Királyok nyomában

Publikálás dátuma
2015.11.13 06:33
A visegrádi négyes klubból egyesek kettős tagságot vállaltak FOTÓ: NÉPSZAVA
A migránsválság összekovácsolta, legalábbis pillanatnyilag a visegrádi négyeket. Némiképp szembe is állította az Európai Unió vezetésével és több nyugati országgal. A menekültekkel szemben befogadónak, megértőnek, emberinek és segítőkésznek egyáltalán nem mondható magyar-cseh-lengyel-szlovák politikai vezetés már nem csak saját és egymás határait védelmezné az „újkori bevándorlók” ellen, hanem az Unióét is. A V4-ek határőrei nemsokára Görögországban is ott lesznek a gáton.

Több mint 300 határőrt és rendőrt küldenek a visegrádi négyek Görögországba, hogy "a görög déli határoknál meg tudjuk állítani a menekülthullámot" – jelentette be Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerdán este a máltai fővárosban, Vallettában rendezett Európai Unió-Afrika-csúcstalálkozó után. A V4-ek, azaz Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia miniszterelnökei arról is megállapodtak Máltán, hogy közösen hozzájárulnak azoknak a pénzügyi alapoknak a feltöltéséhez, amelyek a migrációs hullám megfékezéséhez szükségesek - közölte a magyar kormányfő.

A máltai csúcs alkalmával ugyanis külön megbeszélést folytattak a visegrádi tagállamok is. Talán ez váltotta ki az eredetileg mára jelzett V4-es csúcsot. Arra majd legközelebb decemberben Prágában kerül sor és a vélhetően még akkor is aktuális migrációs válság kérdései mellett a cseh fővárosban a négyek megvitatják majd az EU megreformálására vonatkozó brit javaslatokat is. Hogy mennyire sikerül majd a brit-EU viszony kérdésében is netalán közös álláspontot kialakítani, az még talány, hiszen az utóbbi időben egyáltalán nem az együttes fellépés és a közös állásfoglalás jellemezte a négyeket. A kötelező migrációs kvóták elutasítása és általában a menekültkérdés viszont ismét egy platformra terelte az ukrán válság és az Oroszország elleni szankciók kérdésében igencsak megosztott négyeket.

A középkori királyok által létrehozott tizennegyedik századi első visegrádi, magyar-cseh-lengyel együttműködés ugyan még Bécs ellen irányult, de a későbbiekben a hármaknak gyakran kellett valóban a keresztény Európa határait védelmezniük a török hódítókkal szemben. Most azonban az Európai Unió Törökország segítségére számít a migránsválság kezelésében. Úgy tűnik, a V4-eknek e kérdésben nem sikerült közös álláspontot megfogalmazniuk, mert Orbán Viktor csak a magyar álláspontról számolt be. "Mi nem akarjuk, hogy az EU úgy üljön le tárgyalni Törökországgal, hogy azt a benyomást kelti, Törökország fogja őt megmenteni. Úgy nem lehet tárgyalni, hogy a másik fél azt gondolhatja, ő az utolsó reménye az egyik tárgyalófélnek", mondta a magyar miniszterelnök.

Hangsúlyozta, az EU-nak először ki kell építenie saját védelmi vonalait, "meg kell védeni saját magunkat a törökök nélkül", és ha ez megvan, utána kell egy ésszerű megállapodás Törökországgal”. Ugyancsak nem V4, hanem „magyar” véleményként fogalmazta meg Orbán Viktor, hogy végképp nem tartja szerencsésnek, hogy hárommilliárd eurót adna az EU a törököknek ahelyett, hogy ezt a pénzt inkább Bulgária és Macedónia kapná saját határai megvédésére, "ha már a görögök a saját déli határaikat nem hajlandóak megvédeni". Kérdés azonban hogy a menekültkérdésben megnyilatkozó nézetazonosság képes lesz-e elfedni a V4-ek közötti ideológiai, valamint az ukrán válsághoz, az Oroszország elleni szankciókhoz való viszonyulásban jelentkező gyökeres ellentéteket?

A visegrádi együttműködésben jelentkező problémákat sejteti az is, hogy a négyek mellett idén januárban létrejött egy gyakorlatilag párhuzamos cseh-szlovák-osztrák struktúra. 2015 január 29-én a csehországi Slavkovban Ausztria szövetségi kancellárja, Werner Faymann, valamint Csehország és Szlovákia miniszterelnökei, Bohuslav Sobotka és Robert Fico háromoldalú együttműködési nyilatkozatot írt alá. Ez a megállapodás infrastrukturális, közlekedési, energiabiztonsági kérdésekre, ifjúsági foglalkoztatásra, határokon átnyúló kapcsolatokra, az európai integráció társadalmi dimenzióira és az Európai Unió szomszédsági kapcsolataira terjed ki.

