Gombold újra! - Magyar kézműves remekek

Reprezentatív tárlat nyílt Örökség és újítás - Kortárs magyar kézműves remekek címmel a Várkert Bazár Testőrpalotájában. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége négyezer tagjának munkáiból láthatunk impozáns válogatást. A képre kattintva galéria nyílik!

Értetlenül néznek rám többen is, amikor azt mondom, hogy kortárs népművészeti kiállításra megyek. Nem tudják elképzelni, hogy mi az. Ha például kortárs zenei koncertre igyekeznék, az mindenki számára evidens lenne, hogy mi fán is terem. No de a népművészet sokak képzeletében, régi, sőt ódon, mi az hát akkor ebben az esetben, hogy kortárs? Az, mint a zenében, vagy a kortárs képzőművészet, vagy akár cirkusz esetében, hogy az alkotók merítenek a hagyományokból, ideális esetben alaposan ismerik is ezeket, de alkotó módon viszonyulnak hozzájuk, nem csupán szolgaian másolják ami egykor volt, hanem a munkáikba beleviszik a saját gondolataikat, érzéseiket, és így a régi és az új ötvözetéből, szerencsés esetben, fantáziadúsan szép, új tárgyak, művek, iparművészeti termékek, ruhák jöhetnek létre, ahogy ez az Örökség és újítás- Kortárs magyar kézműves remekek című tárlaton is látható, a Várkert Bazár Testőrpalotájában.

A gyorsan elhasználható, hamar eldobható tömegcikkek korában olyan egyedi tárgyak ezek, melyekben akár több generáció tudása testesül meg, és több generációt ki is szolgálhatnak. Nem véletlen, hogy a világban reneszánsza támadt, a tömegtermékeknél persze drágább, kézműves munkáknak, amelyek tükrözik készítőjük személyiségét, de azét is, aki gondosan éppen ezeket kiválasztva megvásárolja őket. Egy pólót, vagy farmert bárki hordhat, milliárdos és csóró, kifinomult ízlésű és giccskedvelő egyaránt lehet az illető.

De aki mondjuk Molnár-Madarász Melinda (Meyke) ruháit felölti magára, arról azért gyanítható, hogy egyéniség. Torockói, kalotaszegi, matyó, kalocsai minták ihlették ezeket az öltözékeket. Van köztük eléggé zárt, nyakra simuló gallérú és játékosan könnyed viselet egyaránt. Némiképp kortalanok, megjelennek bennük az elmúlt évszázadok, de a modern kor vagánysága szintén, elképzelhetők fiatal, kihívóan szép nőkön és idősebbeken egyaránt, a formák és színek gazdagsága lenyűgöző. Nem véletlenül nyert a divattervező a ruháival a 2013-as Gombold újra! versenyen különdíjat. A verseny címe természetesen jelképes is lehet. Mutathatja, hogy nem kell kidobni a fürdővízzel a gyereket is. Az nyilvánvaló, hogy egy sokszoknyás parasztasszonyi öltözéket ma már senki nem vesz fel városban. Az is nyilvánvaló, hogy turistás helyeken tobzódik a népművészet ürügyén gyártott kínos giccsparádé. De ettől még miért ne lehetne korszerű ruhákra is átmenteni gyönyörű motívumokat, megtartani, és akár valami mással ötvözni egy-egy régi vonalvezetést, ihletett meríteni régi szabásmintákból?

Persze ezt is lehet túlzásba vinni. Akár magyarkodóvá válni vele, vagy harsogó politikai nézetet kifejezni a népiességgel. De ettől még a szép, harmóniát, otthonosságot sugárzó tárgyak azok maradnak, amik. Kultúránk elidegeníthetetlen részei. Nem győzöm csodálni a festett tányérokat, a különböző kerámiákat, kovácsolt vasakat, díszes ládákat, szekrényeket, párnákat, ötletes játékokat, mutatós csipkéket, hímzéseket, csizmákat, függönyöket, gusztusos mézeseket. Na jó, jó, közöttük azért akadnak túlcsicsázottak is. De az egész kiállítás azt mutatja, hogy lenne miből merítenünk, lenne mire építenünk a jövőt. Csak egyelőre, sajnos, a jelennel se boldogulunk.