Balogh Gyula;
színház;konferencia;MMA;
2014-08-30 07:49:00
Jó dolog a békülékenység, a nyitottság, a megértő hangnem, de kérdés, hogy amikor konkrétumokról, beleértve például a támogatások újragondolt elosztását, lesz majd szó, megtartható-e majd ez az emelkedettség. Erre még nem tudjuk a választ, a korábbi évek tapasztalatai alapján aligha. Mindenesetre a Veszprémi Előadó-művészeti Szakmai Konferencia résztvevői szinte valamennyien pozitívan értékelték a kétnapos eszmecserét. Emlékezetes, hogy a mostani összejövetel tervéről a közvélemény akkor értesült először, amikor a Katona József Színházban néhány hónapja rendezett eléggé ingerültre, már csaknem botrányosra sikeredett beszélgetésen Oberfrank Pál, a Magyar Művészeti Akadémia színházi tagozatának a tagja oldani akarta a helyzetet és előrukkolt a tanácskozás ötletével. Előtte éppen Vidnyászky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és Schilling Árpád, a Krétakör Színház alapítója szólalkozott össze személyeskedő hangnemben. Nyilván már többen akkor legyintettek Oberfrank jóindulatúnak tűnő ötletére, de a veszprémi direktor nem hagyta annyiban a dolgot és csak összehozta a veszprémi konferenciát, melyet a Magyar Művészeti Akadémia finanszírozott.
Lapunknak a szervezet főtitkára, Kucsera Tamás Gergely azt mondta, a tanácskozás költsége elérte a négy millió forintot. Lehet vitatkozni arról, hogy ez sok, vagy kevés, de a szervezők elmondása szerint a konferencián 170 szakmabeli vett részt. Mint kiderült, Oberfrank jórészt maga kereste meg a meghívottak egy részét. Így érthető módon olyanokat invitált, akikkel személyes jó viszonyt ápol. Így kapott meghívást például Marton László, a Vígszínház főrendezője, egyetemi tanár. (Oberfrank korábban éveken át a Vígszínház tagja volt.) Hegedűs D. Géza színész, rendező is szívesen jött Veszprémbe, egyrészt eleget téve a kolléga felkérésének, másrészt, mint a MASZK Országos Színészegyesület vezetője volt jelen. Persze itt voltak még hivatalból a különböző szakmai szervezetek képviselői, színházigazgatók, színházi szakemberek. Többen, például Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője, Alföldi Róbert a Nemzeti Színház korábbi vezetője és Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója külföldi elfoglaltságukra hivatkozva nem jöttek most Veszprémbe. A sajtótájékoztató asztalánál mégis igencsak népes társaság üldögélt, demonstrálva a jelenlévők sokszínűségét. Oberfrank Pál egyenesen színháztörténetinek nevezete a pillanatot, hogy ennyien leültek egy asztalhoz. Többen elmondták, közöttük Marton Éva operaénekes, az MMA színházi tagozatának a vezetője, hogy szerencsés módon ezen a konferencián nem az indulat volt az uralkodó, hanem konstruktív párbeszéd.
Ami a konkrétumokat illeti: Hegedűs D. Géza beszámolt arról, hogy a színészek nyugdíjgondjainak a megoldására felvetődött egy személyre szabott önsegélyező külön alap létrehozása. Egyre kevésbé rendezett a színházi háttérszakmák helyzete, a 120 tervező, dramaturg közül csupán 50 aktív és közülük csak hatot foglalkoztatnak állandóan. Hiányoznak a műhelyek, nem megoldott, hogy a köztelevízió rendszeresen rögzítsen színházi előadásokat. Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnöke szerint évekkel ezelőtt, amikor előkészítették a színházi törvényt, a folyamat elején szintén nagy volt a fogadkozás az egyetértésre, aztán hajszálrepedések keletkeztek a vélemények között, majd a nézetkülönbség elérte a gleccserszakadék mértékét. Csizmadia mindenkit arra intett, hogy jó lenne, ha nem járnának hasonlóan, mint korábban. Fekete Péter, békéscsabai színi direktor azt hangsúlyozta, hogy a mostani konferenciával a Magyar Művészeti Akadémia bizonyította, alkalmas a magyar művészeti élet megreformálására. Arra, hogy ezt pontosan mit jelent, egyelőre nem kaptunk választ. Kérdeztük ezt Vidnyánszky Attilától, a Nemzeti Színház igazgatójától, a Magyar Teátrumi Társaság elnökétől is.
A direktor készséggel válaszolt kérdéseinkre telefonon. Elmondta, az első napon ő is részt vett a konferencián, melyet nagyon eredményesnek ítélt. Az MMA szerepét firtató kérdésünkre azt válaszolta, a szervezet alkalmas szakmai feladatok katalizálására, másrészt azt a kultúrpolitikának kell eldöntenie, hogy a későbbiekben átveszi-e például a Nemzeti Kulturális Alaptól a támogatásokat elosztó szerepet. Ami a finanszírozást illeti, Vidnyánszky szerint minél hamarabb egy legalább három évre szóló egységes rendszert kellene megalkotni, amely érintené például a fesztiválokat, a függetleneket, a nemzetiségi, a nyári és szabadtéri színházakat is. Ezeknek az intézményeknek stabilizálni kellene a támogatását, de nem egymás kárára - jegyezte meg a direktor. Vidnyászky szerint sürgősen rendet kellene tenni törvényi szinten a Társasági adókedvezmény (TAO) terén is, mert az elnök szerint itt óriási anomáliák és aránytalanságok alakultak ki, miközben óriási bevételt jelent a színházak számára.