A kétféle demokrácia

Merkel láthatóan megdöbbent. Nem azért döbbent meg, mert nem volt tisztában Orbán felfogásával, amit a demokráciáról vall, hanem azért, mert most szembesült először nyilvánosan azzal. Nem volt rá felkészülve, hogy minden diplomatikus szóvirágot mellőzve, udvariatlan nyertességgel közlik vele, hogy mindaz, amire a fejlett Európa épül, Orbán számára csak alternatív valóság, amelynek a létét gazdasági érdekből tudomásul veszi, de tartalmát nem teszi magáévá. Cserébe persze elvárja, hogy "találmányát" a demokrácia lehetséges változataként fogadják el, legalább addig, amíg egész Európában elterjed. A hívek, gondolom, elolvadtak a gyönyörűségtől, hogy a vezérük milyen karakán. Ettől persze még Angela Merkel nem veszi tudomásul és nem fogadja el, hogy létezik egy illiberális demokrácia is, amelyet egy közép-európai zseni fedezett fel. Az ugyanis - mint mondta - számára értelmezhetetlen. Megjegyzem: minden demokrata számára az. Sokan azt hiszik, hogy Orbán elárulta a demokráciát, de szerintem tévednek. Orbán soha nem volt liberális és soha nem volt demokrata. Ő egy adott történelmi helyzetben, a vergődő szocializmus ellen a legkövetkezetesebben liberális mezben tudott fellépni, hiszen akkor még nem volt hely a nacionalista jobboldalon. Az EU és a hivatalos ellenzék egyenlőre passzív részes abban, hogy megvalósul a műve, amelynek a szlogenjében még mindig ott szerepel a demokrácia szó, de amelyet már szinte nem lehet szabad és tisztességes választások útján leváltani.