A történet egy lengyel zsidó csodagyerek, Bronislaw Huberman élettörténetének felidézésével kezdődik. A tehetséges hegedűs fiú igen gyorsan a koncertpódiumok kedvence lett, és ambiciózus édesapja támogatásával hamar bejárta Európa nyugati felét. Pályaívét előbb az első világháború, majd a németországi fasizmus ébredése és kibontakozása törte meg. Amikor a náci hatalomátvétel nyomán megindult a zsidó művészek kitiltása a színpadokról, Huberman – félretéve saját karrierjének építését – úgy döntött, megszervezi a születő – és kulturális hagyomány nélküli – Palesztina számára az ország első szimfonikus zenekarát.
A 73 tagú zenekarba bejutni hosszadalmas válogatás után lehetett, és aki bekerült, akkor még csak sejtette, később tudta is, hogy az életet nyerte meg. A barna- és feketeinges európai nácik szabadulni akartak a zsidóktól – és csak kevesen látták át, hogy ezzel saját kultúrájukat szegényítik. Huberman neve igen sok ajtót megnyitott, és olyan nagy presztízsű személyiségeket tudott maga mellé állítani, mint Albert Einstein. Az első koncert karmesterének pedig egyenesen Arturo Toscaninit nyerte meg.
Háromévi szervezés, előkészület, idegeskedés – és a reményvesztettség hullámai – után, német, magyar, osztrák, lengyel zsidó zenészeket (és családtagjaikat) kimentve az elfeketedő Európából, 1936-ban felhangozhatott a Palesztin Szimfonikus Zenekar első koncertje. És a tennivalók ezután nem hagyták el Hubermant: művészeit tanításra kötelezte, a zenekar kedvezményes árú munkáskoncerteket adott; az óhazából elmenekülő zsidóság kulturális közege épült a sivatagban.
Humanista, életmentő és misszionárius, álmodozó és nagyon céltudatos idealista – ez mind egyszerre volt, így emlékeznek rá. A film 2012-ben készült el, Josh Aronson dokumentumfilmnek formálta meg, legnagyobb részt hihetetlenül sok és gazdag archív anyagból. A rekonstruált élettörténetet ismeretlen, de igen jó színészekre (és muzsikusokra) bízta, legvégül pedig művészeket, túlélőket és leszármazottakat interjúvolt meg, többek között Itzhak Perlmant, Zubin Mehtát és Pinchas Zukermant, akik rajongással meséltek Hubermanról, az emberről és a muzsikusról.
A filmnek több közvetlen magyar vonatkozása is van. A kis Bronislaw első komoly mestere Joachim József, a legendás violinista, hegedűtanár volt. A történet egy későbbi szakaszában felbukkan Fenyvesi Lóránd, az egyik kimenekített magyar művész, akiről a filmben leánya mesél, és hát kevés és visszafogott képsorral, de szívszorítóan mutatkozik meg a pesti Zeneakadémia, ahol a Fenyvesi növendéket a portás menti meg az aktuális „zsidóverés” elől azzal, hogy bezárja a vécébe... A film és Josh Aronson rendező a Mensch Nemzetközi Alapítvány képviseletében érkezik a Goldmark termi bemutatóra, amelyre szeptember 8-án, este 7 órakor kerül sor.