Egészségügyi kérdések, válaszolók nélkül

Az egészségügyi kormányzat senkit nem küldött tegnap az egyik legrangosabb hazai szakmai találkozóra, a Figyelő 32. Medicina konferenciájára, márpedig az ágazat jövőjével kapcsolatos tervekre, különösen a kutatási eredmények gyakorlatba ültetésének lehetőségeire sokan kíváncsiak lettek volna. Ehelyett a jelenlegi külügyi államtitkár és egykori egészségügyi miniszter Mikola István igen lendületes előadásában megtudhatták a résztvevők, hogy az ágazat tudástőkéje milyen nehézségek árán jut el Dél-Kelet Ázsiába, ahol a magyar Eximbank hitelével Vietnamban építünk 500 ágyas onkológiai kórházat.

Egy másik erős kormányzati ember, a volt akadémiai elnök, majd kormánybiztos Pálinkás József előadásában rendre sajátjaként aposztrofálta a januárban az ő vezetésével létrehozott Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalt, amelynek pályázatai között ígérete szerint kiemelt helyet kapnak az egészségipar fejlesztései. A 80 milliárd forintos hazai innovációs alap mellett két uniós csomagban 270 milliárdos közösségi forrás elosztása lesz a kezükben.

Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója úgy fogalmazott, az egyesület tagvállalatai nagyon fontosnak tartják, hogy növekedjen Magyarországon a tudományos fejlesztésekbe hozott befektetés. Némethi Erika hozzátette, nálunk évente 15-20 ezer beteg vesz részt klinikai vizsgálatokban, sokaknak ez az egyetlen lehetőségük, hogy megkaphassák a legkorszerűbb kezeléseket. Az intézményekben ezeknek a vizsgálatoknak eredményeként modern terápiás eljárások jelennek meg, hozzájárulnak a szakemberek itthon tartásához, és növelik mind a gyógyító helyek, mind az orvosok jó hírnevét.

Az orvosi klinikai vizsgálatok engedélyezésében 2017-re tervezték az egységes és az Európai Unió területén egyformán kiszámítható szabályozás bevezetését, de legalább két éves csúszásban vannak a tagállamok – tudtuk meg Pozsgay Csillától. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet főigazgatója hangsúlyozta hogy még mindig gyógyszerközpontúak ezek a vizsgálatok, mert az egészségpolitika nem hajlandó kidolgozni más módszerek, például műszeres beavatkozások finanszírozási rendszerét, márpedig e nélkül a szükségesnél nehezebben terjedhetnek ezek a korszerű eljárások.