A rablógyilkos főhadnagy két községben öt embert fölakasztott

Publikálás dátuma
2015.01.15 10:00

Fotó: /
Prónay-különítmény „főúsztatójának" különös kedvtelése volt, hogy a keze közé kerülő áldozatokat megkínozza.

A brutális kegyetlenséggel meggyilkolt hentesmester tragédiája olyan fölháborodást keltett országszerte, hogy a rendőrséghez napról-napra érkeznek bejelentések az elvetemült rablógyilkosok ellen. A kitűnő szakértelemmel és hihetetlen precizitással földarabolt holttest — amint megírtuk —, még sok munkát ad a rendőrségnek, mert egész bizonyosnak tartják, hogy Lédererék Kodelka hentesmester meggyilkolása előtt más áldozatokkal is hasonlóan végeztek. A főkapitányságon többek között jelentkezett Zsigmondy Gyula volt rendőrkapitány, aki a Boros-gyilkosság ügyében mondott el fontos dolgokat. A volt rendőrkapitány a következőket diktálta jegyzőkönyvbe:

- Régi barátja volt Boros István bútorgyári munkavezetőnek, akit annak idején Budafokon holtan találtak a. Dunában egy cölöphöz kötve. Zsigmondy minden nap találkozott a belvárosi Schreff-féle kocsmában Borossal, aki nagyon szerette a nőket és majdnem minden találkozásiul szó esett a nőkről. Egy alkalommal Boros István a következőket mondta:

— Néhány nappal ezelőtt Budán megismerkedtem egy nagyon csínos, szőke asszonnyal, egy katonatiszt feleségével. Az asszonyka Budán lakik és csak attól félek, hogy a férje, aki katonatiszt, akadálya lesz a kalandunknak.

Boros akkori kijelentésének nem tulajdonítottam fontosságot — mondta a volt rendőrkapitány. — Három héttel később Boros Istvánt meggyilkolták és csak pár nappal később találtak rá a Dunában. Akkoriban nem tartottam olyan fontosnak ezt a dolgot hogy a hatóság tudomására hoztam volna. Most azonban, hogy napfényre került, Lédererék borzalmas gyilkossága, az a gondolatom támadt, hogy meggyilkolt barátomnak a szőke asszonyra való kijelentése Léderernére illik.

A rendőrség természetesen e bejelentés ügyében is megindította a nyomozást. Ezenkívül detektívek utaznak Pozsonyba, Bécsbe, továbbá Stájerországba, hogy Lédererék előéletét pontosan megállapítsák.

Aki utoljára beszélt Borossal.

Szerdán délután megjelent a főkapitányságon Nagy Lajos cukrász, aki a Kecskeméti bejelentést tette:

1922-ben Boros István bútorgyári igazgató eltűnését megelőző napon éjszaka 12 órakor ment haza a Bástya utcába. A Bástya utca és Királyi Pál utca sarkán levő Favorit kávéház előtt találkozott Borossal, akit látásból ismert Boros éppen akkor egy egyfogatú bérkocsissal tárgyalt, akivel Budára egy Margithíd melletti utcába akarta vitetni magát. A kocsis nem tudta, hogy hol van a Boros által megnevezett utca és a kocsis őt Nagy Lajost kérdezte meg. Akkor nem tulajdonított a dolognak fontosságot de most Léderer Gusztáv rémtettét olvasta, eszébe jutott, hogy a kocsis a Tölgyfa utca iránt érdeklődött. Akkor még látta, hogy az egyfogatú bérkocsi Borossal elhajtott

A Főhadnagy-hóhér

Keddi és szerdai lapunkban már részletesen megírtuk, hogy a gyilkos főhadnagy a fehér ellenforradalom idején tanulta meg a hóhérmesterséget. Az eddigi megállapítások szerint a Prónay-különítmény „főusztatója", Léderer Gusztáv Dunaföldváron sajátkezűen akasztotta föl a Korona-szálló tulajdonosát Kovács Józsefet, pár nappal később pedig egy Stein nevű kereskedőt. Dunaföldvárról Kecelre ment, ahol három akasztásban vett részt, A „főusztató"-nak, Léderer Gusztáv főhadnagynak különös kedvtelése volt, hogy a keze közé kerülő áldozatokat megkínozza.

