A rablógyilkos főhadnagy két községben öt embert fölakasztott

Publikálás dátuma
2015.01.15 10:00

Prónay-különítmény „főúsztatójának" különös kedvtelése volt, hogy a keze közé kerülő áldozatokat megkínozza.

A brutális kegyetlenséggel meggyilkolt hentesmester tragédiája olyan fölháborodást keltett országszerte, hogy a rendőrséghez napról-napra érkeznek bejelentések az elvetemült rablógyilkosok ellen. A kitűnő szakértelemmel és hihetetlen precizitással földarabolt holttest — amint megírtuk —, még sok munkát ad a rendőrségnek, mert egész bizonyosnak tartják, hogy Lédererék Kodelka hentesmester meggyilkolása előtt más áldozatokkal is hasonlóan végeztek. A főkapitányságon többek között jelentkezett Zsigmondy Gyula volt rendőrkapitány, aki a Boros-gyilkosság ügyében mondott el fontos dolgokat. A volt rendőrkapitány a következőket diktálta jegyzőkönyvbe:

- Régi barátja volt Boros István bútorgyári munkavezetőnek, akit annak idején Budafokon holtan találtak a. Dunában egy cölöphöz kötve. Zsigmondy minden nap találkozott a belvárosi Schreff-féle kocsmában Borossal, aki nagyon szerette a nőket és majdnem minden találkozásiul szó esett a nőkről. Egy alkalommal Boros István a következőket mondta:

— Néhány nappal ezelőtt Budán megismerkedtem egy nagyon csínos, szőke asszonnyal, egy katonatiszt feleségével. Az asszonyka Budán lakik és csak attól félek, hogy a férje, aki katonatiszt, akadálya lesz a kalandunknak.

Boros akkori kijelentésének nem tulajdonítottam fontosságot — mondta a volt rendőrkapitány. — Három héttel később Boros Istvánt meggyilkolták és csak pár nappal később találtak rá a Dunában. Akkoriban nem tartottam olyan fontosnak ezt a dolgot hogy a hatóság tudomására hoztam volna. Most azonban, hogy napfényre került, Lédererék borzalmas gyilkossága, az a gondolatom támadt, hogy meggyilkolt barátomnak a szőke asszonyra való kijelentése Léderernére illik.

A rendőrség természetesen e bejelentés ügyében is megindította a nyomozást. Ezenkívül detektívek utaznak Pozsonyba, Bécsbe, továbbá Stájerországba, hogy Lédererék előéletét pontosan megállapítsák.

Aki utoljára beszélt Borossal.

Szerdán délután megjelent a főkapitányságon Nagy Lajos cukrász, aki a Kecskeméti bejelentést tette:

1922-ben Boros István bútorgyári igazgató eltűnését megelőző napon éjszaka 12 órakor ment haza a Bástya utcába. A Bástya utca és Királyi Pál utca sarkán levő Favorit kávéház előtt találkozott Borossal, akit látásból ismert Boros éppen akkor egy egyfogatú bérkocsissal tárgyalt, akivel Budára egy Margithíd melletti utcába akarta vitetni magát. A kocsis nem tudta, hogy hol van a Boros által megnevezett utca és a kocsis őt Nagy Lajost kérdezte meg. Akkor nem tulajdonított a dolognak fontosságot de most Léderer Gusztáv rémtettét olvasta, eszébe jutott, hogy a kocsis a Tölgyfa utca iránt érdeklődött. Akkor még látta, hogy az egyfogatú bérkocsi Borossal elhajtott

A Főhadnagy-hóhér

Keddi és szerdai lapunkban már részletesen megírtuk, hogy a gyilkos főhadnagy a fehér ellenforradalom idején tanulta meg a hóhérmesterséget. Az eddigi megállapítások szerint a Prónay-különítmény „főusztatója", Léderer Gusztáv Dunaföldváron sajátkezűen akasztotta föl a Korona-szálló tulajdonosát Kovács Józsefet, pár nappal később pedig egy Stein nevű kereskedőt. Dunaföldvárról Kecelre ment, ahol három akasztásban vett részt, A „főusztató"-nak, Léderer Gusztáv főhadnagynak különös kedvtelése volt, hogy a keze közé kerülő áldozatokat megkínozza.

Rendszerint ő vallatta ki az eléje került embereket és lelki gyönyörűsége telt ezeknek az ártatlan embereknek a szenvedéseiben.

Ezek az adatok valószínűvé teszik azt a föltevést is, hogy Léderer Gusztáv főhadnagy, a Duna—Tisza között történő gyilkosságokban és rablásokban is részt vett.

A rendőrség politikai osztályára folyton érkéznek bejelentések, amelyeket kivizsgálnak Bizonyos azonban, hogy Léderer Gusztávnak a haja szála sem fog meggörbülni „a nemzeti fölbuzdulás" idején elkövetett rémségei miatt. Sőt talán ismét meggátolják a rendőrséget abban, hogy ezekben az ügyekben lefolytassa nyomozást.

Népszava 1925. január 15.

