Berúgják, oszt kirúgják

A labdát a focimeccsen a hálóba berúgják, de úgyis lehet mondani, hogy a labda a léc alatt szépen becsúszott a hálóba; vagy úgy, hogy Puskás Öcsi gyönyörűen vezette a kapu közelébe, azután a híres bal lábával szépen begurította a labdát. Hát ez már régen volt. Az is régen volt, amikor a magyar nyelven - amely sok más nyelvnél sokkal gazdagabb - nem tettek erőszakot. Persze, hogy emberek „kirúgásáról” akarok nem csak írni, hanem tiltakozni, tajtékozni is. Tessék, egy kis egyhasábos hír: a címben: „kirúgások” jönnek az egészségügyben. Alatta: 150 dolgozó kirúgásával spórolna 500 milliót a kormány az egészségügyben. Úgy húsz sorral lejjebb: "az eddig ezzel foglalkozó 45-50 embert kirúgják".

Folytathatom: a külügyből kétszázat, aztán még kétszázat kirúgnak. Most nem tisztem azon morfondírozni, hogy bevált, képzett, semmi rosszat el nem követő szakemberek helyébe szobafocitársak kerülnek, akik a labdát ugyancsak rúgják, de könyörgöm, emberekről van szó és nem bőrlabdákról! A „kirúgják” kifejezés úgy elharapódzott szép magyar nyelvünkben, mint a pestis. Talán nem is a köznyelven, hanem úgymond írástudó tiszteletreméltó kollégáim leírt vagy elhangzott mondataiban. Miért kell ezt csinálni? Nem elég, ha valaki elveszíti az állását, tegyünk rá még egy lapáttal?! Nem azt írjuk, hogy elbocsátották, hogy megszűnik a munkaviszonya, hogy elveszti az állását, hogy utcára kerül. Nem. Azt írjuk, hogy kirúgják, mint a kapus a hálóból a labdát. Emberek vagyunk?!