Több műanyag, mint hal a Dunában

Publikálás dátuma
2014.08.21. 07:19
Illusztráció. Fotó: Thinkstock
Elképesztő eredményeket produkált a német Bayreuthi Egyetem egyik legfrissebb kutatása: a Duna annyira szennyezett, hogy már jóval több műanyagszemét, mint halivadék található benne - adta hírül a Die Welt című német napilap.

A tanulmány szerint ezer köbméterenként átlagosan 317 műanyagdarab, ezzel szemben mindössze 275 halcsemete található a folyóban. Az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy nagyon sok, öt miliméternél kisebb mesterséges eredetű mikroszennyeződések - főként PVC, polisztirol, poliuretán darabkák - úsznak az árral, amelyeket a halak és más vízi állatok könnyedén lenyelhetnek. Mindemellett a kutatás arra is rávilágít, hogy évről évre nagy mennyiségű fehérítő, valamint brómozott- és klórozott égésgátló is a vízbe kerül.

Nem ez az első tanulmány, ami fényt derített a Duna szennyezettségének problémájára: a Bécsi Egyetem kutatói a folyó Bécs és Pozsony közötti szakaszán vizsgálták a vizet, az eredményekből pedig kiderült: a folyó jóval szennyezettebb, mint korábban gondolták. A környező népességszám és a helyi vízhozam alapján megbecsülték, hogy a Duna naponta összesen mintegy 4,2 tonna műanyag hulladékot sodor a Fekete-tengerbe.

Ez éves összesítésben 1533 tonna, ami több, mint az Atlanti-óceán északi részén összeállt hírhedt szemétsziget becsült tömege. Aaron Lechner, a tanulmány vezető szerzője elmondta: mivel a part közelében vettek vízmintát, az eredményektől eltérően jóval nagyobb lehet a valós szennyezés, mivel a főáramban nagyobb mennyiségű szemetet tud szállítani a folyó.

A műanyaghulladék növekvő mennyiségét eddig szinte kizárólag a tengerekben, óceánokban kutatták, ám a folyókban is hasonló károkat okozhatnak a részecskék. A halak lenyelhetik a darabkákat, amitől akár el is pusztulhatnak. A műanyag hulladék közel 80 százaléka valószínűleg ipari eredetű. A műanyagdarabokhoz káros vegyi anyagok tapadhatnak, és a halak elfogyasztásával az emberi szervezetbe is bejuthatnak.

Szerző
Frissítve: 2014.08.20. 22:05

Atomerőmű-katasztrófák és a kormányok felelőssége

Publikálás dátuma
2014.08.20. 11:43
A csernobili erőmű - Fotó: Gettyimages.
Csernobil és Fukusima nem voltak az elszigetelt esetek a nagy méretű nukleáris katasztrófák között.  Az ötvenes években Cseljabinszk körzetében, Oroszország legszennyezettebb körzetében három súlyos nukleáris katasztrófa történt.

Három olasz - Alessandro Tesei dokumentumfilm rendező, aki több díjat nyert Fukushame  című filmjével (szójáték az angol „szégyen” kifejezéssel) , amelyben megmutatja, hogy hiányosságok vannak a fukusimai katasztrófa elhárítási rendszerében , Pierpaolo Nittica fotóriporter és Michele Marcolin antropológus - egy dokumentumfilmben szándékozik elmondani, mi történt ezeken, a történelem által elfelejtett helyeken - írja a La Stampa.

A majaki erőmű 1949-en jött létre, hogy plutóniumot állítson elő a nukleáris fegyverek számára. 1949 és 1952 között kb. 76 millió, erősen radioaktív folyékony hulladékot, főként céziumot ás stronciumot engedett a Tecsa folyóba, amely mentén kb. 124 ezer ember élt mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó falvakban.

1957-ben aztán felrobbant ott egy radioaktív hulladékot - a céziumon és a stronciumon kívül sokkal veszélyesebb plutóniumot - tartalmazó tartály. A robbanásban akkora radioaktív felhő keletkezett, hogy kb. 23 ezer négyzetkilométernyi teret borított be, a csernobili katasztrófában keletkezettnek legalább a kétszeresét.

A harmadik katasztrófa 1967-ben következett be, amikor a Karacsaj tó, amelyet a veszélyes hulladékok emésztőjének használtak,  az esőtlen nyárban kiszáradt és a szelek széthordták a radioaktív port kb. 2 ezer négyzetkilométeres területen.

Ezeket a katasztrófákat teljes titokban tartották a csernobili robbanásig. Ekkor a világ figyelme, amely már az amerikai Three Mile Island-i incidensre is ráirányult, olyan mértékben összepontosított rá, hogy a szovjet kormány nem tudta eltitkolni az előző katasztrófákat sem.

