Puszi

Csókos kedvében volt az M1 híradóban, amikor sokadszorra is felidézte, ahogyan Harrach Péter kereszténydemokrata honatya a parlament bizottsági ülésén puszit dobott az egyik ellenzéki képviselő asszonynak. Tisztázták azonnal, hogy szó sincs pajzán üzenetről, egyszerű politikai jelkép volt. Azt kívánta mondani, csak nem képzeli az oppozíció, hogy az ő tábora kész szentesíteni baloldali merényleteket. Mert csőbe akarták húzzák a kormánypártokat, hogy az iskolai szünetekben a költségvetés adjon pénzt az éhező gyermekek étkeztetésére. Elméláztam az indokoláson. Nézem a kormánypárti tévék „Élő egyház” című adását. Látom derék katolikus és protestáns ifjak, világszerte gyakorolják az irgalmasság erényét, és ezzel Ferenc pápa szándékait követik. A vallásos emberek a történelemben mindig a szegénység oldalán álltak, a mai magyar politikában azonban a kereszténységükre rátarti pártok korántsem. A Harrach-gesztus önvallomás volt. A református Orbán és a katolikus Harrach pártja cinkos abban, hogy éhező gyerekeken segíteni nem kell, ha az erről megfogalmazott javaslat baloldalról jön. Nyilván összeesküvésként. A keresztényi rend aláásására.