terrorizmus;Franciaország;KDNP;Charlie Hebdo;

2015-01-17 07:01:00

A bevándorló mumus

Minden jel arra mutat, hogy a magyar kormánypárt hangadói – élükön persze a miniszterelnökkel – azonnal meglátták a párizsi terrorista mészárlásban rejlő belpolitikai haszonszerzés esélyét, és egymást követve, jó tempóban adják elő a bevándorlást elutasító, enyhén szólva markáns nézeteiket. Nemcsak Magyarország, hanem egész Európa számára megfogalmazták: a bevándorlás „rossz dolog”, a tőlünk idegen kultúrájú emberek csak „bajt és veszedelmet” hoznak ránk. Amióta ezek a lényeglátó mondatok elhangzottak, sokan és sokféleképp próbálták elmagyarázni, milyen felületes, igaztalan és cinikus általánosításokkal operálnak az uralkodó jobboldal emberei, akiknek a Charlie Hebdo szerkesztőségének brutális megtámadásáról egyebek között rögtön az jut eszükbe, hogy „sem a sajtó, sem a szólásszabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra”. A KDNP frakcióvezetője ezzel alig burkoltan az áldozatokat teszi felelőssé a történtekért; végtére is minek provokálták gyilkosaikat.

Erre az elszántan lebutított kormányzati kommunikációra nem azért nehéz megfelelően reagálni, mert a normálisan gondolkodó és tájékozott közéleti emberek nem találnak tisztességes válaszokat az európai bevándorlás szerteágazó kérdéseire. Hanem azért, mert amikor megkísérlik elmondani, leírni mindazt, ami alapjában ellentmond Orbán és társai primitív szövegének, akkor bizonyos értelemben kényszerűen lépremennek. Hiszen a rezsim képviselői éppen azt remélik, hogy amikor az általuk provokált demokratikus közvélemény hangot ad felháborodásának, akkor a mindig könnyen megfélemlíthető, elbizonytalanodott kisember inkább azok felé fordul, akik a rend ígéretével házalnak. A gátlástalan populizmus sikerrel játszik rá a magyar társadalom széles rétegeinek egzisztenciális kiszolgáltatottságára.

Ezért itt vajmi kevés eséllyel lehet meggyőzni az embereket arról, hogy minket valójában alig érint a „gazdasági bevándorlás” – bármit jelentsen is ez a fogalom -, mert tudvalevő, hogy a hozzánk érkezők szinte kivétel nélkül csak tranzitálnak; mihelyst tehetik, továbbmennek nyugatra. Itt nemigen értik, hogy az utóbbi években Európa szerte megjelent Mohamed-karikatúrák nem a muszlim vallást tekintették célpontjuknak, még csak nem is magát a Korán Mohamedjét, hanem az úgynevezett harcos iszlám prófétáját: azt az idolt, akinek nevében a muzulmán szélsőségesek terrorhadjáratot folytatnak. Ez a pusztító Mohamed csupán egy vallási álcában megjelenő anticivilizációs irányzat maga teremtette hivatkozása; a hamis próféta pedig aligha érdemli meg, hogy Harrach Péter oly hangzatosan védelmébe vegye a „vallásgyalázóktól”. És hiába mondjuk el, hogy Európában nincs egységes bevándorláspolitika, mert azt minden ország maga szabályozza, mégpedig majd’ mindenütt már most is meglehetős szigorral – ami alól kivételt éppenséggel az uniós tagállamok polgárai élveznek. Vagyis többek között a mi honfitársaink is százezrével lettek gazdasági bevándorlók Nyugat-Európában.

Mindezzel szemben Orbán szóhasználata éppoly gátlástalan, mint amilyen árulkodó. Ne féljetek „amíg én vagyok a miniszterelnök” – mondja; egyedül tőlem várhattok határozott fellépést a bevándorló terroristák ellen. Ez a retorika rövidre zárja a megoldást – ha a terrorista egyenlő a bevándorlóval, akkor egyszerű a feladat: „A bevándorlást meg kell állítani”. Persze, a miniszterelnök jól tudja, milyen hazug premissza ez. Mint ahogy azzal is pontosan tisztában van, hogy az egykori, első generációs bevándorlók nem bajt, hanem gazdasági fellendülést, a jóléti állam lehetőségét hozták Európa számára, amikor olcsó és tömeges munkaerőre volt szüksége; és nemkülönben tökéletesen átlátja azt is, hogy a migránsok már a befogadó országban született nemzedékeinek társadalmi beilleszkedése ma már elsősorban nem kulturális, hanem szociális probléma. Döntő hányaduk dolgozna, ha volna munka. Nem született terroristák – még akkor sem, ha akadnak köztük szélsőségesek, fanatikusok, potenciális gyilkosok. Amiként az őslakosok között is; főként neonácik, és más „nemzeti” mozgalmárok. Mint a diákokat lemészárló Breivik, mint Olof Palme vagy Aldo Moro gyilkosai. Mégse mondjuk, hogy az európai emberek terroristák.

Orbán Viktor viszont éppen azért veti el az úgynevezett politikai korrektséget, hogy ne kelljen tudomásul vennie: nincs kollektív bűnösség, és az általánosítás mindig hazug. Ő mindenáron a Fidesz támogatottságának utóbbi hónapokban bekövetkezett zuhanását akarja megállítani, és a párizsi terrortámadás épp kapóra jött amúgy is tervezett „országvédelmi akciótervéhez”. Ezért legott abban találta meg a történtek hazai felhasználhatóságát, hogy aktuális ellenséget kreált az - úgymond - gazdasági bevándorlókból.

De ez voltaképp biztató. Arra vall ugyanis, hogy Orbán, mint már korábban annyiszor, amikor bajban volt, most is a szélre játszik – persze, nyilván úgy kalkulálva, hogy a xenofóbia frissített változata akár tágabb körben is hatásos lehet. A számítás azonban azért kétséges, mert a magyar társadalom legkülönbözőbb csoportjai immár nap mint nap egyértelműen a kormánytól érzik megtámadva magukat; - és ezt az „élményüket” végtére nem fogja felülírni a bevándorló mégoly célirányosan felfestett mumusa.