Az olaszok kutatásaik során végigjárták a szennyezett területeket ás interjúkat készítettek a katasztrófákban valamilyen módon érintett személyekkel. Olyan emberekkel, akik vagy elszenvedői, vagy tanúi voltak a szerencsétlenségeknek, illetve azok következményeinek voltak, illetve vannak kitéve.

„Nagy zűrzavart találtunk. Különbözően kezelik a problémákat és az embereket is. Vannak, akik még mindig a Tecsa folyó partján élnek, az orosz kormány havi nyomorúságos 6 eurót ad nekik. Mások evakuáltak, ugyancsak szennyezett területekre, másoknak kemény csaták után sikerült olyan kártérítést kapni, ami lehetővé

tette számukra, hogy egészségesebb vidékre költözzenek. A szennyezés áldozatának státuszát nehéz elismertetni és az orosz kormány, mint nyilvánvalóan a japán kormány is, a bürokráciának olyan falát emeli, amely megzavarja az embereket és gyakran el is rettenti attól, hogy érvényesítsék jogaikat” - mondta a lapnak Tesei.

A olasz filmeseket útjukon Nagyezsda Nutepova ügyvéd, aktivista kíséri, aki segíti a katasztrófa áldozatait.

„Hála neki lehetőséget kaptunk arra, hogy jelen legyünk egy tárgyaláson, ahol a tét a „sugárzás áldozata” státus elismertetése volt. A védence győzött. Ez ösztönzést ad mindazoknak, akik megijedtek az első nehézségektől, arra gondoltak, hogy feladják. Sok mindent hozzá lehetne még tenni,de ami igazán rémisztő és hihetetlen, az az, hogy minden kormány, legyen orosz, japán vagy olasz tökéletesen tudatában van az ilyen vétkes választás következményeinek és mégis továbbra is rendíthetetlenül  kitart a bűnös magatartás mellett,amely kárt okoz a közösségnek” - tette hozzá a rendező.

 

Szerző

Már most túlfogyasztottuk a Földet

Publikálás dátuma
2014.08.19. 09:35
Fotó: Thinkstock
Idén minden eddiginél korábban, már augusztus 19-én elérkezett a globális túlfogyasztás napja: 2014-ben alig több mint nyolc hónap alatt használta el a Föld lakossága azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson.

Az adatok szerint az év hátralévő része már a "vörös tartományban" telik, azaz az emberiség túlfogyasztja a bolygó erőforrásait - közölte a Természetvédelmi Világalap (WWF) Magyarországi szervezete az MTI-vel.

A Global Footprint Network minden évben kiszámítja, hogy az adott évben mennyi erőforrás érhető el, illetve mennyit képes a Föld megújítani, hogy ellensúlyozza az ember ökológiai lábnyomát. Ezt úgy mérik, hogy a Föld biológiai kapacitását elosztják az emberiség ökológiai lábnyomával, és ezt a hányadost megszorozzák az év napjainak számával. Ez alapján az emberi fogyasztás idén a augusztus 19-én érte el azt a szintet, amit a Föld még képes lenne újratermelni. A globális túlfogyasztás napja 2000 óta egyre előrébb araszol, hiszen az ezredfordulón még október elején lépett át a Föld lakossága a túlfogyasztás tartományába.

A túlnépesedéssel párhuzamosan az energia és a természeti erőforrások felhasználása is egyre nagyobb méreteket ölt: 1961 óta megduplázódott az energiafelhasználás, az 1970-es évek óta pedig folyamatosan több természeti erőforrást használnak fel az emberek, mint amennyit a Föld hosszú távon képes újratermelni, jelenleg egy év alatt annyit, amennyit a bolygó másfélszerese lenne képes újra előállítani. 

A legsúlyosabb problémát a káros anyagok okozzák, ugyanis az ökológiai lábnyom felét a szén-dioxid gyorsan növekvő kibocsátása adja. Ez a szennyezés tehető felelőssé az üvegházhatás kialakulásáért, és nagy a szerepe a szélsőséges időjárás általánossá válásában és az éghajlatváltozásban is. A kibocsátott szén-dioxid mennyiségének mérséklésével jó eséllyel csökkenne az emberiség ökológiai lábnyoma, és fenntarthatóbbá válna a Föld, és a klímaváltozás megfékezésének érdekében is nagy eredményeket lehetne elérni ezen a területen.

A WWF a jövő hónapban teszi közzé kétéves jelentését a legveszélyeztetettebb fajok helyzetéről. Ebben kitérnek a bolygó állapotára és az emberi tevékenység okozta hatásokra is.

Szerző