interjú;Csepreghy Nándor;

2015-04-25 07:00:00

Csepreghy: nincsenek fóbiáim

Nem a konkrétan megjelölt túlárazások és visszaélések miatt függesztett fel az Európai Bizottság 700 milliárd forintnyi uniós fejlesztési forrást, hanem mert megkérdőjelezte, alkalmas-e a magyar pályázati rendszer a legjobb projektek kiválasztására - állítja Csepreghy Nándor. A fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkár szerint ez (is) az egykori Gyurcsány-kormány hibája, 2010 után ők már nem tudtak változtatni a rendszeren, ám az új uniós költségvetési ciklusra kiküszöbölték a hibát. Csepreghy sok mást is felró Gyurcsány Ferencnek, de azt is mondja: bármikor kész vitára fejlesztéspolitikai kérdésekben.

- Tehát Gyurcsány a hibás?

- Éspedig?

- Például az uniós fejlesztési pénzek felfüggesztésében.

- Kétségtelen, hogy egy héten belül több dolog is történt a fejlesztéspolitikában, amiben Gyurcsány Ferencnek volt valamilyen érdekeltsége. Egyrészt az ő pártja hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság (EB) még nem is végleges elmarasztaló határozatának részleteit, amelyek a felfüggesztést érintik. Varju László, a Demokratikus Koalíció (DK) alelnöke mutatott be azt ATV műsorában ilyen iratokat, ha jól emlékszem. A másik az Altus-szerződés, ami a hét végén került a sajtó napirendjére.

- A felfüggesztésről szóló határozat nyilvánosságra kerülése azért fájó, mert cáfolta Önt?

- Nem cáfolt. A felfüggesztés a Gazdaságfejlesztési Operatív Programra (GOP) vonatkozik. A GOP a 2007-2014-es programozási időszak rendkívül meghatározó programja, sőt, talán a vállalkozások számára a legfontosabb. Ahhoz, hogy mennyiben cáfolnak engem az idevágó 700 milliárd forintos keretösszeg felfüggesztéséről szóló dokumentumok, végig kellene olvasni azokat. Mert így egyértelműen kiderülne, hogy - 6 példát kiragadva, amelyek valóban 2013-ban, illetve 2014 elején hozott döntésekre vonatkoznak - nagyon világosan arról szól a történet, hogy az a rendszer, amit Magyarország működtet a projektek kiválasztásánál, nem kifogástalan. Magyarán a GOP-felfüggesztés oka az, hogy az Európai Bizottság megkérdőjelezte, ma Magyarországon alkalmas-e a pályázati rendszer arra, hogy a legjobb projekteket válassza ki, tehát azokat, amelyek a legjobb áron és minőségben eredményezik a fejlesztési célokat.

- A határozat nem a kiválasztási rendszert, hanem a projektek elszámolásait, egyes konkrét túlárazásokat, sőt, a megvalósulás ellenőrzési mechanizmusait kifogásolja.

- Ebben igaza van, de én is erről beszélek. Ha visszanézi nagyjából az egy évvel ezelőtti sajtóhíreket, akkoriban a legnagyobb vitát éppen az váltotta ki a vállalkozói szektorban, hogy a kormány a 2014-2020-as uniós pályáztatási rendszerrel, ami lényegében csak most fog startolni, bevezet egy olyan szabályt, amely eltér attól, amit most kritizál az EB. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy ha ön arra pályázott, hogy vásároljon egy új mobilollót, akkor lényegében beírt rá egy árat. Ezt az árat annak függvényében mérlegelte a pályázati döntéshozó, hogy rentábilis-e azzal, hány munkahelyet fog létrehozni, hogy mennyiben növeli az éves árbevételét, vagy hogy az eszközzel milyen export árbevétel-növekedést fog elérni. Mi viszont azt mondtuk, ahhoz, hogy valaki beadjon egy árajánlatot bármilyen pályázatban, három külön piaci szereplőtől kell papírt hoznia arról, hogy valóban azon az áron szállítható az eszköz, amivel megnyeri a pályázatot. Erre a reménybeli pályázók azt mondták, hogy ez nagymértékben nehezíti a működésüket, mert kiszámíthatatlanná teszi, hogy egy pályázat-elbírálási folyamatban az árajánlat bekérése és az adott esetben megítélt támogatás között menyi idő telik el, s ez miként befolyásolja az árat. A felfüggesztés ügyében pedig pont azt a szabályozást kritizálja az EB, amit mi az új ciklusra már megváltoztattunk. Az operatív programok végrehajtási felelőssége ráadásul minden tagállam esetében közös az unióval, hiszen az EB is ellenőrzi évről évre a lebonyolítást. 2007 és 2014 között márpedig az EB hat alkalommal adott ki pozitív jelzést az intézményrendszer működéséről. Tehát azokban az években is, amelyekből most valamilyen minta alapján kiválasztottak projekteket, s kifogásolják a kifizetések megvalósulását, valamint a döntéshozatali eljárást. A Bizottság minden évben leigazolta, hogy szabályosan működik a rendszer, majd a ciklus legvégén hoz egy elítélő határozatot arról, amit ő maga legitimált.

