a közönségsikert csak a Hetedikkel érte el, ez után még Ferenc József is fogadta. Egész emberi lényét mély vallásosság hatotta át, az áhítatos hangvétel, Istennel szembeni alázata hatalmas műveiben is tükröződik. Manapság a nagy hangversenytermekben játszott életművét lényegében kilenc nagyszabású szimfóniája alkotja. Persze a Hetedik előttiek is teljes értékűek.
Bruckner – bár kissé eltér többi szimfóniájának némely külsőségeitől – a Hatodikban is felvonultatja alkotói világának minden jellegzetességét. Dallamai, harmóniái, zenekari megoldásai, ahogyan a hangszereket kezeli, félreismerhetetlenül jelen vannak itt is. A több mint ötvenperces mű, mint minden Bruckner, nehéz feladatot ró zenekarra, karmesterre. A hangok megszólaltatása önmagában erőpróba, ha azonban a karmesternek sikerül elővarázsolnia a bennük rejlő erőt, szenvedélyt, ellágyulást, áhítatot, ünnepi pillanatok részesévé tehet minket.

Rattle, aki Mahler karmesterként és Bruckner-interpretációival is hírnevet szerzett, láthatólag nem olyan megilletődöttséggel állt a zenészek elé, mint az első részben. Szinte érzéketlenül rohant át az első tételen, nem nagyon ügyelve a hangzásbéli nüanszokra, keveset mutatva meg abból a gazdagságból, amit az emberként csodálatosan egyszerű, komponistaként csodálatosan kifinomult Bruckner itt bemutat. Illetve egy valaminek szentelt nagy figyelmet Rattle: a fortissimóknak. De hát ez csak a megoldandó feladat piciny hányadát jelenti egy olyan együttesnek, mint az övé, amely – valljuk meg – még hangzásával sem bűvölt mindig el, néha még kisebb hamisságot, pontatlanságot is bemutatott.
Jobb volt a helyzet a második tételben, az Adagióban, valamint a Scherzóban, a Fináléban már a valódi Brucker is megjelent. De sportnyelven szólva: ez csak az egyenlítéshez volt elég. A győzelemhez, a hallgató végső igazságokról való meggyőzéséhez már nem segített hozzá.

Infó

Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
Bruckner VI. szimfónia
 Londoni Szimfonikus Zenekar, karmester: Sir Simon Rattle
Január 14., Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sir Simon Rattle

A világ egyik legünnepeltebb dirigense, 2002-től 2018-ig a Berlini Filharmonikusok első karmestere volt. Ismertségre a 80-as 90-es években tett szert, amikor a Birminghami Városi Szimfonikus Zenekarból világszínvonalú együttest nevelt. Liverpoolban született 1955-ben, tehetsége korán megmutatkozott, 19 évesen már megkapta karmesteri diplomáját. A Londoni Szimfonikus Zenekarnak 2017 óta zenei igazgatója. Vezényel régi hangszeres előadásokat is, de legelismertebb a romantikus, későromantikus repertoár előadójaként.

2019.01.16 12:30
Frissítve: 2019.01.16 12:30