A hármak évente fognak találkozni, a 2016-os csúcsot Szlovákiában tartják. Az alapítók hangsúlyozták, hogy a „slavkovi háromszög” nem a Visegrádi négyek konkurenciájaként jött létre. Ezt azonban főképp a lengyel média és közvélemény kételkedve fogadta. A varsói Lengyel Külügyi Intézet a slavkovi nyilatkozat aláírása után azonnal úgy értelmezte, hogy az új fórum akcióterve, az Európai Tanács ülései előtti konzultációkkal, olyan széles körű, hogy a V4-es együttműködés megkettőződésének is tekinthető. Elemzésében a varsói intézet úgy fogalmazott, hogy a „slavkovi háromszög” lehet egy, az infrastrukturális és energetikai kapcsolatok javításán fáradozó lokális platform, az Európai Unióban a baloldali gazdasági doktrína érvényesítésére törekvő projekt, vagy akár egy oroszbarát „élcsapat” is.

A lengyel értékelés szerint Ausztria a szocialista kormányok alatt következetesen folytatta a "hídépítés" politikáját az EU és Oroszország között, elkötelezte magát az Ukrajnát elkerülő orosz gázvezeték építése mellett, halogatta az oroszellenes szankciók bevezetését, és néhány gesztust is tett Putyinnak, többek között 2014.júniusában meghívta Bécsbe az orosz elnököt, amikor már a nyugati kancelláriák bezárultak Putyin mögött, és alá is írták a Déli Áramlat ausztriai szakaszának megépítésére vonatkozó szerződést.

Hogy Bécs miért nem tekintette a Moszkva elleni szankciók kapcsán szövetségesének a közismerten szankcióellenes Budapestet is, a varsói intézet az Orbán Viktor kormánya által bevezetett, az osztrák cégeket és bankokat sújtó restriktív magyar gazdaságpolitikával illetve a két kormány közötti ideológiai különbséggel magyarázta. „Rövid távon ez tovább mélyíti Budapest elszigeteltségét a nemzetközi színtéren, hosszabb távon viszont nem zárható ki, hogy Magyarország nem hivatalosan csatlakozik az együttműködéshez”, állította a lengyel elemzés.

Közel egy év telt el azóta, de Magyarország nem csatlakozott még a slavkovi hármakhoz, és nem került közelebb Ausztriához sem. Márpedig ennek a párhuzamos együttműködési struktúrának a lényege épp Ausztria tagsága. A már jelzett varsói elemzés is első számú következtetésként azt vonta le, hogy Lengyelországnak nem kellene alábecsülnie az új kezdeményezést, mert a párbeszéd elmélyítése Ausztriával a térség összes országa számára hasznos lehet. A V4-ek jövője és súlya nyilvánvalóan attól is függ, mennyire tud megerősödni és egységesen fellépni a slavkovi hármas, illetve attól, hogy a migrációs válságon túl találnak-e még összekötő szálat a visegrádiak.

