L. Simon László;jogállam;

2014-08-23 10:40:00

A Jó Állam nem jogállam

A közelmúlt két eseménye a napnál is világosabban jelzi, hogy mi a különbség a Jó Állam és a jogállam között. A Jó Állam hazánkban épül. A Jó Állam jellemzője, hogy nincs stabil jogrendszere, ezért szabályai kiismerhetetlenek, vezetői a törvények felett állnak, illetve a törvényeket úgy alakítják, ahogy a napi igények megkívánják. Ezért a hatalom emberei azt tesznek, amit akarnak, felelősségre vonásra nem kell számítaniuk. A jogállamra viszont az a jellemző, hogy a törvények stabilak, megismerhetőek, kiszámíthatóak, a törvény előtt mindenki egyenlő, így a törvénysértő joggal feltételezi, hogy nem ússza meg szárazon.

A két esemény, amelyek - immár sokadszor - rajzolták meg a határvonalat hazánk és a demokráciák között L. Simon államtitkár közpénz osztogatási gyakorlata, illetve Sarközy korrupciós ügye.

Az államtitkár, miután nyilvánosságra került, hogy a közbeszerzés szabályainak sajátos értelmezésével, saját "hatáskörben" osztott szét kollégái cégei között jelentős állami pénzeket, a képernyőn jól érzékelhető büszkeséggel kijelenthette, hogy csak olyan cégekkel dolgoztat, amelyekben megbízik. Nyugodtam vállalhatta "tettét", hiszen a kalandor jobboldal kormánya vezette be azt a gyakorlatot, hogy rendszeresen felmentést kér és kap a Parlamenttől a közbeszerzés szabályainak alkalmazása alól.

A közbeszerzés pedig az a versenyeztetési eljárás, amelynek keretei között ki lehet, ki kell választani a lehető legjobb minőségben, mégis a lehető legolcsóbban és leggyorsabban teljesítő ajánlattevőt a közpénzen történő beruházások, beszerzések során. E szabályok mellőzésének engedélyezése nem más, mint "felhívás keringőre", amelyhez tartozó zene szövegét maga a miniszterelnök írta: "Ne nyerjünk annyit, amennyit kérünk, ne mi kapjuk a legtöbbet." Mindezt egy olyan országban, amelyben a pályáztatás rendszerét mindig körüllengte a panama bűze. Ezzel szemben a másik ügy, hogy a franciák vádat emeltek a volt köztársasági elnök ellen, miután tizenöt órán keresztül őrizetben tartották és kihallgatták.

Biztosan vannak még olyanok, aki halványan emlékeznek arra, hogy az Egyesült Államok kormányában nem kaphatott helyet az, akiről kiderült, hogy évtizedekkel korábban feketén foglalkoztatott egy bébiszittert. Szemben Seszták Miklóssal, aki miniszter lehet, annak ellenére, hogy közismertté vált, ügyvédként számtalan gyanús cég alapításában vett részt, s nevét számtalan kétes üggyel kapcsolatba lehet hozni. Nem mellékesen - a tusnádfürdői beszéde alapján - Orbán Viktor tisztában van azzal is, hogy, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke - hatalommal való visszaélés miatt - nem úszná meg a bíróság elé állítást.

A Jó Állam másik jellemzője, hogy polgárai védtelenek a hatalommal szemben. A hatalommal szembeni védelmet a hatalommegosztás rendszere - amelyet a Jó Államban sikeresen felszámoltak - biztosítja. A Jó Állam alapja az az alaptörvénynek elnevezett iromány, amelyet az állampárt az Alkotmány rendelkezéseinek, az Alkotmánybíróság határozatainak figyelmen kívül hagyásával fogadott el, és léptetett hatályba. A Jó Állam szilárd alapja az is, hogy a köztársasági elnökének, az országgyűlés elnökéneki és a miniszterelnöknek közjogi méltóság funkcióit egymás között szétosztotta egy baráti társaság.

A Jó Államban a köztársasági elnök minden kétely nélkül aláírja az olyan törvényeket, amelyekhez hasonló tartalmúakat korábban az Alkotmánybíróság már megsemmisített.

Erre a legutolsó példa a felsőoktatási intézmények gazdasági önállóságát megszüntető törvény volt. Pedig 2005-ben, amikor az Országgyűlés előírta, hogy minden állami felsőoktatási intézményben alakuljon olyan irányító testület, amelybe a kormány is delegálhat tagot, s amelynek döntési jogosítványai szűkítették a szenátus döntési jogosítványait, az Alkotmánybíróság - az akkori köztársasági elnök előzetes normakontrollra vonatkozó indítványára - megsemmisítette e rendelkezéseket a következő indokolással: "...A felsőoktatási autonómia folytán a felsőoktatási intézmény a kormánytól, az államigazgatástól önálló és független... A tudomány autonómiájának biztosítása érdekében a felsőoktatási intézményt a gazdálkodási önállóság is megilleti...." Nagy valószínűséggel a köztársasági elnökre a jövőben sem számíthat senki.

Az állampolgárok védelmében is kitüntető szerepet játszott az Alkotmánybíróság mindaddig, ameddig az Alkotmány rendelkezései alapján bárki, szabadon kezdeményezhetett utólagos normakontrollt. Mára az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetősége a gyakorlatban megszűnt. A Pedagógusok Szakszervezetének honlapján olvasható az az alkotmánybírósági végzés, amelyben érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozásáról rendelkező törvényszöveg alkotmányosságát vitató szakszervezeti beadványt.

Az indokolás szerint a beadványozó nem tudta igazolni érintettségét, ami az előfeltétele, hogy meginduljon az érdemi vizsgálat, jelen ügyben, mivel "az alkotmányjogi panasz...hipotetikus,...potenciális sérelmeket fogalmaz meg, amelyekre a Kar puszta létrehozásából következtet...részben pedig olyan hátrányokra hivatkozik, amelyek nem személyesen az indítványozó szakszervezetet magát érintik, hanem bizonyos feltételek fennállása esetén a pedagógusokat, mint a szakszervezet és a Kar tagjait érinthetik (ilyen az etikai eljárás túl széles körben való lehetővé tétele és homályos megfogalmazása, a Kar tagjainak információ-továbbítási joga, a felkészülési idő kifogásolt hiánya, valamint a szakszervezeti vezetők védelmére vonatkozó törvényi előírásokkal összefüggésben felvetett aggályok)."

Csupán annak alátámasztására, hogy az Alkotmánybíróságra ne számítson senki: 2014-ben, július végéig huszonhárom ügyet tárgyalt meg érdemben. Közel kétszáz esetben pedig az alkotmányügyi panasz érdemi vizsgálatát visszautasította.
Olvasható továbbá az alapvető jogok biztosának a levele is, amelyben elutasította a Pedagógusok Szakszervezetének azt a kérelmét, hogy kezdeményezzen alkotmánybírósági eljárást a vitatott törvényszöveg alkotmányossági felülvizsgálatára, mivel azt nem találta megalapozottnak.

Miért rossz ma magyarnak lenni? Három dolog hiányzik csupán a jó közérzethez: liberté, egalité, fraternité.