Piac a város szélén

Kiküldetésben voltam Nyíregyházán, és az ottani kollégáim ajánlatára elmentem megnézni az őszi Nyíregyházi piacot a Tokaji úton. Emlékszem, körülbelül 25 évvel ezelőtt jártam ott utoljára, amikor még KGST piacnak nevezték. Tényleg, a piac első felében, egy nagy területen Kelet-Magyarország legszebb mezőgazdasági áruval találkozik az ember, aki ide látogat. Van itt minden a fantasztikus szabolcsi almától a legszebb és legfrissebb zöldségekig.

Ez csak a piac külső területére érvényes, ha belépünk a belső területre, ott nem változott semmi az elmúlt 25 évben. Nem írtam volna levelemet, ha nem jutott volna eszembe, mennyire szegények azon a vidéken az emberek, az ide átruccanó magyar nemzetiségű a kárpátaljaiak. De itt a piacon sokukkal lehet találkozni, földre terített, koszos abroszokon kínálják a portékájukat. A porban lehet kapni ukrán vajat, csokoládét, heringet, halkonzerveket, és rengeteg másféle élelmiszert.

Ajánlanak vodkát, cigarettát nagy menyiségben.Tört magyar nyelvvel magyarázzák, hogy minden nagyon finom, nagyon jó, és azért vannak itt, mert ott náluk nehéz az élet. Természetesen sehol sem látni egy piacfelügyelőt,vagy hatósági személyt, akinek kötelessége volna ellenőrizni ezeket a "a nagyon finom árukat", meg azt, hogy sehol egy pénztárgép, nincs csomagolópapír, az élelmiszereket újságpapirosba, vagy jobb esetben valami zacskókba rakják. Nem azért írom soraimat, hogy ezeket a "kereskedőket" kizavarják a piacról zavarni, de a hatóságnak kötelessége volna rendet teremteni. Az a benyomáson, hogy ott a piacon ez senkinek nem szúrja a szemét, érdekelt ebben a káoszban.