Szerző

Koszovó önálló utakon

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:15

Fotó: AFP/ ANDREJ ISAKOVIC
Hétvégén békésen zajlott a szerb ellenzék belgrádi felvonulása. Az Aleksandar Vucic elnök lemondását követelő tüntetők ezúttal a NATO húsz évvel ezelőtti bombázására emlékeztek. Az észak-atlanti szövetség azután kezdte meg légicsapásait Slobodan Milosevic akkori jugoszláv elnök rezsimjével szemben, hogy a belgrádi vezetés népirtást hajtott végre a koszovói albánok ellen, tömegesen kiszorítva őket lakóhelyükről. összesen 78 napig lőtték az országot, a Human Rights Watch szerint 500 polgári személy vesztette életét, a szerb hatóságok több ezer személyről tettek említést. Még ma, két évtizeddel a bombázások után is láthatóak egyes helyeken az akkori beavatkozás nyomai. Olyan mértékű kárt okoztak a NATO gépei Szerbiának, hogy az ország szinte mindent elvesztett. Koszovóról le kellett mondania, infrastruktúrája egy része megsemmisült. Másfél évvel később Milosevic megbukott, kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (ICTY), az intézmény scheveningeni börtönében halt meg 2006-ban infarktusban. Koszovó 2008. február 17-én függetlenné vált, s ebben óriási segítségére volt az Egyesült Államok. Pristina mindmáig Washington egyik legfontosabb szövetségese. Bár az ország gazdasága romokban hever, a világ népeinek elégedettségét vizsgáló, múlt héten közzétett felmérésben Koszovó a 46. helyet érte el, kettővel maradt csak el az egykori Jugoszlávia éllovasától, Szlovéniától. Szerbia ezen a listán a 70., Montenegró a 73., Horvátország a 75., Bosznia-Hercegovina a 78., Észak Macedónia pedig a 84. helyet foglalja el. A bolgárok még komorabbak, mindössze 97. helyen állnak, a legelégedetlenebbek pedig Albánia lakosai: a 107. helyet foglalják el. A koszovóiak víg kedélyűek ugyan, ám Pristina nemzetközi helyzete nem éppen rózsás. Bár Koszovó önállóságának kihirdetése óta már több mint tizenegy év telt el, továbbra is mintegy 80 ország nem ismerte el függetlenségét, köztük öt uniós tagállam. A helyieket dühíti, hogy még mindig csak vízummal utazhatnak a schengeni övezetbe. A pristinai vezetők azonban egyre öntudatosabban lépnek fel. Ennek azonban komoly, s a köztársaságra nézve nem éppen pozitív következményei lehetnek. Mind hűvösebbé válhat ugyanis a viszonya legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal, továbbá az Európai Unióval, azonbelül Németországgal. A Nyugatot elsősorban az bőszíti fel, hogy Koszovó nem hajlandó normalizálni a kapcsolatait Belgráddal. A két ország között az Európai Unió égisze alatt zajló brüsszeli párbeszéd megrekedt, s ez távolról sem csak Szerbián múlik. A napokban ezért Belgrádba és Pristinába látogatott David Hale, az amerikai külügyminisztérium politikai államtitkára, hogy a két államot figyelmeztesse arra: nem lesz jó vége annak, ha egyetlen lépést sem hajlandóak tenni egymás felé. Hale látogatása azért is volt jelentős, mert Angela Merkel német kancellár két tanácsadója, Jan Hecker és Matthias Luttenberg is elkísérték őt, akik az EU aggodalmát tolmácsolták. Az Európai Uniónál már az is kiverte a biztosítékot, hogy Ramush Haradinaj koszovói kormányfő adminisztrációja néhány hónappal ezelőtt száz százalékos vámot vetett ki a szerbiai termékekre, hogy így csikarja ki Szerbia elismerését. Csakhogy ez a lépés nemcsak Brüsszelben, Washingtonban is meglehetősen negatív visszhangra talált. Hogy azonban Pristina mind nagyobb távolságot kíván tartani az Egyesült Államoktól, jelzi: Haradinajt hidegen hagyták a bírálatok. „Ez a koszovói kormány szuverén döntése volt” – hangoztatta. Koszovóban egyre többen vallják: a köztársaság nem Washington gyarmata, így jogot formálhat arra, hogy adott esetben bosszút álljon Szerbián. A védővámok bevezetésének eredeti oka az volt, hogy Belgrád megakadályozta Koszovó felvételét az Interpolba. A kormányfő úgy véli, hazájának meg kell tanulnia megvédeni magát. „Nem volt más választásunk, Szerbia mind agresszívebben lépett fel” – állította Haradinaj. Bár Donald Trump amerikai elnök levélben fejezte ki reményét arra, hogy történelmi megállapodást írhat alá a két ország vezetője Washingtonban, erre semmi esély sincs. A Pristinához való közeledést Aleksandar Vucic szerb elnök sem merné megengedni magának, hiszen az ellenzék tüntetéssorozata miatt mind nagyobb nyomás nehezedik rá. Trump egyébként azt is támogatná, hogy Koszovó és Szerbia területcserét hajtsanak végre, ez a téma azonban egyelőre lekerült az napirendről. Ez ugyanis veszélyes precedenst teremtene a Balkánon, például Észak Macedóniában, ahol jelentős albán kisebbség él. Így egyelőre marad az ellenségeskedés, remény nincs az enyhülésre.

