Magyar Nemzeti Galéria;tárlat;Qi.Baishi;

2015-05-05 07:45:00

A nyugalom meghozza a boldogságot

A természet igézete címmel nyílt a kínai festészet egyik legkiválóbb mesterének, Qi Baishi-nek nagyszabású kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, ami június 28-ig látogatható. Viszonylag kevés ember tűnik fel a képeken, de magasba meredő hegyeket, méltóságos madarakat, színpompás virágokat, mutatós halakat, rákokat, műalkotások témájaként ritkábban csodálható, különféle rovarokat szép számmal láthatunk az alkotásokon.

Amikor belépünk a tárlatra, nagy betűs idézet fogad minket. „Előbb a természet után dolgozz, aztán fess képzelet után szabadon.” Nem véletlenül ez a mottó. A természet igézete című kiállításon, a Magyar Nemzeti Galériában, Qi Baishi-t ugyanis valósággal megbabonázta a természet. Érezhetően beleszerelmesedett, monomániás kitartással festette és festette, európai léptékkel temérdek munkája van. Igaz, ehhez meglehetősen hosszú élet is adatott számára, hiszen 1864-ben született és 1964-ben halt meg, és igencsak kitartóan alkotott.

Az Őszibarackvirág-forrás című festmény

Az Őszibarackvirág-forrás című festmény

Lendületes vonalakkal festett, nyilvánvalóan nem pepecselt hónapokig a képeken, pillanatnyi hangulatok tömegét ragadta meg. Érzékletesek ezek a képek, pontosan elképzelhetővé teszik például azt a nyári napot, amikor erőtől duzzadó szirmú vízirózsát festett, azt a végtelen nyugalmat, rekkenő hőséget, amikor áll a levegő, ez a gyönyörű virág pedig a vízben hűsöl. Aztán láthatunk vízirózsát ősszel, már sziromhullatáskor, amikor már nem teljes a virág, vagy csak a csupasz kocsány feketéllik, az egykori színpompa mementójaként.

Ebbe persze már beleképzelhetjük az elmúlást, vagy a halált, csöndesen belenyugvó melankóliája van ennek a festménynek. Baishi képein nincs lázadás, nincs felháborodás amiatt, ami van, nincs a társadalmi rend elleni elégedetlenség, idegesség, letargia sincs. Némi rezignáltság talán igen. De azért ebből a festett világból, bár sok minden tükröződik benne, alapvetően végtelen, bámulatra méltó harmónia árad. Az abba való belenyugvás, hogy a természet rendje örök, úgy van jól, ahogy van, nem érdemes ezt megkérdőjelezni, megérteni kell, megörökíteni, élvezettel csodálni, és amennyire csak lehet, kiismerni.

Üres vázába denevér száll FORRÁS: MAGYAR NEMZETI GALÉRIA

Üres vázába denevér száll FORRÁS: MAGYAR NEMZETI GALÉRIA

Aztán a képeken persze el lehet térni a valóságtól, de azért nem annyira, hogy ne legyen bármi felismerhető. Egyik tanítványa jegyezte fel, hogy megrótta őt azért, mert nem tudta pontosan megmondani, hogy melyik rovarnak hány lába van. De utóbb elmagyarázta neki, nem azért kell ezt annyira jól tudni, mert éppen annyi lábat kell festeni, hanem, hogy hány lábat lehet elhagyni a képen, hogy a látvány ne sérüljön. Egyébként ritkán látni rovarábrázolást ennyire bensőségesnek.

Baishi nemhogy nem undorodik tőlük, hanem érezhetően szereti is őket, élvezettel veszi górcső alá valamennyiüket. Ugyanolyan teremtménynek tartja őket, mint minden mást, ami a természetben előfordul. A rák például ugyanolyan kedves lény nála, mint a nyuszi. Egyaránt a nagy-nagy körforgás részei, melyben nála az embernek sincs különösebben kitüntetett szerepe. Gyakran csak pöttömnyi a hatalmas természetben. Vagy például a hegyábrázolásain általában nincs is ember.

Az Őszibarackvirág-forrás című kép előterében a tájból kipiroslanak a virágok, a hegyek meredeken, impozánsan a magasba törnek, és a lábuknál eltörpülve, nem is egész terjedelmükben, pöttömnyi házak vázlatos megjelenítése látszik, jelezve, hogy azért itt mégiscsak emberek élnek.

Azért persze van emberábrázolás is, de gyakran egy állat, egy növény ugyanolyan hangsúlyos mellette. Az Üres vázába denevér száll című alkotáson ugyan egy ég felé néző ősz szakállú öregember foglalja el a festmény jelentős részét, mégsem ezt hangsúlyozza a cím. Bal oldalon, fent kis denevér jelenik meg, szeme egyenesen a fölfelé tartott váza irányába néz.

Az apóka őt akarja befogni, hiszen a denevér Kínában szerencseszimbólum. Általában röptében ábrázolják, ötös csoportban megjelenítve pedig az öt szerencsét képviseli: az egészséget, a hosszú életet, a gazdagságot, a jó halált és a jóindulatot. Nem látszik izgalom az öregember arcán, hogy be akarja fogni a denevért. A lehető legnagyobb nyugalommal cselekszik. Kiegyensúlyozottnak, sőt boldognak látszik. Baishi ritka módon harmonikus világot fest. És bár ez számunkra kissé mesevilágnak hat, de irigylésre méltóan csodálatos.

Szabálytalan pályamű

Nem volt korrekt a magyar építésztársadalommal szemben, hogy Zoboki Gábor építész a Nemzeti Galéria új épületéről szóló meghívásos kiíráson szándékosan szabálytalan pályázatot nyújtott be, amely a Várba tervezte a komplexumot - mondta Baán László, a Liget Budapest projektért felelős miniszteri biztos a VG-nek adott interjújában.

Azt mondta, meglepte Zoboki lépése, ugyanis szerinte korábban épp az építész véleményét vették figyelembe, amikor bevitték a tervezett épületek egy részét a Városligetbe és nem egymás mellé tervezték őket az Ötvenhatosok terére. "Nem lett volna baj ez sem, ha előre közli, mert mikor felkértem a meghívásos pályázatban való részvételre, én megkérdeztem, hogy tudja-e vállalni ezekkel a feltételekkel, és azt mondta, hogy igen" - tette hozzá.

Baán szerint építészkörökben egy nyílt pályázaton teljesen legitim az ilyen "demonstratív, ellenpályázati magatartás", de egy meghívásos kiírásnál - mint amilyen az új Nemzeti Galériáé is volt - egy „félrepályázó” ténylegesen elvett egy helyet olyan építészektől, akik szívesen indultak volna."Zoboki Gábor pályázaton kívül is elmondhatta volna a véleményét bárhol és bármikor.

Ez így nem volt korrekt a magyar építésztársadalommal szemben" - közölte. A projekttel kapcsolatos vitákról szóló felvetésre Baán egyébként úgy reagált, hogy a Városliget megújításának és fejlesztésének előkészítését folyamatosan viták övezik, de szerinte ez teljesen természetes egy ekkora léptékű beruházásnál.