Mélymagyarok négyszemközt

Árulkodó volt már önmagában az a tény, hogy Orbán Viktor az Echo tévében elfogadta Bayer Zsolt címjavaslatát. „Mélymagyar”, ennek rossz a csengése. Nem csupán a közelmúltra, Csurka MIÉP-jére utal, sokkal inkább a húszas évek Ébredő mozgalmára, még közelebb a nyilas őrületre. A Fidesz eddig kerülte a reá való közvetlen utalást, most viszont azért különös az elfogadása, mert kacsintás óhajtana lenni a Jobbik felé, miközben Vonáék mutatványa igyekszik más irányba terelődni. Orbán egyetért tehát az Echo politikai műsorvezetőinek azzal a filozófiájával, hogy nem csupán elcsábítani kell a Jobbiktól a legradikálisabbakat, élükre is kell állni. Sokat árulkodott az eredményről, hogy maga az Echo internetes változatában, legalábbis nem sokkal a sugárzás után tudatta, az adásra kétezer és még néhány száz néző volt kíváncsi. Miniszterelnöknél igazán jeles teljesítmény.

Bayer ravaszul minden eszközt fölhasznált arra, hogy ő diktálja a hangnemet, és a kormányfő jelenlegi szellemi állapotára jellemző, bele is ment ebbe az utcába. Azon sopánkodott, hogy a kommunikációt veszítették el, új média birodalmat kellene teremteniük, miközben valójában az út csúszott ki alóluk, nincs összefüggő szándék rendszerük. Valójában soha nem is volt, de az utóbbi hónapok kudarc sorozata a Fidesznél és személy szerint Orbánnál is mindent a feje tetejére állított. Zűrzavar lépett a korábbi látszólagos elvek, elképzelések helyére. Innen az a képtelenül ostoba megállapítás, hogy a párt és a vezér óhaja ellenére a korábbi nagybirtok rendszert nem sikerült fölváltani a közép- és kistulajdonosok rezsimjére, a sajtójuk ezért került rossz kezekbe. Ezen a beállításon csak kacagni lehet, hiszen az új nagybirtokosok mind a Fidesz teremtményei,

A legszomorúbb talán, hogy Orbán legutóbbi gyakorlati politikai húzásai nem csupán követhetetlenek, hanem kifejezetten összefüggéstelenek, nem illeszthetők rendszerbe. A halálbüntetés gondolatának érthetetlen fölelevenítése megdöbbentette az Uniót, a miniszterelnök másnap korrigált a strasbourgi parlament elnökénél, kimagyarázkodott. Bayernál meg azon füstölgött, Brüsszel diktálni akar, cenzúrázni, ránk kényszeríteni, hogy - szándékunknak megfelelően - ne is vitázhassunk a témáról. Képzavaros hasonlat arról, „az nem megy, hogy egy fazék fedelével időnként a magyarok fejére vernek Európában, vissza a fazékba”. Magunk előtt látjuk a főszakács Martin Schulzot, amint jobbjában főzőkanállal, baljában lábos fedővel hadonászik. Ha németre fordítják ezt az ábrát, lesz miről csúfolódni a Rajna partjain. Stockholmban meg azon, hogy az Észak-Európát ostromlók a legrövidebb úton, a mediterráneumon keresztül igyekeznek megközelíteni. Azért hányatják magukat a szerencsétlenek primitív gumicsónakjaikban, hogy Érden, Szolnokon juthassanak falat kenyérhez. Odahaza náluk föltehetően az a hír járja, Svédország után másodikként azért érdemes magyar földön szerencsét próbálni, mert itt a szegények dúskálnak a javakban. Javasolhatnánk XVI. Károly Gusztáv Őfelségének, fordíttassa le nyelvére a nemzeti konzultáció 12 kérdését, szavaztassa meg az alattvalóit, így könnyedén elkerülhetik a veszélyt. És időnként adjuk kölcsön a mélysvédeknek Bayer Zsoltot, hogy tanulhassanak valamennyi demokráciát.