Rendszerint ő vallatta ki az eléje került embereket és lelki gyönyörűsége telt ezeknek az ártatlan embereknek a szenvedéseiben.

Ezek az adatok valószínűvé teszik azt a föltevést is, hogy Léderer Gusztáv főhadnagy, a Duna—Tisza között történő gyilkosságokban és rablásokban is részt vett.

A rendőrség politikai osztályára folyton érkéznek bejelentések, amelyeket kivizsgálnak Bizonyos azonban, hogy Léderer Gusztávnak a haja szála sem fog meggörbülni „a nemzeti fölbuzdulás" idején elkövetett rémségei miatt. Sőt talán ismét meggátolják a rendőrséget abban, hogy ezekben az ügyekben lefolytassa nyomozást.

Népszava 1925. január 15.

Szerző
Témák
2015.01.15 10:00

Fideszes törvényhozók a tüntetők között

Publikálás dátuma
2018.09.22 14:00

Fotó: /
Azért vannak ott, hogy segítsék ennek az alkalmatlan, beképzelt, oda nem való miniszterelnöknek az eltávolítását
Több fideszes, illetve az ellenzéki párthoz közel álló politikus, értelmiségi is megjelent a Kossuth téri tüntetők között, sőt némelyikük fel is szólalt a demonstráción. Kerényi Imre rendező, a polgári körök rendezvényeinek egyik állandó szervezője például a pódiumon éljenezte a szolid forradalmat, Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője pedig arra szólította fel a tüntetőket, hogy a több ezres tömeg addig ne hagyja el a teret, amíg a kormány nem adja be a lemondását.
Horváth János, a parlament fideszes korelnöke azt mondta, azért vannak ott, hogy „segítsék ennek az alkalmatlan, beképzelt, oda nem való miniszterelnöknek az eltávolítását”.

 Jakab István fideszes törvényhozó, a Magosz elnöke egy sajtótájékoztatón bejelentette, szervezete szolidáris a békés tüntetőkkel, és vállalja a fővárosi tüntetők ellátását.

 Népszava 2006. szeptember 22.
2018.09.22 14:00
Frissítve: 2018.09.22 14:00

Száz éve nyílt meg a Gellért fürdő

Publikálás dátuma
2018.09.20 18:00

Fotó: /
Az egykori Sárosfürdő helyén nyílt meg a luxusfürdő. 8 évig húzódott az építkezés. A Népszava korabeli tudósítása
Nyolc esztendő óta épül a régi híres Sáros-fürdő helyén a hírhedté vált Gellért-fürdő. Most végre készen áll. Gyógyító erejű vize hajdan sok beteg embernek adta vissza az egészségét és ezután talán még csodálatosabb hatású lesz, hiszen most már a régi parasztos név helyett szentnek a nevét viseli, úgy mint a főváros valamennyi kórháza.
Az új fürdő története valódi pesti történet; rajta vannak a fővárosi közigazgatás legjellemzőbb vonásai: az előrelátás hiánya, a hosszadalmas huzavona, a szertelen pénzpocsékolás és az uralkodó osztály érdekeinek dédelgetése mellett a dolgozó, vagyontalan osztály érdekeinek elhanyagolása.

 Negyedszázaddal ezelőtt a Ferenc József-hid építésével kapcsolatos szabályozások szükségessé tették a régi híres, de elavult, kopott Sárosfürdő lebontását. Azóta a fürdő gyógyító hatású vize hasznavétlenül ömlött a Dunába, A főváros 1901-ben megvásárolta az államkincstártól a Gellérthegy északkeleti kiszögellésénél fakadó forrást a hozzá tartozó 4178 ölnyi telekkel együtt 1,050.195 koronáért gyógyfürdő és ezzel kapcsolatos szálloda céljára. Tíz évi halogatás után került csak sor a határozat keresztülvitelére. És azután nyolc év kellett a kivitelhez. Az eredetileg előirányzott költség a tervezgetések során 5.650.000 koronára duzzadt, a megvalósítás során pedig lavina módjára nőtt egészen 17 millióig.

