Csagajev simán megvédte WBA - címét

Hamar lerendezte a Bokszvilágszövetség (WBA) nehézsúlyú „reguláris” világbajnoki övéért vívott címmérkőzést az üzbég Ruszlan Csagajev. A 36 éves ökölvívó az Olaszországban született Francesco Pianeta ellen diadalmaskodott. 

Meglepő, hogy mennyire könnyen elintézte Pianetát, hiszen az 1984-ben született német-olasz öklöző eddigi mérlege igazán figyelemre méltó volt: 34 mérkőzésén 31 diadalt aratott, ebből 17 alkalommal kiütéssel győzött.

Persze a nagy favorit Csagajev volt. S nemcsak azért, mert címvédőként lépett ringbe, hanem mert eddigi mérlege még ellenfelénél is félelmetesebb: 36 mérkőzéséből 33-at nyert meg, s 20-at KO-val.

Nos, a találkozó teljesen egyenlőtlen küzdelmet hozott. Csagajev félelmetes villámrajtot vett, két alkalommal is padlóra küldte kihívóját, akit a vezetőbíró még az első felvonás végét jelző gong előtt le is léptetett – írta a profiboksz.hu

Csagajevre nehéz időszak vár még, hiszen – elvileg legalábbis – két további címvédés is vár rá. Először Fres Oquendón kell túljutnia. Amennyiben megveri a 42 éves Puerto Rico-i bokszolót, ez esetben Lucas Browne várna rá. Az ausztrál Browne nem ígérkezik könnyű meccsnek az üzbég öklöző számára, hiszen várható 36 éves ellenfele eddig mind a 22 összecsapásán diadalt aratott, ezek közük 19 találkozót nyert meg kiütéssel.

Szerző
Frissítve: 2015.07.12. 23:21

Előrehozott választás Törökországban?

Publikálás dátuma
2015.07.13. 07:34
Ahmet Davutoglu ma kezdi meg a kormányalakítási tárgyalásokat FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARL COURT
Egy hónap telt el a török parlamenti választás óta, de a kormányalakítás tekintetében semmiféle előrelépés sem történt. Recep Tayyip Erdogan elnök nem hajlandó háttérbe vonulni, így egyre nagyobb az esélye annak, hogy novemberben előrehozott választást rendeznek meg. Ma kezdi meg a kormányalakítási tárgyalásokat Ahmet Davutoglu miniszterelnök.

Szakértők úgy vélték, hogy Törökországban a parlamenti elnök megválasztásának folyamata már jelzés lehet arra, merre akar elmozdulni a jelenlegi kormánypárt, az AKP, s mely ellenzéki pártot kíván megnyerni koalíciós partnernek, hiszen a poszt esetleges felajánlása komoly gesztust jelentett volna bármely pártnak.

Azért is lett volna komoly előrelépés, ha nem a Recep Tayyip Erdogan által fémjelzett kormánypárt valamely politikusa kapja a tisztséget, mert 2002 novembere óta csak AKP-s személyiség irányította a törvényhozás munkáját (sorrendben Bülent Arinc, Köksal Toptan, Mehmet Ali Sahin).

A parlament elnökének megválasztása azonban inkább arra utalt, hogy az AKP tovább akarja húzni az időt, s esze ágában sincs megosztani a hatalmat egyetlen párttal sem. A törvényhozás élére ugyanis az előző védelmi minisztert, Ismet Yilmazt választották meg, ami egyértelműen azt jelzi, hogy továbbra is Erdogan határozza meg hazája belpolitikáját.

Hogy azonban az AKP hatalma már nem a régi, azt a korábbiaknál jóval hosszabb ideig tartó szavazási procedúra is bebizonyította, hiszen – miután az AKP-nak már nincs meg az abszolút többsége a törvényhozásban – csak a negyedik szavazási körben választották meg, amikor az egyszerű többség is elegendő volt. 258 voksot kapott, éppen ennyi képviselővel rendelkezik az AKP, az ellenzéki köztársasági néppárt jelöltje, a török belpolitika nagy öregje, Deniz Bakalra csak 182-en szavaztak.

A török belpolitika mintha zsákutcába jutott volna. Nyilvánvaló, hogy Erdogan nem hajlandó lemondani az irányításról. Ez azonban súlyos következményekkel jár. Erdogan terve eredetileg az volt, hogy pártja kétharmados többséget szerez a parlamentben, amely lehetővé tette volna az alkotmány módosítását, s a parlamentáris demokrácia után az elnöki köztársaság bevezetését.

Ezzel hatalmát is átmenthette volna. A nagy terv nem vált valóra, az AKP folyamatosan csökkenő népszerűsége a választási eredmények is visszatükrözték azzal, hogy még az abszolút többséget sem sikerült megszerezni, 13 év után először.

