Közelkép - A film mint mozgás

A film mint mozgás címmel - jelentős terjedelemben: 450 oldalon -, könyvet írt Bokor Pál. (Újságíróként tudósított Moszkvából és Washingtonból is. Ez utóbbinak is köszönhető, hogy két kitűnő könyvet írhatott Hollywoodról.) Írt két forgatókönyvet, amelyekből film készült. Ezen a mostani nagy művén tíz éven át dolgozott.

Végigmegy a film történetén, és a legapróbb részletekig felidézi, milyen eszközökkel képes a film esztétikai értékeit létrehozni. Közben a filmirodalom elmúlt évszázadában is alaposan pásztázott Balázs Bélától Kovács András Bálintig. Előfordul azonban, hogy bizonytalan, vagy többértelmű fogalmakat használ. Mint például a „kinematikus mozgás”, a „telekinetikus”, a „kinetovizuális, a „mozgásnyelvi alap”, és így tovább. Mindennek az az oka, hogy a könyv – címének megfelelően -, azt akarja bizonyítani, hogy a film esztétikai értékeinek létrehozója elsőrendűen a mozgás. Mint írja: „ a film legbelső lényege a látható mozdulat volt és maradt.” Ami azonban nagyon vitatható meghatározás.

Kétségtelen, mozgás nélkül a film csak állóképek sorozata lenne. De hát a film mozgóképek sora és sokak szerint ezek a képek a legfontosabb meghatározó elemei. Meg a vágás, mint a film idő és térteremtésének sajátos eszköze. De persze mozoghat a kamera, mozoghat a színész, a maga módján mozog a cselekmény a játékfilmben, de – mint nagyon jól leírja Bokor – a színek és a hangok mozgása is létezik. Ha a mozgást tarjuk elsőrendű elemnek az olyan, mintha a regény legjellemzőbb vonásának a tárgyak leírását tartanánk, ahogy a francia „új regény” hívei ezt gyakorolták.

Ám hogy mikor melyik elem, melyik pillanatban, vagy részletben, a meghatározó művészi eszköz, az az alkotó elképzelésein múlik. (Bokor túl sokat időzik a filmkészítők magyarázó elméleteinél, pedig ezek csak a maguk módszereit igazolhatják és nem általánosíthatóak.) Mindennek ellenére a magyar filmelmélet egyik nagyon fontos műve A film mint mozgás.