Botrányos közjáték a POSZT-on

Publikálás dátuma
2015.06.12 01:20
A megnyitón még jó volt a hangulat. MTI Fotó: Borbás Mátyás
Fotó: /
Kisebb botránnyal ért véget csütörtök este az Újvidéki Színház Bánk bán című versenyelőadása a XV. Pécsi Országos Színházi Találkozón. 

Az előadás ugyanis egy interaktív játékkal fejeződött be, amelyben az egyik színész különböző intézkedéseket sorol fel és arra kéri a közönséget, hogy mindenki akkor hagyja el a nézőteret, ha úgy érzi, hogy az adott intézkedés miatt már a hazáját is kénytelen lenne elhagyni. Megkérdezik például, hogy elmennénk-e, ha 650 forint lenne az euró, vagy a közszférából több ezer embert elbocsátanának, vagy ha kilépnénk az Európai Unióból és így tovább…

Alig hogy elkezdődött a játék, a nézőtéren felállt Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, a fesztivál zsűrijének egyik tagja és azt kérdezte a színésztől, hogy ez az egész mennyire tartozik Katona József Bánk bánjához, majd tiltakozásul kiment a teremből. Többen is követték, Szigethy Gábor színháztörténész is az erkélyről közbeszólt és ő dilettánsnak minősítette az előadást, de nem mozdult a helyéről. A többség azonban benne volt a játékban, Blaskó Balázs, az egri teátrum igazgatója, aki szintén tagja a zsűrinek, azt mondta, ő mindenképp marad a helyén, mert szereti a hazáját. A végén viszonylag kevesen maradtak bent, de ők hosszasan megtapsolták a színészeket. A történtekhez hozzátartozik, hogy az Urbán András rendezte előadásban már korábban is volt egy rész, amikor a színészek megszakították a játékot és a haza fogalmáról értekeztek, illetve improvizáltak, de akkor még nem vonták be a közönséget.

Az előadást tavaly novemberben mutatták be Újvidéken és most az egyik válogató, Perényi Balázs, javaslatára került be a POSZT versenyprogramjába.

Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója lapunknak elmondta, hogy korábban náluk is voltak az utolsó jelenetnél nézői beszólások, de ilyen heves reakciókat, mint most Pécsett nem váltott ki az előadás. Venczel Valentin szerint az előadás kisebbségi optikából próbál a haza fogalmáról, önreflektív módon beszélni, és ehhez Katona József darabja csupán apropó. A direktor megjegyezte, Újvidéken nem párt szimpátia szerint állnak hozzá ehhez a kérdéshez, hozzátette, ez úgy látszik, Magyarországon másként van. Elmondta, nem botránykeltés volt a céljuk és sajnálja, hogy nálunk úgy látszik ez érzékenyebb téma, minden bizonnyal az aktuálpolitikai áthallásai miatt. Tavaly egyébként szintén főszereplővé vált az Újvidéki Színház a POSZT-on, hiszen a fődíjat és más elismerést is elnyert az Opera ultima című előadásért.

Pénteken délben nagy várakozás előzte meg a Bánk című előadás szakmai vitáját. Sokan előzetesen találgatták, vajon Ókovács Szilveszter megjelenik-e a megbeszélésen, azok nyertek, akik a nemre voksoltak. Így költői maradt az a kérdés, hogy vajon tényleg miért is háborodott fel ennyire az Opera igazgatója. Balázs Attila író úgy vélte, hogy abszolút szabad olyat csinálni, amit az újvidékiek tettek Katona művével. Azt viszont már megdöbbentőnek tartja, hogy az előadás körül rettenetesen fokozódik a düh és hiányzik a türelem és ez lehetetlenné teszi a szakmai diskurzust. Az író egyáltalán nem tartja megbotránkoztatónak, hogy ily módon közelítettek Katona József drámájához. Sándor L. István kritikus szerint szó sincs provokációról, inkább számvetésről lehet beszélni. A kritikus úgy vélte, a rendező és a társulat is csupán kérdéseket fogalmazott meg és jó lenne, ha egy olyan országban élnénk, ahol ezt őszintén meg lehetne tenni, akkor talán jobban meg is értenénk egymást. Emellett jó lenne, ha a nemzeti toposzokhoz, ikonokhoz nem csak pátosszal, hanem iróniával is hozzá mernénk végre nyúlni.