Se bizonyíték, se felmentés, csak értelmezési viták

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:03
Donald Trump amerikai elnök átöleli az amerikai zászlót felszólalása előtt a 46. Konzervatív Politikai Akció Konferencián (CPAC)
Fotó: AFP/ NICHOLAS KAMM
Nem mutatható ki a Trump-kampánycsapat és az oroszok összejátszása, de hogy az elnök akadályozta-e az igazságszolgáltatást, nem egyértelmű.
Az amerikai fővárosban vasárnap este óta egy jelentésről szóló jelentésről dúl a vita. Az ellenzéki demokraták nem elégednek meg azzal, hogy az igazságügyi tárca vezetője – egy töprengéssel és mérlegeléssel töltött hétvége legvégén - csupán négy oldalas összefoglalóban adott tájékoztatást az elnök és emberei ellen 22 hónapon át folytatott nyomozás megállapításairól. Meg akarják ismeri az egész dosszié tartalmát. Robert Mueller különleges ügyész a pénteki hivatali idő végeztével juttatta el William Barr igazságügyi miniszterhez azt a terjedelmes dokumentumot, amelyben összegzi a vizsgálat eredményeit és az azokból általa levont következtetéseket. Mueller megbízatása annak tisztázására irányult, hogy a republikánus elnökjelölt kampánystábja 2016-ban összejátszott-e az elnökválasztás kimenetelét befolyásolni igyekvő Moszkvával, illetve hogy az elnökké választott Donald Trump akadályozta-e az igazságszolgáltatást. Az első kérdést illetően Barr ismertetése szerint arra jutott a különleges ügyész, hogy az oroszok ugyan igazolhatóan kísérletet tettek - megtévesztő hírek terjesztésével, valamint számítógépes rendszerekbe történt illegális behatolással is - az elnökválasztás befolyásolására, és Hillary Clinton demokrata párti jelölttel szemben a republikánus színekben küzdő Donald Trump győzelmét igyekeztek elősegíteni, arra nézve nincs bizonyíték, hogy Trump kampánycsapata összeesküdött volna vagy összehangolta volna a saját tevékenységét Oroszországgal.  Más a konklúzió az igazságszolgáltatás menetének obstruálása kérdésében. Miként Barr összegzi Mueller jelentésének erre vonatkozó részét, a különleges ügyész mind az igenlő, mind a nemleges válasz mellett talált bizonyítékokat. A Mueller-jelentés eszerint „nem jut arra a következtetésre, hogy az elnök bűncselekményt követett el, de nem is menti fel ez alól”. William Barr, akit Trump tavaly decemberben jelölt a miniszteri posztra, és az elnök bizalmi emberének számít, miniszterhelyettesként egyelőre azt a Rod Rosensteint tudhatja maga mellett, aki még a korábbi adminisztráció kinevezettje, és aki 2017 májusában a különleges ügyészi megbízást adta Robert Muellernek, mégpedig annak nyomán, hogy a republikánus kampánystáb homályos orosz kapcsolatainak ügyében a nyomozást eredetileg elindító James Comey FBI-igazgatót Trump menesztette. Rosenstein tehát a legkevésbé sem vádolható Trump melletti elfogultsággal – hírlik is, hogy kifelé áll a szekere rúdja. Egyelőre azonban hivatalban van, és William Barr most a négy oldalas összefoglalóban azt írja, hogy ő és Rosenstein közösen arra a következtetésre jutottak: Muellernek azon érvei, amelyek amellett szólnak, hogy az elnök igenis elkövette az igazságszolgáltatás akadályozásának a bűncselekményét – ha mással nem, például Comey kirúgásával -, nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy azokat a bíróság bizonyítékként elfogadná.  A demokraták most azt hangoztatják, hogy ők nem Barr értelmezésében, hanem a saját szemükkel, eredetiben szeretnék látni, mivel gondolta alátámaszthatónak Mueller az elnök felróhatóságát. Comey eltávolítása mellett ilyen elemként szóba jöhet például, hogy Trump, mielőtt megvonta volna a bizalmát az FBI-igazgatótól, arra próbálta rávenni őt, hogy szüntesse be a nyomozást Michael Flynn volt nemzetbiztonsági tanácsadó ellen. De ledorongolta Trump a korábbi igazságügyi minisztert, Jeff Sessionst is. Ugyancsak obstrukciógyanús magatartás volt, amikor Trump hiányosan számolt be legidősebb fiának egy orosz jogásszal létrejött találkozójáról. A különleges ügyész hivatala a nyomozás során 2800 idézést bocsátott ki, közel ötszáz alkalommal kapott házkutatási engedélyt, és nagyjából ugyanennyi tanút hallgatott meg. Magát Trumpot személyesen nem kérdezte ki Mueller, csupán néhány kérdést tett fel neki írásban, és azokra az elnök ugyancsak írásban válaszolt.  A Barr-tájékoztatás vasárnap esti közzététele nyomán Donald Trump, aki mindig is tagadta az oroszokkal való összejátszás gyanúját, és boszorkányüldözésnek minősítette Mueller vizsgálódását, örömujjongásban tört ki, és hozzátette: szégyennek tartja az országra nézve, hogy elnökként ilyesmiken kellett keresztülmennie. 
Témák
USA