Népszava-összeállítás;

futball;Magyarország;Finnország;

2014-11-15 00:33:00

Ronda, de nagyon finom!

A magyar-finn Eb-selejtező pont olyan volt, mint az a bizonyos csokoládé: ronda, de nagyon finom. A közönség támogatását végig élvező magyarok Gera góljával 1996 után végre legyőzték a finneket, és az így megszerzett három ponttal életbe tartották továbbjutási reményeiket. Dárdai Pál szavatartó ember, hisz a három meccsre hét pontot ígért.

Noha volt olyan szurkolói csoport, amely még a válogatott meccs bojkottját is meghirdette, a magyar-finn Eb-selejtezőn kizárólag azok a székek maradtak üresek, amelyekről az UEFA szigorú ítészei így rendelkeztek az emlékezetes bukaresti meccsen látható szurkolói balhék miatt. Mindenesetre Dárdai Pál azt nem mondhatta, hogy a közönség nem próbált meg minden szituációban segíteni: zengett-zúgott a Fradi aréna, és az MLSZ vezetősége ezúttal biztos lehetett abban, hogy nézőtéri balhé a két tábor között nem lesz.

Ám ahogy teltek-múltak a percek, úgy ment el a magyar szurkolók kedve az egésztől. Eleinte még volt lehetősége a magyar csapatnak – Dzsudzsák néha a legszebb napjaira emlékeztetően húzta meg az oldalakat –, ám az észrevehetetlen Szalai, a gyámoltalan Simon, vagy a csak legegyszerűbb oldalpasszokra vállalkozó Elek és a mezőnybe beleszürkülő Gera képtelen volt vezérszerepre váltani.

A nézőtéren ekkor merült fel először, hogy addig jó a magyaroknak, amíg a finnek ennyire gyámoltalanok támadásban, mert a hazai első osztályban „edződött” védelmünk számára esetleg sok lesz a közepes európai tempó. A félidő második felében aztán a finnek ráébredtek, nem kell annyira félni, így akkor kerültek némi túlzással helyzetbe, amikor akartak. Csak hálálkodhattunk Pukkinak, Eremenkonak és Uronennek, hogy elrontották az elronthatatlant is…

És amikor lefújta a bíró az első 45 perces tragikomédiát, akkor Dárdai kérése ide vagy oda – miszerint ha nem vezetünk azonnal, ne bántsák a csapatot –, az egyre szánalmasabb produkciót bizony kifütyülte a publikum.

Negyedóra elég volt ahhoz, hogy majd 20 ezer ember elfelejtse az első félidőt, és elképesztő szurkolásba kezdtek, hátha felébred a magyar válogatott. Aztán az 55. percben olyat láthattak, amit addig nem: Gera 16 méterről végre eltalálta a kaput, igaz, a finn kapus hárított. És amikor a 70. perc táján a B-közép rázendített a „Mindenki szurkoljon!” rigmusra, egy borízű hang csak annyit mondott: „Inkább a csapat focizzon…”

Következett a „Harcoljatok!” felszólítás, ennek következtében Eremenko bombázott kapura, ám Király hatalmasat védett. Aztán eljött a 84. perc, és hangrobbanás az Üllői úton: Lovrencsics beadásából Gera fejesből megszerezte a vezetést.

A hátralévő „százezer percet” kibekkelték a magyarok, így igaza lett Dárdai Pálnak: csúnya, nagyon csúnya győzelem lett a vége.

Ez a lényeg, meg a három pont.