A 38

Tisztában vagyunk vele, hogy az idő megszépíti az emlékeket. És jó nosztalgiázni, divatja van a retrónak. Tehát érthető, ha a Fidesz alapítói felidézik indulásukat, persze csak azért, hogy elmondhassák, hová jutottak. Nem egészen egy hete a párt választmányi elnöke - és isten, valamint a választók kegyelméből a parlament elnöke - beszélt erről. Kövér László a sikert említette, hiszen az egész volt szocialista táborban nincs még egy olyan párt, amely a rendszerváltás előtt alakult meg, a mai napig létezik, és immár harmadik kormányzati ciklusát tölti. Még azt is szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy "nincs még egy olyan politikus, mint Orbán Viktor". S a kedves vezető kedvenc rádiójának adott szokásos péntek reggeli interjújában maga is elrévedt egy pillanatra a szépséges múltban. Arról beszélt, hogy abban az időben, amikor 800 ezer MSZMP-tag volt és még létezett a Munkásőrség, ők 38-an hoztak létre egy szervezetet, a fiatal demokratákét. Nem volt esélyük - mondta -, hogy teret nyerjenek, de lám, hová jutottak. Mindezt az összetartás és az erkölcsi erő diadalának nevezte.

A siker kétségtelen. Az is tény, hogy a három ciklust tekintve Orbán Viktor valóban már majdnem tíz éve kormányfő. A probléma az, hogy a "fiúk" indulása óta eltelt 26 év. Már nem fiatalok, alig demokraták.

Azok 38-an azért tömörültek egy csapatba - majd pártba -, mert elegük volt abból a rendszerből, amelyben éltek. De annyian persze sokat nem tudtak tenni ellene. Mondjuk úgy, a történelem a kezükre játszott. És ők meglehetősen ügyesen lovagolták meg a hullámokat. Mindig ott voltak, ahol lehetőség látszott az érvényesülésre, ahol ki lehetett használni a választók elégedetlenségét.

Csakhogy a 26 év alatt megváltozott körülöttük a világ és ők - már sokkal többen, mint 38-an - átrendezték az országot is. A saját képükre formálták. A történelem, mint annyiszor, most is segített nekik, ezúttal a menekültválság képében. Orbán, Kövér és megmaradt harcostársaik viszont még mindig úgy állnak a napi politikához, ahogy egykor elkezdték. Ellenségeket látnak maguk körül és ezért folyamatosan harcolnak. Közben pedig nem veszik észre, hogy már nekik is van "800 ezer párttagjuk". És itt persze nem a szám fontos, hanem az a tömeg, amely hozzájuk, a győztesekhez csapódott. A hívek ettől jobb életet remélnek és ha ezt nem kapják meg, menthetetlenül elfordulnak tőlük. Ahogy hirtelen elmúlt a 800 ezer párttag mítosza is. Meglehet, a 38 eredeti fideszes és a velük tartó mai élcsapat összetartó - akadhat köztük, akinek erkölcsi ereje is van -, de a pártra szavazók többségét nem ez tartja a táborban.

Hanem a jól kitalált és elővezetett jelszavak. Olyan, mint a rezsicsökkentés, amely sok ember számára mézesmadzag lehetett. Vagy most az, hogy erősek vagyunk, megvédjük édes hazánkat és - ha akarja, ha nem - még Európát is. Hiszen a miniszterelnök immár tényként közölte, hogy a terroristák itt vannak a "spájzban". A magyar hatóságok a szerdai röszkei csata után már fogtak terroristát és tudják, "kik szervezték a magyar állammal szembeni támadást szerb területről". Ilyen körülmények között indokolt lehet külföldi politikusok kioktatása, az unió további leckéztetése, valamint az összeveszés szinte valamennyi szomszédos állammal. Hiszen nemcsak az országon belül, hanem azon kívül is csupa ellenséget látnak maguk körül a "fiúk" - akik már rég urak lettek -, és ez magyarázza az állandó harckészültséget. Ami persze veszélyes is lehet, amikor már nem csupán szavakban küzdenek, hanem irányítják a fegyveres - rendfenntartó - erőket is.

És a nosztalgiázás közben már nincsenek tiszta pillanataik, amikor eszükbe jutna, hogy tulajdonképpen nem is ezt akarták. Mi sem.