Az AKP-n kívül három párt került be a törvényhozásba. A szociáldemokrata színezetű CHP, az MHP, valamint három százalékkal meghaladva a tíz százalékos parlamenti küszöböt, a kurdokat képviselő HDP. Az AKP és a HDP esetleges koalíciója eleve esélytelennek tűnt, hiszen a kormánypárti politikusok a kampányban kurdellenes kampányt folytattak.

Szakértők úgy vélték, hogy az ország szempontjából az AKP és a CHP szövetsége lenne a legkedvezőbb forgatókönyv, de ideológiailag talán közelebb áll egymáshoz a jelenlegi kormánypárt és a kurd békefolyamatot elutasító MHP. Akadt azonban egy bökkenő: mindhárom ellenzéki párt előre kikötötte, csak akkor hajlandó szövetkezni az AKP-val, ha Erdogan háttérbe vonul, s már nem törekszik politikai befolyásra.

Mivel az AKP lényegében egyszemélyes párt, ez már kezdettől fogva megvalósíthatatlannak tűnt. A CHP ráadásul azt is követelte, hogy vonják felelősségre az AKP korrupciós botrányba keveredett politikusait, ami szintén nem volt az elnök ínyére, hiszen alighanem majd minden korrupciós szál végül hozzá vezet.

Erdogan többször is mielőbbi kormányalakításra szólította fel a pártokat, arra azonban soha sem tért ki, hogy ennek legnagyobb akadálya éppen az ő személye, nem csillapodó hatalmi ambíciói. Ellenzéki török lapok azt gyanítják, hogy a török államfő az időnyerésre játszik. Ezt jelzi az is, hogy csak múlt hét csütörtökén, több mint egy hónappal a parlamenti választás után bízta meg a kormányalakítással Ahmet Davutoglut, az AKP elnökét, ügyvezető miniszterelnököt.

Ez az időnyeréses stratégia állítólag Davutoglunak sem tetszik, aki egyre kevésbé ért egyet azzal, hogy Erdogan továbbra is ily mértékben beleszól a török belpolitika irányításába. Ha a mai nap folyamán megkezdheti a kormányalakítási tárgyalásokat, akkor 45 napja van arra, hogy megállapodásra jusson, akár egy kisebbségi kabinet létrehozásáról.

Ehhez természetesen meg kell nyernie egy másik parlamenti tömörülést a koalíció külső támogatására. Amennyiben ez nem következik be, akkor előrehozott választást kell kiírni, amelynek a legvalószínűbb időpontja november.

Egy az AKP-hoz közel álló újságíró, Abdülkadir Selvi szerint Davutoglu nem akarja elsietni a tárgyalásokat. Pártján belül előzőleg már két bizottságot hozott életre, egyik tagjai a CHP-val, a másikéi az MHP-val léptek kapcsolatba. A gyors kormányalakítás távolról sem valószínű.

Amennyiben a 45 napos határidő után nincs megegyezés, Erdogan javaslatot tehet egy négypárti kormány megalakítására. Ennek létrejöttére azonban nincs sok esély, mert az MHP kizárja az együttműködést a HDP-vel. Ezért kisebbségi AKP-kabinet jöhet létre, amelyik a következő választásig lehet hatalmon. S minden kezdődhet elölről. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy még legalább novemberig Erdogan irányíthat a háttérből.

Az időhúzás azonban az ország sorsa szempontjából nem tűnik jó ötletnek. Egyrészt gazdasági okokból. A görög válság Törökországban is érezteti a hatását. A tőzsde ingadozása ismételten megmutatta, mennyire sérülékeny maradt a török gazdaság a 2000-es évek GDP-növekedése ellenére, s továbbra is mennyire a külföldi beruházásokra van utalva. Rendkívül fontos, mielőbbi gazdasági döntések meghozatalára lenne szükség.

Az egyedüli pozitívuma a görög válságnak az volt, hogy magára talált a török líra, amely a júniusi választást megelőzően negatív rekordokat döntögetett. A másik bizonytalansági tényező Ankara szempontjából a szíriai válság, amely még meglepetéseket is tartogathat. Egyre jelentősebb csapatokat vonnak össze a törökök a szíriai határnál. Ahmet Davutoglu ügyvezető kormányfő ugyan azt közölte, nem kívánnak bevonulni az országba, intő jel lehet, hogy augusztus elején leváltják Necdet Özel vezérkari főnököt, aki ellenzi a bevonulást.

A csapatösszevonások híre aggodalmat keltettek a kurd lakosság körében, attól tartanak, hogy egy esetleges török katonai szerepvállalás Szíriában az ottani kurd kisebbség ellen irányul. Ankarai HDP-s képviselők egy csoportja ezért a kurd békefolyamat felélesztését követelték a kormánytól. Erre jelenleg nem túl nagy az esély.