- Mindezt úgy kell érteni, hogy előző pályáztatási rendszerben nem volt az államnak felelőssége abban, hogy mint bíráló szerv ellenőrizze, valóban piaci áron számláznak-e a nyertesek?

- Lényegében ki lehet mondani, hogy nem volt felelőssége. Nagyon furcsa rendszer, amit 2007-ben létrehoztak. Most nem gyurcsányozni szeretnék, de ahhoz, hogy megértsük a szisztéma lényegét, el kell mondanom: 2007-ben felépítettek egy pályázati rendszert a saját értékrendjük alapján, amely politikailag akár védhető is volt. Csak aztán 2008-ban jött egy gazdasági válság, ami teljes egészében megborította a gazdaság működését és azokat a célokat, amelyeket Magyarország kitűzött a fejlesztéspolitika elé. A válság kirobbanásával annak már nem volt realitása, így az egyedüli koncepciója a fejlesztéspolitikának a ’07-14-es időszakban alapvetően arról szólt, hogyan tudjuk a gazdasági zsugorodást megállítani és a munkahelyeket, amelyeket ezeknek a beruházásoknak köszönhetően lehet megtartani, hosszú távon is stabillá tenni. Tehát a 2007-ben megfogalmazott ambíciók és szabályok voltak érvényesek 7 éven keresztül úgy, hogy a makrogazdasági környezet teljes egészében megváltozott.

- Miért nem változtatták meg a rendszert, amikor kormányra kerültek?

- Két alternatíva állt előttünk; megváltoztatjuk a rendszert, leállítjuk, kérünk egy teljes hatásvizsgálatot, kidolgozunk egy új pályáztatási modellt és két évig nem történik Magyarországon semmi. Vagy belenyugszunk, hogy e keretek között kell végigcsinálnunk a költségvetési ciklust.

- Több mint kilenc hónapig álltak a pályáztatások a hatalomra kerülésük után.

- Bocsánat, de az, hogy új pályázati kiírás nincs, nem jelenti azt, hogy állnak a pályázatok. Valóban igaz, hogy 2010 áprilisától 2011 februárjáig volt némi szünet. Ez tényszerű. De ha a teljes rendszert leállítjuk, akkor nemcsak az új pályázati kiírásokkal csúszunk, hanem a kifizetéseket is felfüggeszti Brüsszel. Azok pedig, akik 2010 áprilisáig nyertek pályázatot, de a projektek végrehajtása túlnyúlt a kormányváltáson, egészen addig egy forintot nem kaptak volna, ameddig az akkreditáció zajlik, amelyen egy új rendszernek át kell esnie. Szemléltetésként, az akkreditáció, mely már a ’14-20-as rendszerre vonatkozik, 2014 januárjában indult és még mindig nem fejeződött be teljes egészében.

- De a pályáztatási rendszeren már az előző kormányciklusban is végrehajtottak változtatásokat.

- Nem, gyökeresen nem változtattunk. A pályázati kiírásokban valóban voltak változtatások, de a kiválasztási rendszer és a szervezeti struktúra változatlan maradt, hiszen minden a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) kezében összpontosult.

