Lelkét vesztő

Ebben a lelket vesztő történetben a magyar kormányzat, jelesül a miniszterelnök minden politikai aljassága benne van. A hullámsír mellett dalos könyvet árul.

Orbánt Viktor – a "merev uniós szabályozás" helyett – tagállami hatáskörbe rendelné a menekültkérdés megoldását. Egyelőre a Mediterrán-medence (főként Olaszország) gondját oldaná meg, persze komoly rendészeti, katonai lépésekkel, hogy majd a Balkán (és Magyarország) is sorra kerülhessen. Egy olyan európai kérdést darabolna fel nemzetállamokra címkézve, amelyet - tekintve, hogy a schengeni országok között nincsenek belső határok - csak az unió politikai egysége tud - ha tud - megoldani. Nem lehetünk olyanok, mint egy lukas sajt, hogy ki-be járkálnak a határainkon, Németország, Ausztria nem fogja sokáig elviselni, hogy szociális ellátó rendszerét, vagy munkaerőpiacát a menekültek túlzottan megterheljék - háborgott és riogatott Orbán tegnap a Kossuth rádióban.

Hozzátéve: nem elég Európa határait megvédeni, eközben olyan politikát is kell folytatni, amely segíti a menekülni vágyókat abban, hogy ott maradhassanak, ahol születtek. Ennek persze nincs sok értelme, hiszen ha Európa a nyakába veszi, hogy az elviselhetetlen, ámde független országokban elviselhető körülményeket teremtsen, akkor be kell avatkoznia azok belügyeibe, ami aztán vagy végzetesen megosztja a földrészt, vagy legfeljebb annyit ér el vele, mint amit a Nyugat elért Líbiában, Koszovóban, Afganisztánban. A még nagyobb káoszt, még több menekülttel.

De hát keresztények vagyunk mi, itt, Európában, morzsolja könnycseppjeit a kormányfő, és aztán rezzenéstelen felsorol hármat a kérdések közül, amiket „az embereknek” postáznak hamarost, hogy a hatalomnak legyen mire hivatkoznia, amikor a menekültügyet kezeli majd. "Egyetértenek-e azzal, hogy az illegális határátlépőket őrizetbe kell venni, hogy azonnal vissza kell őket toloncolni, és hogy amíg Magyarországon tartózkodnak, addig munkát kell végezniük az itteni létfenntartásuk költségeinek fedezésére?" Van-e olyan – saját embertelenségét fel nem ismerő – ember Magyarországon, aki a kormánypolitikától immár január eleje óta kellően felajzva ne bólogatna hevesen, mielőtt hideg fejjel végiggondolná, mire is bólogat? Pontosan arra, amire a hatalom szeretné, hogy bólogasson. Arra, amiről következő mondatában maga Orbán is elismeri: ellentétes az EU ma hatályos, szerinte buta szabályaival, mert "megbénítják" a tagállamokat.

Megbénítják bizony, mert ilyenek a demokrácia szabályai. Ezek a szabályok még nem illiberálisak, tekintettel vannak az értékelven egyesült Európára, az emberjogi szempontokra is, arra, amire a kormányfő nincs tekintettel: hogy ahány menekült, annyi egyéni sors, amiket egyenként megvizsgálni az európai (Orbánnak mondjuk: a zsidó-keresztény kultúrában élő) polgár kötelessége.

Érthetetlen volna ez a vehemencia, hiszen Magyarország alig érintett a szárazföldi migrációban. Érthetetlen volna, ha nem magyarázná az az embertelen politikai haszon, amit a kormányfő az újabb nemzeti konzultációtól remél. Hátha január-február után másodjára felhevítve sikerül az idegengyűlölet nemzeti frontjába tömörítenie a nemzet fideszes maradékát. Felborzolni a függetlenségi harcban megfáradt emberek idegeit, mert a végén még megnyugszanak Orbán szavain: Magyarország stabilan gyarapodik, "mindenki léphet egyet előre: személyesen is, a családja is, a települése is, a munkahelye is, a vállalkozás, ahol dolgozik és maga az ország is". Amihez nincs szükség bevándorlókra.

Hanem: a magyar nép lehet, hogy utálja a pirézeket, de azért teljesen nem hülye.