„Ne zsarolják az ellenzéket!”

Kemal Kilicdaroglu, a szociáldemokrata színezetű ellenzéki párt, a CHP elnöke felszólította az AKP-t, ne zsarolja az ellenzéket azzal, hogy ha nem jutnak dűlőre az új kormányról, akkor előrehozott választást kell kiírni az országban. Mint fogalmazott, Ahmet Davutoglu, az AKP elnöke nem határozhatja meg a koalíció megalakításának feltételeit csak azért, mert pártja szerezte meg a legtöbb mandátumot a választáson.

Ezért nem fogadható el az a hozzáállás, amely szerint „alakítsunk kormányt, vagy előrehozott választást rendezzünk”. Kilicdaroglu a Hürriyet közlése szerint hozzátette azt is, nem dőlne össze a világ, amennyiben idő előtti voksolást kellene rendezni az országban, de gazdasági szempontból nagyon rossz döntés lenne.



Ma aláírhatják az iráni atommegállapodást

Jelentős megoldatlan kérdések maradtak még az iráni nukleáris tárgyalások zárónapjára, közölte vasárnap egy magasrangú amerikai külügyi illetékes a Reuters hírügynökséghez eljuttatott üzenetében, igyekezvén lehűteni a felfokozott várakozásokat, hogy akár néhány órán belül véglegesíthetik a történelmi jelentőségű megállapodást.

A tegnap már 16. napja folyt bécsi tárgyalásokról előző este olyan hírek szivárogtak ki, amelyek szerint a felek rendkívül közel kerültek a megegyezéshez. Az AP hírügynökség vasárnap délután azt közölte, hétfőn teszik meg a nagy bejelentést, amennyiben mind a hét fővárosban rábólintanak az egyezségre.

Laurent Fabius francia külügyminiszter szombati nyilatkozatában igyekezett nyomást gyakorolni a tárgyaló felekre, elsősorban az Egyesült Államokra és Iránra, sürgetve, hogy határozzák el végre magukat. „Már minden kérdést megvitattunk, s eljött a pillanat, hogy meg kell hozni a politikai döntéseket” – hangsúlyozta a francia diplomácia vezetője.

A Hatok (az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, valamint Németország), illetve Irán hétfőre tette az újabb „végső határidőt”, ameddig alá kellene írni a megegyezést. A legnehezebben áthidalható problémák egyike, hogy Teherán az ellene még 2006-ban hozott ENSZ-fegyverembargó azonnali feloldását követelné, s ragaszkodik ahhoz is, hogy felújíthassa ballisztikus rakétaprogramját.

Oroszország nem ellenezné az iráni követelést, a nyugati hatalmak azonban hallani sem akarnak arról, hogy Teherán ismét nagy hatótávolságú, potenciálisan atomtöltet hordozására is alkalmas rakétákat fejlesszen. Irán Kínát is maga mellé igyekszik állítani a fegyverembargó feloldása kérdésében.

John Kerry amerikai külügyminiszter, aki szombaton négyszemközt is tárgyalt iráni kollégájával, Mohammad Dzsavad Zariffal, Twitter-üzenetben csak annyit írt: „Még nehéz kérdéseket kell megoldanunk.” Az amerikai és az iráni diplomácia vezetője két hete szinte minden nap találkozót tartott Bécsben, s Kerry azt mondta, mindaddig érdemes folytatni a megbeszéléseket, ameddig van érdemi előrehaladás.

Vasárnapra virradóra is folytatódtak a tárgyalások, Kerry, Zarif és Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője hármas megbeszélését követően nőtt a bizakodás. Vasárnap az orosz és a kínai diplomácia vezetője is visszatért az osztrák fővárosba.

Ali Hamenei, Irán legfőbb vallási vezetője ugyanakkor szombaton egyetemisták előtt "az arrogáns nagyhatalom" elleni küzdelem folytatására szólított fel, mintegy jelezve, akármi is lesz az atomtárgyalások kimenetele, viszonyuk Washingtonhoz nem változik. Amerikai részről ugyanakkor arra számítanak, hogy a nukleáris megállapodás nyomán az Egyesült Államok támogatót talál Iránban az iszlám szélsőségesek elleni fellépéshez.

Hasszan Rohani iráni elnök szombaton még úgy nyilatkozott, bármelyik irányba is eldőlhetnek a bécsi megbeszélések. Az iráni tárgyalódelegáció egy illetékese a Reutersnek vasárnap azt mondta, 99 százalékban kész a megállapodás, véglegesítették a technikai részleteket, a mellékleteket, már csak egy-két vitakérdés maradt a külügyminiszterekre.

Szerző