Királyok nyomában

A migránsválság összekovácsolta, legalábbis pillanatnyilag a visegrádi négyeket. Némiképp szembe is állította az Európai Unió vezetésével és több nyugati országgal. A menekültekkel szemben befogadónak, megértőnek, emberinek és segítőkésznek egyáltalán nem mondható magyar-cseh-lengyel-szlovák politikai vezetés már nem csak saját és egymás határait védelmezné az „újkori bevándorlók” ellen, hanem az Unióét is. A V4-ek határőrei nemsokára Görögországban is ott lesznek a gáton.

Több mint 300 határőrt és rendőrt küldenek a visegrádi négyek Görögországba, hogy "a görög déli határoknál meg tudjuk állítani a menekülthullámot" – jelentette be Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerdán este a máltai fővárosban, Vallettában rendezett Európai Unió-Afrika-csúcstalálkozó után. A V4-ek, azaz Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia miniszterelnökei arról is megállapodtak Máltán, hogy közösen hozzájárulnak azoknak a pénzügyi alapoknak a feltöltéséhez, amelyek a migrációs hullám megfékezéséhez szükségesek - közölte a magyar kormányfő.

A máltai csúcs alkalmával ugyanis külön megbeszélést folytattak a visegrádi tagállamok is. Talán ez váltotta ki az eredetileg mára jelzett V4-es csúcsot. Arra majd legközelebb decemberben Prágában kerül sor és a vélhetően még akkor is aktuális migrációs válság kérdései mellett a cseh fővárosban a négyek megvitatják majd az EU megreformálására vonatkozó brit javaslatokat is. Hogy mennyire sikerül majd a brit-EU viszony kérdésében is netalán közös álláspontot kialakítani, az még talány, hiszen az utóbbi időben egyáltalán nem az együttes fellépés és a közös állásfoglalás jellemezte a négyeket. A kötelező migrációs kvóták elutasítása és általában a menekültkérdés viszont ismét egy platformra terelte az ukrán válság és az Oroszország elleni szankciók kérdésében igencsak megosztott négyeket.

A középkori királyok által létrehozott tizennegyedik századi első visegrádi, magyar-cseh-lengyel együttműködés ugyan még Bécs ellen irányult, de a későbbiekben a hármaknak gyakran kellett valóban a keresztény Európa határait védelmezniük a török hódítókkal szemben. Most azonban az Európai Unió Törökország segítségére számít a migránsválság kezelésében. Úgy tűnik, a V4-eknek e kérdésben nem sikerült közös álláspontot megfogalmazniuk, mert Orbán Viktor csak a magyar álláspontról számolt be. "Mi nem akarjuk, hogy az EU úgy üljön le tárgyalni Törökországgal, hogy azt a benyomást kelti, Törökország fogja őt megmenteni. Úgy nem lehet tárgyalni, hogy a másik fél azt gondolhatja, ő az utolsó reménye az egyik tárgyalófélnek", mondta a magyar miniszterelnök.

Hangsúlyozta, az EU-nak először ki kell építenie saját védelmi vonalait, "meg kell védeni saját magunkat a törökök nélkül", és ha ez megvan, utána kell egy ésszerű megállapodás Törökországgal”. Ugyancsak nem V4, hanem „magyar” véleményként fogalmazta meg Orbán Viktor, hogy végképp nem tartja szerencsésnek, hogy hárommilliárd eurót adna az EU a törököknek ahelyett, hogy ezt a pénzt inkább Bulgária és Macedónia kapná saját határai megvédésére, "ha már a görögök a saját déli határaikat nem hajlandóak megvédeni". Kérdés azonban hogy a menekültkérdésben megnyilatkozó nézetazonosság képes lesz-e elfedni a V4-ek közötti ideológiai, valamint az ukrán válsághoz, az Oroszország elleni szankciókhoz való viszonyulásban jelentkező gyökeres ellentéteket?

A visegrádi együttműködésben jelentkező problémákat sejteti az is, hogy a négyek mellett idén januárban létrejött egy gyakorlatilag párhuzamos cseh-szlovák-osztrák struktúra. 2015 január 29-én a csehországi Slavkovban Ausztria szövetségi kancellárja, Werner Faymann, valamint Csehország és Szlovákia miniszterelnökei, Bohuslav Sobotka és Robert Fico háromoldalú együttműködési nyilatkozatot írt alá. Ez a megállapodás infrastrukturális, közlekedési, energiabiztonsági kérdésekre, ifjúsági foglalkoztatásra, határokon átnyúló kapcsolatokra, az európai integráció társadalmi dimenzióira és az Európai Unió szomszédsági kapcsolataira terjed ki.

A hármak évente fognak találkozni, a 2016-os csúcsot Szlovákiában tartják. Az alapítók hangsúlyozták, hogy a „slavkovi háromszög” nem a Visegrádi négyek konkurenciájaként jött létre. Ezt azonban főképp a lengyel média és közvélemény kételkedve fogadta. A varsói Lengyel Külügyi Intézet a slavkovi nyilatkozat aláírása után azonnal úgy értelmezte, hogy az új fórum akcióterve, az Európai Tanács ülései előtti konzultációkkal, olyan széles körű, hogy a V4-es együttműködés megkettőződésének is tekinthető. Elemzésében a varsói intézet úgy fogalmazott, hogy a „slavkovi háromszög” lehet egy, az infrastrukturális és energetikai kapcsolatok javításán fáradozó lokális platform, az Európai Unióban a baloldali gazdasági doktrína érvényesítésére törekvő projekt, vagy akár egy oroszbarát „élcsapat” is.

A lengyel értékelés szerint Ausztria a szocialista kormányok alatt következetesen folytatta a "hídépítés" politikáját az EU és Oroszország között, elkötelezte magát az Ukrajnát elkerülő orosz gázvezeték építése mellett, halogatta az oroszellenes szankciók bevezetését, és néhány gesztust is tett Putyinnak, többek között 2014.júniusában meghívta Bécsbe az orosz elnököt, amikor már a nyugati kancelláriák bezárultak Putyin mögött, és alá is írták a Déli Áramlat ausztriai szakaszának megépítésére vonatkozó szerződést.

Hogy Bécs miért nem tekintette a Moszkva elleni szankciók kapcsán szövetségesének a közismerten szankcióellenes Budapestet is, a varsói intézet az Orbán Viktor kormánya által bevezetett, az osztrák cégeket és bankokat sújtó restriktív magyar gazdaságpolitikával illetve a két kormány közötti ideológiai különbséggel magyarázta. „Rövid távon ez tovább mélyíti Budapest elszigeteltségét a nemzetközi színtéren, hosszabb távon viszont nem zárható ki, hogy Magyarország nem hivatalosan csatlakozik az együttműködéshez”, állította a lengyel elemzés.

Közel egy év telt el azóta, de Magyarország nem csatlakozott még a slavkovi hármakhoz, és nem került közelebb Ausztriához sem. Márpedig ennek a párhuzamos együttműködési struktúrának a lényege épp Ausztria tagsága. A már jelzett varsói elemzés is első számú következtetésként azt vonta le, hogy Lengyelországnak nem kellene alábecsülnie az új kezdeményezést, mert a párbeszéd elmélyítése Ausztriával a térség összes országa számára hasznos lehet. A V4-ek jövője és súlya nyilvánvalóan attól is függ, mennyire tud megerősödni és egységesen fellépni a slavkovi hármas, illetve attól, hogy a migrációs válságon túl találnak-e még összekötő szálat a visegrádiak.