Megint Trianonról

Pomogáts Béla Trianonnal foglalkozó írása igen sok magyar embernek segít eligazodni. Mivel 97 éves vagyok, így személyesen is átéltem e tragédiát. A cikk rámutatott arra, hogy az első világháború előtti időszakban helytelen, hibás, káros magyar kormánypolitika és a világháborúban való részvételünk szinte elkerülhetetlenné tették a hazánk tragédiájához vezető következményeket. Egyetértek a szerzővel, mint írja, Ady Endre és Babits Mihály sem értett egyet az ország hadba lépésével. Ez súlyosan elhibázott felelőtlen politikai döntés volt. De ha a háború alatt a kormány felismerve a veszélyeket, időben kilépett volna a háborúból, kedvezőbb béke feltételekre számíthattunk volna. Sajnos ez sem történt meg.

A Horthy kormányzat nem tanult e súlyos, hibás politikai lépésből. 1939-ben felelőtlenül és ok nélkül hadat üzent a nyugati nagyhatalmaknak és hadseregünk határainktól távol, a német hadseregnek alárendelve nagy áldozatokat is vállalva harcolt. Sajnálom, hogy Pomogáts Béla nagyszerű írása erre nem tért ki részletesebben. A magyar értelmiség legjobbjai sok jelét mutatták, hogy nem értenek egyet a kormány politikájával, többek között az 1942 március 15-i sokezres tüntetéssel, ahol követelték hadseregünk visszahozását. Én 1942-től 1944 júliusáig e politika élharcosa, a vértanú Ságvári Endre haláláig közvetlen munkatársaként a budapesti kommunista fiatalok antifasiszta, majd a német megszállás alatt a fegyveres harcot szerveztem, nem sok társammal együtt. Írásban és személyes beszélgetésekben, körleveleinkben, kiadványainkban, a pártnak az életveszélyes körülmények között is kinyomtatott újságjával is ismertettük e követeléseket.

Minden alkalmat felhasználtunk, hogy elmondjuk: ez a háború nem a magyar nép érdeke! És mivel elkerülhetetlen, hogy a fasiszta erők elveszítsék ezt a háborút, és el akarjuk érni a háború után az elszakított, de tiszta magyarok lakta területek visszaszerzését, sürgősen vissza kell hozni a magyar honvédeket és munkaszolgálatosokat a frontról. Annál is inkább, mert Szlovákiában már a népi erők sikeres fegyveres harcban álltak a megszálló németekkel, a román kormány pedig visszavonta csapatait a frontról és átálltak a szovjetek oldalára. Ha nem akartuk volna egy újabb vesztes háborús részvétellel hazánk jövőjét veszélyeztetni, szembe kellett volna fordulni a „szövetségeseinkkel”. A kormány nem hallgatott ránk, bár ismerték az antifasiszta népi erők helyzetelemzését és javaslatait. Mégis kitartottak, népünk viselhette a szörnyű áldozatokat. A trianoni igazságtalan döntések pedig érvényben maradtak.