Balogh Tibor kritikus, a másik válogató, akinek tetszett az előadás, azért nem javasolta az előadást mégsem a versenyprogramba, mert nálunk, mint mondta, megélhetési kivándorlással kapcsolatos kampány folyik, ezért az előadás végi interaktív rész szerinte másként értelmezhető, mint a Vajdaságban, vagy Szerbiában. Urbán András rendező erre úgy reagált, meglepi, hogy egyesek aszerint válogatnak a POSZT-ra előadást, hogy az milyen politikai üzenetet hordozhat. A közönség zsűri három tagját, akik mindhárman pécsiek, meglepte Ókovács Szilveszter tiltakozó gesztusa, szerintük mindenkinek látni kell, hogy az újvidékeik interaktív játéka nem Orbán Viktor ellen irányult.

Tehát, ha a hivatalos versenyben ezúttal nincs is nagy esélye az újvidékiek Bánk bánjának, a közönségdíjjal még vigasztalódhatnak.

2015.06.12 01:20
Frissítve: 2015.06.12 18:05

Ti rabjai a földnek - megjelent Aranyossi Magda emlékirata

Publikálás dátuma
2018.12.15 12:30
Aranyossi Magda és Pál 1956 környékén Leányfalun
Fotó: /
Szembefordult osztályával, az úri Magyarországgal, lázadva a társadalmi igazságtalanság ellen: megjelent Aranyossi Magda emlékirata.
A cím, amit a kiadó választott, lírai, rezignált, melankolikus. Visszafogott nosztalgiát sejtet, diszkrét naftalinszagot áraszt, „ódon ritkaságok” hangulatát idézi. Ezt még fokozza a csupa báj és kellem borító is.
S mindezzel alaposan megtéveszti leendő olvasóját.
Mert a szerző lebilincselően izgalmas emlékirata mindennek éppen az ellenkezője. Határozott választások, kemény döntések, súlyos kockázatvállalások mozgatják ugyanis Aranyossi Magda életét. Férje oldalán fiatalon csatlakozik a kommunista mozgalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után együtt emigrálnak (itthon a fehérterror az életüket fenyegette), érvényes útiokmányok nélkül élnek Ausztriában, Olaszországban, Svédországban, Németországban és Franciaországban. mindenhol részt vesznek a hol fél-, hol illegális mozgalmi munkában. Majd a második világháború idején kalandos úton visszatérnek Magyarországra, s az antifasiszta ellenállás harcosai lesznek.
A szerző felnőtt életének jelentős része tehát permanens létbizonytalanságban, a teljes ideiglenesség állapotában, majd állandó életveszélyben telt. S mégis: az emlékezés egészét valami derű hatja át – az eszme vezérelte, értelmes cselekvés bizonyossága. Mert Aranyossi Magda tudatosan fordult szembe osztályával, az úri Magyarországgal, a szörnyű társadalmi igazságtalanságokkal, s legjobb meggyőződése szerint választotta a kommunisták által kínált megoldást. Reprezentatív típusba tartozik ezzel, példának Lukács Györgyöt vagy Déry Tibort említhetjük.
 
Az emlékirat másik hőse – természetesen és méltán – a férj, a szellemi és harcostárs: Aranyossi Pál, aki szintén megtagadta a kiváltságosok világát, aki megannyi nyelven beszélt akcentus nélkül, aki nyomdakészen fogalmazott, aki – valami lenyűgöző könnyedséggel, eleganciával – a legveszélyesebb helyzetekben is feltalálta magát. A kommunista mozgalom kicsit csodabogár européer értelmiségije: lapokat szerkeszt, fordít, fedőállásokban dolgozik, röpcédulákat gyárt. A szerző leánykori neve: Nádas Magda. Korunk egyik legnagyobb írójának, Nádas Péternek a nagynénje. Az unokaöcs széljegyzetekkel egészíti ki a memoárt, ezek sosem tolakodóak, leginkább kiegészítik egy-egy emlék tényeit, helyenként vitatnak is egy-egy megállapítást, amitől csak izgalmasabb, gazdagabb lesz az eredeti mű. (Nádas Péter a Világló részletek című gigantikus alkotásában magától értetődően kulcsszerepet szán legendás nagynénjének.) A kötetet a szerző válogatott levelezése, családi fotógyűjtemény teszi teljessé, a szerkesztés Nagy Boglárka munkája.
A felszabadulással záruló memoár tehát egy mindvégig hithű kommunista életének meghatározó szakaszát tárja elénk (lapjain egyébként megelevenedik a nyugati emigráció szinte teljes munkásmozgalmi Pantheonja). Ma visszatekintve, tudom, sokan legyintenek: illúziókergetés, önbecsapás az egész, idejétmúlt ügy.
Ne siessünk ezzel a legyintéssel!