- Amelynek élén eleve személycsere történt már 2010-ben.

- Egy személycsere elméletileg nem befolyásolja egy teljes intézményrendszer működési modelljét.

- Ha nem voltak elégedettek, s szigorúbb ellenőrzési mechanizmusokat akartak, menet közben is beépíthették volna.

- Nem, az ellenőrzési mechanizmus közös felelősség az EB és a pályáztatást koordináló tagállam között, így a keretek megváltoztatása korántsem olyan rugalmas, ahogy ön beállítja. Így 2010-ben tényleg az volt a dilemma, leállítjuk-e a rendszert, vagy a még nem általunk szabott keretek között hozzuk ki belőle a legtöbbet az ország számára. Fontos látni azt is, hogy a ’07-14-es pénzek 70 százalékát a 2010-es kormányváltásig már odaítélték, sok esetben olyan projektekre, amelyek végrehajtása egészen 2012-13-14-re is áthúzódott. Úgy vettük tehát át a kasszát, hogy a pénzek 70 százaléka oda volt ítélve. A fennmaradó 30 százalékáról dönthettünk lényegében szabad forrásként, azokban a csatornákban és azok szerint a szabályok szerint, amelyeket már 2007-ben kijelöltek. Tehát két választásunk volt: vagy ezt elfogadjuk, és egyetlen célt tűzünk magunk elé, hogy felgyorsítsuk a kifizetéseket úgy, hogy hazahozzunk minden pénzt, vagy leállítjuk a teljes rendszert és a fennmaradó 30 százaléknyi pénzre építünk egy teljesen új szisztémát. Utóbbi esetben két év alatt vesztettünk volna nagyjából 1500-2000 milliárd forintot. A kormány akkor úgy döntött, hogy nem nyúlunk a rendszerhez annak ellenére, hogy láttuk annak összes gyengeségét. A fejlesztéspolitikai cél tehát 2014-ig az volt, hogy hozzunk haza minden pénzt. Most, ’14-20 között pedig az, hogy olyan fejlesztéseket támogassunk, amelyek vagy munkahely-teremtési, vagy gazdasági növekedési célokhoz járulnak hozzá. A személycserék, az új vezetők akár az NFÜ élén, akár a közreműködő szervezetekben - összesen 11 ilyen volt a 7 régiós ügynökséggel - nem jelentette az intézményi modell megváltoztatását. Azt jelentette, hogy új emberekkel hajtotta végre a kormány azokat a játékszabályokat, amiket még 2007-ben rögzítettek.

Fotó: Vajda József/Népszava

Fotó: Vajda József/Népszava

- Jól tudom, hogy Ön is az NFÜ-nél dolgozott?

- Igen, 2011. május 16-tól.

- A hat „elmeszelt” projekt ebből az időszakból származik?

- Nem, azok már – mint mondtam – ’13-as és ’14-es projektek, de nem 6 van belőle, hanem 19-et találtak kifogásolhatónak. Összesen 53-at vizsgált meg az EB a 43 ezer projektből; nem mellékes szempont azért ez sem.

- Lázár János is azt mondta, hogy egyáltalán nem rossz az arány, s uniós átlagban jók vagyunk.

- És ezt erősítette meg Jyrki Katainen, az EB alelnöke is múlt pénteken, amikor itt járt Budapesten, s világossá tette: ez pusztán technikai jellegű vita. De nem akarom kisebbíteni a tétjét, hiszen 708 milliárd forintról beszélünk.

- Lázár úr 150 milliárdról beszélt, van Önök között némi ellentmondás.

- Nincs, elmagyarázom miért. Az operatív programok közül - mint mondtam - az egyik legmeghatározóbb a GOP, melynek van négy tengelye. Ezekből az első hármat függesztették most fel, ami az innovációs, a különböző gépbeszerzéses és a kapacitásbővítéses pályázatokat jelenti. Ennek a háromnak a ’07-13 közötti összértéke 708 milliárd forint.

- Amiből a főnöke szerint Magyarország már elköltött 550 milliárdot, így a zárolás már „csak” 150-et érinthet.

