OO

Nemzeti szívünk maradéktalanul örül. Orbán Viktornak majdnem tízévnyi kormányzás után sikerült elérnie, amit Bajnai Gordonnak nem egészen egyéves miniszterelnöksége alatt. Még akkor is örülni kell a közös fotónak, ha a hasonlók valószínűleg futószalagon készültek az ENSZ-közgyűlésre érkezett politikusokkal a New York-i Palace Hotelben. S az sem ronthatja örömünket, hogy a jelek szerint csak egyetlen kép elkészítéséig találkozhatott a magyar miniszterelnök az amerikai elnökkel. Eddig ugyanis még csak egyszer adódott alkalom.

Meg kell becsülni, ha a világ vezető nagyhatalmának irányítója - feleségével együtt - pózol a mi számunkra legkedvesebb vezetővel. Különösen, ha utána a Fehér Ház hivatalosan kiadja a képet, mintegy jelezve, hogy ez fotó számukra sem közömbös. Nem is véletlen, ha a kormányhoz közel álló sajtóorgánumok is jelentős figyelmet fordítottak az eseményre. Az egyik lap például címoldalon hozza a képet, egy másik meg rögtön levonja belőle azt a következtetést, hogy mindez arra utal, javulnak a kétoldalú kapcsolatok.

Fájdalom, ebben azért nem lehetünk egészen biztosak. Ami tény, a protokollosok teljesítették feladatukat. Az amerikai elnök-házaspár kitűnő partner volt ebben, magyar vendégüknek azonban sajnos nem sikerült maradéktalanul elkapnia a fotózás pillanatát. Így inkább furcsának nevezhetjük azt az arckifejezést, amellyel Obamáék között áll.

Ám ne legyünk telhetetlenek. Bízzunk benne, hogy ez a fotózás valóban egy új kezdetet jelenthet a magyar-amerikai kapcsolatokban. Higgyünk benne - mást mit is tehetnénk -, hogy az elnök majd szóba is áll a miniszterelnökkel, nemcsak nevet vele (rajta). Reméljük, hogy nincs messze az idő, amikor kevesebb kritika - jogos bírálat - éri a hazai politikát Washingtonból (és máshonnan).

Akkor majd alkalom kínálkozik arra is, hogy úgy méltassuk az eseményt, hogy a címben kiírjuk mindkét résztvevő teljes nevét. Nem csak a nevük kezdőbetűit.