Mert a társadalmi igazságtalanság elleni lázadás egyáltalán nem anakronizmus. Miként a kiszolgáltatottakkal, a kisemmizettekkel, a lent világával vállalt szolidaritás vagy az antifasiszta ellenállás sem. Az egyenlőség – nem konjunktúra kérdése. Márpedig Aranyossi Magda emlékiratában ezek a vezérlő, sorsformáló eszmények. S aki ezekre tette fel az életét, az történelmi léptékben nem válhat megcsalatottá.

Info

Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom – Nádas Péter széljegyzeteivel Jelenkor, 2018

Témák
irodalom
2018.12.15 12:30
Frissítve: 2018.12.15 12:30

A szolgálólány meséjének írója megelégelte, hogy Trumpék vegzálják az újságírókat

Publikálás dátuma
2018.12.15 09:30
Margaret Atwood
Fotó: AFP/ ANGELA WEISS
A nyolcvanéves kanadai írónő, Margaret Atwood arra szólította fel a különböző nemzetek íróit, köztük a magyarokat is, hogy saját hazájukban ne engedjék csorbulni a sajtószabadságot.
Az elmúlt évek Nobel-díj várományosa, Margaret Atwood egyre gyakrabban hallatja hangját közéleti ügyekben, legutóbb a #metoo-ügyek kapcsán nyilatkozott. A szolgálólány meséje című világsiker szerzője szerint a szexuális zaklatásokat nyilvánosan tárgyaló #metoo-akciók a hibás jogrendszerből adódnak. Mivel a szexuális zaklatási ügyek áldozatai a legtöbb esetben nem kapnak segítséget az intézményektől, ezért az internethez, a teljes nyilvánossághoz kezdtek fordulni. Ez nagyon hatékony eszköz ugyan, de mivel kilóg a jog által szabályozott térből, ezért Atwood szerint még komolyabb problémákhoz vezethet. „Ha túllépünk a jogrendszeren, mert nem hatékony, akkor mi jön helyette? Kinél lesz a hatalom? A szélsőségesek nyernek, és az ideológiájukból vallás lesz, és aki nem követi, azt eretneknek tartják. A regényírók különösen gyanúsak ilyenkor, mert emberekről írnak, és az emberek morálisan bizonytalanok. Az ideológiák célja pedig, hogy eltöröljék a bizonytalanságot.” Atwood szerint a demokrácia visszaszorulásával hasonló belső logika vezet a szólás- és sajtószabadság csorbulásához illetve szándékos csorbításához is. Az írók nemzetközi szervezetének, a Nemzetközi PEN Clubnak jelenlegi alelnökeként levélben fordult a napokban kollégáihoz, hogy felhívja figyelmüket a meggyilkolt vagy kivégzett újságírók életére. „Világszerte nő az erőszakkal elhallgattatott újságírók száma, ezért kerültek ők a Times magazin címlapjára, mint 2018 legfontosabb tanúi.” Atwood szerint semmi értelme azt hajtogatni, hogy „ez nálunk nem történhet meg”, hiszen a jelenség egyre szerteágazóbb, a Trump-adminisztráció listázza, le- és kihallgatja a médiában dolgozókat, és naponta akadályozza a munkájukat, ellehetetlenítve az igazsághoz és az információhoz hozzáférés alkotmányos jogát. Az író egyúttal felhívja a figyelmet a legújabb veszélyre is, a sajtóba vetett bizalmat szétziláló, központilag irányított hazugságok és álhírek (fake news) szaporodására. Atwood szerint ez éppen a demokráciadeficites országokra a legjellemzőbb. Nagyjából ezzel egy időben jelent meg a világsajtóban Michel Houellebecq francia író cikke, melyben leszögezi, hogy az amerikaiak ma már egészen biztosan nem adnák életüket a sajtószabadságért, és ez szerinte szorosan összefügg a jelenlegi vezetés módszereivel. Az író azt állítja, hogy eddig nem ismert Donald Trumpnál jobb amerikai elnököt.
Szerző
2018.12.15 09:30
Frissítve: 2018.12.15 09:30