- Azért lényegtelen, hogy mennyit költöttünk ebből, mert ha az EB rendszerszintű korrekciót állapít meg bármelyik program esetében, akkor a teljes keretösszegre vetíti azt, tehát amennyiben lesz korrekció, az 708 milliárd forintra vonatkozik majd.

- Ez azt jelenti, hogy a 10 százalék körüli „büntetési” mérték, amiről Ön beszélt, mégis hatalmas összegre rúghat?

- Így van, de - lerajzolom önnek, mert el akarom magyarázni az egész korrekciós rendszert - azért mondjuk, hogy ebből a felfüggesztésből mégsem származik pénzügyi vesztesége Magyarországnak, mert be vagyunk biztosítva. Ha ugyanis Magyarország kap - az egyszerűség kedvéért - 100 egységnyi pénzt, vegyük ezt a GOP ’07-14 közötti keretének, mi a pályázóknak nem 100 egységnyit adunk oda, hanem 110 egységnyit, tehát eleve többre kötelezzük el a hazai költségvetést. Amikor tehát arról beszélünk, hogy a kormány mekkora mértékben kötött támogatási szerződéseket a GOP-projektekre, az 10 százalékkal túl van azon a pénzmennyiségen, amennyit az EB ad nekünk. Ha minden fejlesztés megvalósul és egyetlen egyet sem buktat be szabálytalanság, határidő-túllépés, vagy bármilyen más ok, akkor valóban többet kell fedezni költségvetésből, mint az uniós keretösszeg, viszont az ilyen beruházások átlagosan három év alatt, adóbevétel formájában visszatermelik ezt a plusz ráfordítást. De nem szokott minden tervezett, lekötött projekt megvalósulni, ezek átlagosan 10 százaléka lemorzsolódik. Épp ezért, ha az EB végül azt mondja, hogy ebben a keretben egy egységnyi szabálytalanságot követtünk el, akkor azt az egységet nem fizeti ki, s arra kötelez minket, fedezzük a nemzeti költségvetésből. Mivel van 10 egységnyi túlvállalásunk a költségvetésben, abból egyet beforgatunk ide. Eközben az uniós 100 egység hiánytalanul megérkezik Magyarországra, így a szankció ellenére sem veszíthet Magyarország uniós forrásokat, legfeljebb valóban plusz költségvetési ráfordítást okoz a felfüggesztés, ami be van tervezve, s a 110 egység fölé – bármilyen kiválóak is a magyar megvalósulási arányok – nem fogunk menni.

- Azt állítja, sem a költségvetési-tervezési, sem szakpolitikai szempontból nem volt rossz a rendszer, sőt, be van biztosítva ilyen jellegű korrekciókra is. Akkor mégis hol a hiba?

- A hiba tényleg ott van, ahogyan a projekteket kiválasztjuk. 2010-ben hoztunk egy kompromisszumot, ami arról szólt, hogy jöjjenek be ezek a pénzek Magyarországra, és ha már itt vannak, akkor a magyar gazdaságot erősítik valamilyen mértékben. Majd ’14-20-ra építettünk egy olyan fejlesztéspolitikai rendszert, ami az előzőnél nemcsak formai, hanem tartalmi kérdésekben is jobb lesz. Adott persze a kérdés, jobb lett-e a rendszer, de megelőzöm: ezt nem tudom önnek megmondani, mert az 2020-ig fog vizsgázni, az eredményeit csak akkor fogjuk ismerni. Nem ringatok senkit abba az illúzióba, hogy az új rendszer tökéletes, de megpróbáltuk a 2004-07-es és a ’07-14-es rendszert ötvözni egymással, s kiküszöbölni a korábbi hibákat. Egyébként az is egy komoly kritika, hogy egy olyan rendszert hoztunk létre, ami központosít minden döntést. Ám valójában egy központi államigazgatási szervet, az NFÜ-t szedtünk szét öt egységgé, négy minisztérium felügyelete alatt. Én még nem láttam olyan definíciót a központosítás kifejezésre, amelynek tényszerű leképződése egy intézményrendszer szétbontása lenne.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!