Szerintem;Vasárnapi zárva tartás;

2015-03-31 08:29:00

Még egyszer a vasárnapi zárva tartásról

Őszintén szólva, nem osztom az ellenzék derűlátását az üzletek vasárnapi nyitva tartásával kapcsolatban. Ha most rendeznének népszavazást e kérdésben, valószínűleg sikerülne visszaállítani az eredeti állapotot, azonban Szepessy Zsoltnak köszönhetően a népszavazás időpontja (ha egyáltalán sor kerül rá) minden bizonnyal a távoli jövőbe tolódik, amikor már mindenki beletörődött és hozzászokott az új szituációhoz és életét annak megfelelően alakította ki. A magyar nép amúgy is alkalmazkodó képességéről híres, többek között ennek is köszönheti, hogy átvészelhette az elmúlt évszázadok történelmi viharait. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy e döntés agyrém, amely egyre abszurdabb fordulataival lep meg.

A pékségek például vasárnap is foglalkoztathatnak alkalmazottat, ők azonban kizárólag pékárut és tejterméket árusíthatnak, nehogy a többi üzlettel szemben versenyelőnybe kerülhessenek. Ha azonban maga a tulajdonos áll a pult mögé, ő bármit eladhat - úgy látszik a versenyelőny kizárólag akkor áll fenn, ha az alkalmazott adná az üdítőt. Nem csoda, hogy azok a kormánypárti korifeusok, akik a vasárnapi nyitva (helyesebben) zárva tartás ügyében megszólalnak, egyre jobban belebonyolódnak a dologba.

Eredetileg ugye arra hivatkoztak, hogy az üzleteket azért kell bezárni, hogy a családok együtt lehessenek. Azt nemigen árulták el, hogy a kormány gondoskodása a vasárnap is dolgozó sok százezer állampolgár közül miért éppen és kizárólagosan a kiskereskedelmi dolgozókra terjed ki (gondolom, a válasz az lenne, hogy valahol el kell kezdeni). Soha senki nem oldotta fel azt az ellentmondást, hogy ha mindez a családok érdekében történik, mi az oka annak, hogy éppen a családi üzletek tarthatnak vasárnap is nyitva.

Ugyanakkor a kormánypárt retorikájában egyre többször jelenik meg az a változat, amely szerint az intézkedésre a magyar családi vállalkozások helyzetbe hozása érdekében volt szükség. Úgy gondolom, nem a kormány feladata, hogy befolyásolja vásárlási szokásainkat, főleg nem erőszakos módon. Véleményem szerint egyébként mind a nagy, mind a kis üzletnek megvan a létjogosultsága és a közönsége: a nagy üzletekben elsősorban azok vásárolnak, akik egyszerre, gyorsan és személytelenül szeretnék elintézni heti bevásárlásukat, míg a kis boltok kisebb, de esetleg személyre szabott választékkal, személyesebb kiszolgálással tudják magukhoz kötni az általában mindennap betérő vásárlókat.

A kormánypárti politikusok végső érvként mindig külföldi példákat hoznak fel, elfeledkezve arról, hogy egyrészt a példaként emlegetett országokban az üzletek zárva tartása nem egyes csoportok helyzetbe hozása érdekében történik, másrészt egyre inkább lazítanak a szigorú szabályokon. Vagyis a hazaival éppen ellentétes tendencia figyelhető meg. Úgy tűnik, már megint az európai iránnyal szemben haladunk. Egyelőre egyetlen válasz van arra, hogy miért is volt szükség erre az intézkedésre, amelyet ráadásul hétről hétre állandóan módosítgatnak. Csak…