A költségek ilyen horribilis megnövekedésében nagy része vaí az előrelátás hiányának (például szükséges területeket utólag — már az építés folyamán — szereztek meg igen magas áron); de része van benne annak a rendszernek is, amely a főváros vállalkozásainál és különösen építkezéseinél általánosan uralkodik.

 Most végre készen áll a Gellért-fürdő. Bódy polgármester szerdán mutatta be a sajtó kép-viselőinek, csütörtökön a kormánynak és a jövő héten már elhelyezkednek benne, már élvezik nagyszerű kényelmét, eleganciáját és kitűnő vizeit... a hadigazdagok. Mert azok számára készült, csak azok fogják használhatni és azok fogják megmenteni az anyagi kudarctól, amely a háborús konjunktura nélkül valószínűleg bekövetkezett volna. Keleti kényelmet, fényűzést sugároz az impozáns épület külseje de még inkább belső berendezése. Fényes lakosztályok, előszobával, külön fürdővel ellátott és minden kényelemmel fölszerelt szobák, impozáns éttermek és szórakozó helyiségek foglalják el az épület nagyobb részét. E mellett azonban a különböző rendszerű fürdőknek és gyógyító berendezéseknek is jut hely bőven.

A természet szintén megtette a magáét: a híres források 24 óránként 2 millió 600 ezer liter 46 fok melegségű vízzel látják el a fürdőt, úgy hogy egy-egy személyre 250 liter vizet számítva, naponként 10.000 ember használhatná az új intézetet. Igen, de csekélységem vagy szegény betegek ide nem jöhetnek. A szállodai szobák ára napi 15—55 korona. Ez még hagyján. De mibe fog itt kerülni a fürdők és gyógyító berendezések használata? Ezt az eddig kiadott prospektusok nem árulják el, de valószínű, hogy 10 koronánál olcsóbban nem igen teheti be az ember a lábát Szent Gellért fürdőjébe.

 Helyes-e, hogy a város a gazdagok szükségleteinek kielégítésére alkosson intézményeket? Nem kellene-e ezt inkább a magánvállalkozásnak átengedni? Én azt hiszem, hogy a gazdagok kiszolgálására is lehet községi intézményeket állítani, ha ez jó üzlet, ha ebből a város számottevő jövedelmet szerezhet a közszükségletek kielégítésére. De a közszükségleteket és elsősorban a szegényebb néposztályok szükségleteit kielégíteni el nem odázható kötelesség, amelyet még nagy áldozatok árán is teljesíteni kell. Így például olcsó és ingyenes népfürdőkről gondoskodni a legsürgősebb községi föladatok egyike. (Itt igazán nem szükséges részletezni, hogy miért.)

 És Budapest ennek a föladatának a lerovásával — nagyon csekély és nagyon elégtelen kezdéseket leszámítva — még ma is adós, ma, amikor itt pompázik a tizenhétmilliós luxusfürdő. Eredetileg úgy tervezték ezt a fürdőt, hogy népfürdő is lesz mellette: no most, a. luxusfürdő itt áll, fényével kihívja a kitagadott osztályok ellenszenvét és népfürdő nincs. Miért? Azt mondják: a háború miatt. De ha a háború ellenére is elő lehetett teremteni a fényűző berendezéshez szükséges anyagokat, akkor az egyszerűbb népfürdő anyagait ne lehetett volna előteremteni? Ki hiszi ezt el?...
Népszava 1918. szeptember 20.
2018.09.20 18:00
Frissítve: 2018.09.20 18:02