Az emlékezés ítélete

"A megszállás hosszú évtizedei alatt olyan szörnyű dolgok történtek Magyarországgal és állampolgáraival, amelyek függetlenségünk és nemzeti önrendelkezésünk megléte esetén sohasem következhettek volna be" - fogalmaz közleményében Orbán Viktor a Szabadság téri német megszállási emlékmű felállításának apropóján. Kijelentése minden eredetiséget nélkülöz. Közismerten a magyar néplélek sajátossága mindenfajta felelősség elhárítása bármely sorstragédiáért. A felelősök sohasem "mi" vagyunk, hanem "ők". Hogy pontosan kik, az majdnem mindegy: idegen nagyhatalmak, kommunisták, zsidók, megszálló csapatok stb. A kormányfő csupán erősíti ezt a torz önképet, egyúttal késlelteti a szembenézést önnön múltunkkal.

Vajon függetlenségünk és nemzeti önrendelkezésünk birtokában voltunk, amikor a modernkori Európában elsőként bevezettük a numerus clausust vagy később a zsidótörvényeket? Amikor egy "idegenrendészeti eljárás" keretében kiszolgáltattuk az SS -nek azokat a zsidókat, akiket aztán Kamenyec Podolszkijban lemészároltak? Kényszerített-e bennünket valaki, hogy több százezer honfitársunkat a keleti frontra, lényegében a vágóhídra küldjük? Hitler egészen biztosan nem, ugyanis határozottan ellenezte a Szovjetunió elleni magyar hadba lépést. Hogy értelmetlenül hadat üzenjünk a másik nagyhatalomnak, az Egyesült Államoknak is, pozíciónkat a háború utáni béketárgyalásokon a végletekig rontva?

A jelenlegi hatalom nem meri felavatni a történelemhamisító szándékkal felállított Szabadság téri építményt. Ellenben a miniszterelnök nemrégiben személyesen leplezte le a "geszti bolond" szobrát. Talán abból a megfontolásból adta arcát Tisza István piedesztálra emeléséhez, hogy a Monarchia részeként nemzeti önrendelkezésünk csupán részleges volt? S ez vajon felmenti Tiszát az első világháborúba való belépés, a hatalmas magyar véráldozat miatti felelőssége alól? Orbán nem tudja, hogy a magyar kormányzat nemzetiségi ügyekben a dualizmus idején is teljes szuverenitást élvezett? Hogy a Tisza-klánt is magukba foglaló magyar uralkodó körök tudomást sem vettek a későbbi kisantantot alkotó nemzetiségek jogos követeléseiről, előkészítve azt az igazságtalan trianoni döntést, amelyet a magyar jobboldal oly előszeretettel emleget?

Orwell óta tudjuk, hogy aki irányítja a múltat, egyúttal a jelent és a jövőt is kontrollálja. Ezért tesz újabb és újabb kísérleteket a jelenlegi magyar kabinet, hogy átírja múltunkat. A Horthy-korszak rehabilitációjára való törekvés közben ősrégi stratégiát követ. Az antik világban ismert volt "az emlékezés ítélete" (damnatio memoriae), amelynek lényege abban állt, hogy a hivatalos iratok egy nemkívánatos eseményről következetesen nem tettek említést, azt a látszatot keltve az utókorban, hogy az valójában meg sem történt.

Azzal azonban, hogy a mostani kurzus ideológusai elhallgatják hajdani honfitársaink bűneit, elveszik annak lehetőségét a magyar nemzet egészétől, hogy tanuljon egykori végzetes hibáiból, s többet ne kövesse el azokat.
Hiszen a latin szentencia szerint a történelem az élet tanítómestere.