Vattaemberek sorakozó!

A szocializmus véget ért. De nem 1990-ben, mint azt sokan tudni vélik, hanem majd negyedszázaddal később, úgy 2012 tájékán, amikor a foglalkoztatási számok mesterséges felturbózását, a munkanélküli ellátórendszer szűkítését tűzte ki célul a nemzeti együttműködés rendszere. Akkor a költségvetési pénzek hathatós hátszelével bele is fogott a közfoglalkoztatás korábban csak kisegítő elemként működő, létszámának több százezressé duzzasztásába. Hogy mi köze ennek a szocializmus halálához? Józan ésszel végiggondolva az égvilágon semmi.

Kormányfőnk azonban nem így látja, tőle tanultuk meg ez év tavaszán, hogy "a közmunka kiütötte a szocializmust, jöhet a teljes foglalkoztatás!" Orbán Viktor - önmagához képest kissé megengedően -, 3 százalékos munkanélküliséget még csak-csak elnézne nekünk a következő, 2018-as választási kampányra időzítve, de ennél többet aligha. Ha a sajátosan számított munkanélküliségi adatokból levonnánk az egy évnél rövidebb ideje külföldön munkát vállalók népes seregét, no meg a közmunkásokat, akkor jelenleg 11 százalék körüli munkanélküliségi rátával kellene számolni Magyarországon, és a foglalkoztatási statisztikák sem mutatnának sokkal rózsásabb képet.

A szocializmus időszakának józan nyugat-európai kritikusai az 1980-as évekig terjedő időszakot közép-európai "koraszülött jóléti államoknak" nevezték, és - ma már tudjuk, hogy tévesen -, legnagyobb vívmányuknak a teljes foglalkoztatottságot tekintették. Az állampolgároknak kötelességük volt munkát végezni, az állami vállalatok, valamint az államigazgatás intézményei kötelesek voltak munkalehetőséget biztosítani valamennyi jelentkezőnek.

Gyakran hányják a kormány szemére, nem is ok nélkül, hogy a munkanélküliség csökkentéséért, különösen a versenyszférában, semmit sem tesz. Nos, a mindig mindenen fanyalgók most nagy pofont kaptak: a 400 négyzetméternél nagyobb üzletek készülhetnek dolgozóik létszámának megduplázására. Már régen érett a kiskereskedelmi áruházláncok megregulázása (a plázastop, a vasárnapi zárva tartás, és trafikok üzemeltetésének átstrukturálása, a veszteségesek kötelező bezárása), úgy látszik mindez nem volt elég. Az élelmiszer boltok felügyeleti díjának megemelésének módját Brüsszel elkaszálta, az orbáni logika szerint a feljelentő üzletláncnak és a többieknek ezért bűnhődniük kell. Jöhetnek hát a vattaemberek, a szakmát legfeljebb a vásárlói oldalról ismerők. Azok, akiket a valódi szocializmus érettebb szakaszában már kapun belüli munkanélkülinek illett nevezni. Akikről egy korabeli pártkongresszusi határozat, mint lógósokról, ténfergőkről szólott, és felkérték a gazdasági vezetőket, hogy minél hamarabb váljanak meg tőlük, és bérük egy részét osszák fel "a jól dolgozók között."

Azóta nagyot változott a világ. Az orbáni teljes foglalkoztatottság első áldozatai a kereskedelmi dolgozók lesznek. Arra készülhetnek, hogy bérüket mérséklik, hiszen az újakét is ki kell termelni. Ha valakinek ez nem tetszik - irány a külföld. S helyettük beállnak majd korunk ténfergői, a közmunkások a pult mögé.

Javul majd a statisztika. Szemünk előtt születőben az orbáni szocializmus!