Bóta Gábor;

Budapest;színház;színházigazgatói pályázatok;

2015-02-27 06:46:00

Nem tolongtak a direktorjelöltek

A botrányokkal tarkított színházigazgatói pályázatok után párját ritkítja, hogy szerdán öt direktornak hosszabbították meg a mandátumát minden teketória nélkül. Eszenyi Enikő a Víg, Mácsai Pál az Örkény, Meczner János a Budapest Bábszínház, Novák János a Kolibri, Bán Teodóra a Szabadtér Színház élén folytathatja a munkáját. Ez természetesen örvendetes, ugyanakkor azért komoly kérdéseket vet fel, hogy miközben a zalaegerszegi Griff Bábszínházra a minap öten is pályáztak, Budapesten miért nem akadt érdemi ellenjelölt. Többek között erre kerestük a választ.

Koltai Tamás, a Színház című folyóirat főszerkesztője, kritikus szerint több oka is lehet annak, hogy ezúttal nem akadtak érdemi riválisok. „Az egyik, hogy Tarlós István és Orbán Viktor – ugyanaz a cég – nem akart új frontot nyitni, van elég bajuk e nélkül is. A rezsim az utóbbi időben vereségeket szenvedett, úgy gondolhatták, nem érdemes újabb konfliktusok kockázatát vállalni ezen a számukra jelentéktelen területen. Másrészt viszont, ha lettek volna legalább az alkalmasság látszatát keltő politikai jelöltjeik, még így sem haboztak volna a szokásos pályázati kutyakomédiával a székbe ültetni őket, mert az engedelmes kliensek kifizetése mindig napirenden marad. Ez leginkább a Vígszínházra, mint reprezentatív helyre vonatkozik, amire sokaknak fáj a foguk. De a Víg a legkockázatosabb is, mert oda naponta ezerhétszáz nézőt kell bevinni, és ebből óriási bukta lehetett volna, még ha elindul is a gagyi irányába. Vagy éppen azáltal. A Víg megerősödött az utóbbi másfél szezonban, Eszenyi Enikőt most már csak eltaposni lehetett volna. Ráadásul nő, ez is zsenáns. A szóban forgó többi színház tehetséges, jól működő alakulat, és erősen, szinte emblematikusan kötődik vezetőjének arcához, személyiségéhez. Az Örkényt, a Budapest Bábszínházat és a Kolibrit Mácsai Pál, Meczner János és Novák János „csinálta meg”, ami nem jelenti, hogy örökbe kell kapniuk, de talán nem véletlen, hogy egyik helyre sem jelentkezett számba jöhető kihívó. Vagy nincsenek is (tény, hogy kevesen lehetnek), vagy akik vannak, azok nem hisznek a tisztán szakmai versenyben. Esetleg nem akartak rossz fiúk (-lányok) lenni. Ami egyfelől tisztességes, másfelől mégsem egészséges – egy normális országban.”

A legnagyobb érdeklődés a Vígszínház sorsát követte, hiszen harmadszori pályáztatással sikerült megtalálni azt a direktort, Eszenyi Enikőt, aki eddig is vezette. Korábban sejthető volt, hogy a kulturális vezetés a tavalyelőtt még pályázó Balázs Pétert favorizálta. De az előző pályázatnál az ő és Eszenyi dolgozatát is érvénytelenítették, hogy miért, arról mélyenszántó indokokkal nem szolgáltak. Végül Eszenyi mandátumát - egy következő menetben - másfél évvel meghosszabbították. A mostani fordulóban nem akadt ellenjelölt, ebből sejthető volt, hogy már nincs a változtatásra politikai akarat. Hiszen akkor az igazgatónak kiszemelt indult volna a megmérettetésen, mert Eszenyi pályázatát érdemi indokok nélkül megint érvényteleníteni azért már több lett volna, mint kínos. Hogy milyen lobbizás folyt a háttérben, ki győzött meg kit, mennyi volt a szakmai érv, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. A Vígszínház mindössze a következő közleményt tette ki a honlapjára: „A Fővárosi Közgyűlés a szakmai bizottság véleményét is mérlegelve döntött a Vígszínház igazgatói pályázatáról, és újabb öt évre bizalmat szavazott Eszenyi Enikőnek. Az igazgatónő új kinevezése 2015. július 1-jétől 2020. június 30-ig szól.” Ezen kívül Eszenyi egyelőre nem kíván a témáról mást nyilatkozni.

Mácsai Pál mögött egységesen ott áll a társulat FOTÓ: NÉPSZAVA

Mácsai Pál lapunknak elmondta, több oka is lehet annak, hogy ő vezesse a színházat. „Egyrészt a társulat teljesen egységes ebben a kérdésben. Másrészt pedig a közönség is igazol minket. Minden mérhető mutatónk nagyon impozáns. Harmadrészt pedig a fenntartó már a pályázat kiírásakor ennek a munkának a folytatását fogalmazta meg célként. Tehát, ha lett volna valaki, aki azt gondolja, hogy esetleg szeretné ezt a társulatot vezetni, akkor megérezhette, hogy nem esélyes rá." Mácsai azonban nemcsak az Örkényről kívánt beszélni, hanem a március végén megszűnő Szputnyik Hajózási Társaságról is. Úgy fogalmazott, rendkívül fájlalja, s személyesen megviseli, hogy egy ilyen érték semmivé foszolhat. Emlékeztetett arra is, hogy mennyire fontosak a független színházak is.

Novák János, a Kolibri Színház direktora, a Színházművészeti Bizottság tagja szerint „sokszor előfordul, hogy a pályázatok kapcsán arról esik szó, milyen dokumentáció és hány javaslat van. De aki ért az adott területhez, az pontosan tudja, hogy valakinek, aki abban a műfajban éppen pályázik, milyen értéke van. És nagyon jól lehet tudni, hogy valaki fölfelé ívelő szakaszban van, és olyan eredményeket hoz, amik akár nemzetközileg is elismertek, vagy nem ér el megfelelőket. Ha úgy érezhető, hogy az eredmények nem jönnek, akkor többen pályáznak. Ahol létező, működő társulat van, aki ért hozzá, az fölméri, hogy ami abban a társulatban folyik, értékes-e, vagy sem. És a Kolibri Színházra azok nem pályáztak, akik pontosan tudják, hogy milyen értékes munka folyik nálunk. Aki teljesen tájékozatlan, az beadja a pályázatát azzal, hogy ezt ő bekötött szemmel, hátrafelé menetben is megcsinálja. Ha a kulturális politika bármilyen okból nem támogat egy színházat, akkor többen pályáznak. Azt gondolom, hogy minden alkalommal a politika dönt. A politika vagy tiltakozik az ellen, amit csinálunk, vagy elismeri. Ha elismeri, akkor bizony nincs tolongás. A színházak igazgatóinak kinevezése politikai döntés, aminek következményeit a politikának és a kultúrának egyaránt vállalnia kell."