Szerző
Témák

Véres bolseviki-merénylet a Népszava ellen

Publikálás dátuma
2019.02.21 17:00

Az eredmény négy halott — közöttük három rendőr — és huszonnégy sebesült
A kitűnő magyar bolseviki vezérek bizonyára gyönyörtől dagadó kebellel, megelégedetten dörzsölik proletárvérrel bemocskolt kezeiket: megint sikerült nekik egy vak tömeg nyomorúságából és ötödfél éven át fölgyülemlett keserűségéből véres zűrzavart, támasztani és egy csomó szegény proletárt elbolondítva, fejjel a falnak vinni. Azaz dehogy is vinni — ugratni! Mert ők nem viszik az embereket, hanem amikor elhajították a csóvát, gyáván meglapulnak a háttérben.
Már hetek óta nem hajtottak végre valamirevaló „cselekedetet", már pedig a rubeleket meg kell szolgálni. Főztek tehát boszorkánykonyhájukban egy finom kis tervet. Csütörtökön délután 2 órára gyűlésre hívták össze a munkanélkülieket a Vigadó nagytermébe. Tudták, hogy öntudatos, szervezett munkás, — jól ismerve már őket (Salgótarján és a többi!) — nem hallgat az ő hívó szavukra, hanem csupán tudatlan, zavaros fejű, tehát minden őrültségre kapható elemekkel lesz dolguk a gyűlésen. Így is történt.
A gyűlés szónokai a legelvetemültebb hazugságokkal és rágalmakkal izgatták a tömeget — nem, dehogy is Bethlen István és föl támadni igyekvő gonosz mungótársai ellen, akik az egész mai nyomorúságot az országra zúdították, nem is az ellenforradalmár főpapok és szolgáik ellen, dehogy is...
Ők a forradalmi szociáldemokrácia és a munkásság, újságja ellen uszították a szegény szellemi vakokat, akik így fölpaprikázva vonultak — a szónokok invitációjára — a „Vörös újság" szerkesztősége elé, ahol azután Vágó Béla föbolseviki úr, még nemrég „Az Est"-nek buzgó terjesztője, valamint társai: Kun. Somló és Szamuely urak — fegyverre szólították a hazugságokkal, e szellemi alkohollal lerészegített elemeket. Innen vonultak azután tömegesen lapunk szerkesztősége felé, hogy azt fegyveresen elfoglalják. Azonban az a rendőrcsapat, amely a Visegrádi utcából idáig kísérte őket, a Népszínház utcában útjukat állotta és igen mérsékelt modorban békés szétoszlásra szólította föl őket. Erre a tömegből a rendőrökre lőttek, és mint egy adott jelre, vad lövöldözés támadt az utcán. Egyes házak ablakaiból is lettek. Az eredmény négy halott — közöttük három rendőr — és huszonnégy sebesült.
Hol vannak most, mit szólnak ebhez a hős bolsevikiek?! A vezérek? Gyáván lapulnak és — amire előre el lehettünk készülve — mosakodnak. Száz meg száz tanú igazolja, hogy a lövöldöző tömeg egyenest a Visegrádi utcából vonult föl, de a háttérben meglapult vezérek gaz gyávasággal mossák gyilkos kezeiket. Hiába minden igyekezetük! A szervezett munkásság világosan látja, hogy a rubeles forradalmárok egyetlen lépést sem tettek mindmostanáig sem az új rend ellen ágaskodó eIlenforradalmárok ellen, sem azért nem dolgoztak egy mákszemnyit sem, hogy még bőven kínálkozó szűz talajon hintsék el a szocializmus magvait.
Nem, ilyet ők nem tettek, de mindent elkövettek, hogy a sok évtizedes, temérdek áldozattal megteremtett munkásmozgalmat, amely előtt most annyi szép alkotás és egy jobb jövő lehetősége áll: hogy ezt a szép és hatalmas munkástábort megbontsák és földúlják.
Felelősségérzet lelkiismeret?
Ez nekik hekuba! De semmi mosakodás és hazudozás nem segít rajtuk és nem mentesíti őket a felelősségtől. Ha a szerencsétlen félrevezetett proletárok — akik mégis csak testvéreink —számíthatnak is enyhébb elbírálásra: magukat a rubeles fickókat mától fogva a munkásság csak aljas, becstelen ellenségnek tekintheti és a szerint kell velük elbánnia.
Népszava 1919. február 21.
Témák
1919
Frissítve: 2019.02.21 17:02

Merénylet Clemenceau ellen

Publikálás dátuma
2019.02.20 17:00

Rálőttek a francia miniszterelnökre — A merénylőt elfogták
Clemenceau miniszterelnökre ma reggel 9 óra tájban, amidőn hazulról elindult és automobilja a Rue Franklin sarkán elhaladt, revolverrel többször rálőttek. Clemenceau könnyen megsebesült, mindazon által igen nyugodt maradt és azoknak, akik körülvették, ezt mondta:
— Semmi az egész!
A merénylőt, aki el akart menekülni, a rendőrök a járókelők segítségével elfogták. A merénylő Cottinnek nevezte magát. Clemenceau gyalog tudott hazamenni. Állapota semmiféle nyugtalanságra nem ad okot. A miniszterelnök a fején sebesült meg.
Népszava 1919. február 20.
Témák
merénylet
Frissítve: 2019.02.20 17:00