Törőcsik Mari: Amikor megérzi az ember, hogy szeretik

Nem játszott hétfőn este a Nemzetiben, az első sor szélén üldögélt. Neki játszottak, őt ünnepelték. Ő pedig néha felkiáltott, máskor nagyokat kacagott, vagy a könnyeivel küzdött. Ez az este, a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Törőcsik Mariról szólt. Neki szólt a közönség álló tapsa. A gáláról készült fotógalériát itt találja!

„Azt mondták nékem itt, meg ott, ha így csinálom rendben. Aztán meg azt, hogy dehogy, dehogy, bárhogy, bárhogy, csak így nem. Ez csak színjáték és senki se sír igazán. Ez csak színjáték, színlelés csupán. A bánat is tréfa, olcsó komédia. Az embernek néha kedve van kacagnia. Az egész csak díszlet, festett az ég is, jó tudjuk mind ezt, el hisszük mégis. Igaz hogy színház, kívülről mégsem nézheted, persze, hogy színház, de ez az életem” – énekelte Törőcsik Mari egy archív felvételről, melyet a Nemzetiben vetítettek ki hétfő este. Törőcsik Mari nyolcvanadik születésnapján, a tiszteletére rendezett gálán. És akárcsak tíz évvel ezelőtt a hetvenedik születésnapon, most is Jordán Tamás rendezte az estet, de sok dolga nem volt, hiszen a fellépőket, sőt a műsorvezetőt, Kepes Andrást is a nézőtér első sorának szélén helyet foglaló Törőcsik Mari választotta ki. És meg kell hagyni, remek ízléssel, persze ő személyes indokok alapján döntött, kit látna szívesen. De mi meg jól jártunk, mert minőségi és tényleg nagyon személyes produkciókat kaptunk. Nem is maratoni hosszan, hanem két órába sűrítve.

Balog Zoltán miniszter is rövid volt. Négy percet kapott és ezt nem is lépte túl. „Úgy érzem magam, mint a legkisebb fiú, aki a falu végéről jött, de egyszer csak mégis ott állhat a fényes királykisasszony, de inkább a nagy királynő előtt” – mondta a miniszter és aztán az elfogódottságon túllépve hírértékű bejelentést tett: januártól elindítják a Törőcsik Mari-ösztöndíjat, melyet egy nehéz sorsú színinövendék kaphat meg, két éven keresztül, havi kétszázezer forintot, hogy - Törőcsik Mari szavai szerint - újra jöhessenek Soós Imrék a vidéki Magyarországról, és színészek lehessenek. Az ösztöndíjast kiválasztó kuratórium tagjait is Törőcsik kérte fel. A bírálók között lesz Jordán Tamás, Zsótér Sándor és ifj. Vidnyánszky Attila. Hiába, Törőcsik Mari mindig is törekedett az átjárhatóságra, őt nem érdekelte, hogy egy rendezőt melyik oldalra sorolnak be, őt egy érdekelte, hogy jó rendező legyen.

De ez a gondolat már átvezet a gála egyik legkedvesebb műsorszámára, amikor Valló Péter ötletére sok rendező jelent meg a színpadon egy-egy szál rózsával a kezükben. Nők: Eszenyi Enikő, Deák Krisztina és Mászáros Márta. És sok férfi, Ascher Tamástól Zsámbéki Gáboron át, Vidnyánszky Attiláig. Valamennyien rendezték Törőcsiket. Akik nem tudtak eljönni, azok képét kivetítették a színpadra. Ott állt nagyon sok különböző ember. Sokféle művészi felfogással, hitvallással. Mégis egy közös volt bennük, hogy valamikor, valamelyik pályaszakaszukban Törőcsiket akarták, vele szerettek volna dolgozni. Törőcsik, mint közös nevező, a Nemzeti első sorából. Hétfőn este konkrétan és amúgy szimbolikusan is lehet érteni. A rendezők személyes tisztelgése a nagy színésznő előtt, az est szép pillanata volt.

De akadt persze több is. Amikor például Tompos Kátya oroszul énekelt egészen magával ragadóan, vagy Kern András a Lövölde térről, ahogy csak ő tud, és aztán jött Oláh Ibolya. És ahogy mondani szokták szem nem maradt szárazon. Pedig csak azt énekelte: „Én voltam odalent, és voltam odafent, és céloztam a kék eget, és voltam elesett, én épp úgy, mint a többiek. Ki volt már szomorú, úgy szívből igazán, és átvészelte bánatát, az hangosan köszön, ha szembe jön a boldogság.” A dal végén hason csúszva megkérdezte Törőcsiket: „adsz egy puszit Marika néni?” És persze jött is a puszi, egyáltalán nem érdemtelenül.

A zenei vonal egyébként is nagyon erős volt az esten, hiszen mások mellett játszott a gálán Érdi Tamás, Szabadi Vilmos és Vásáry Tamás. Darvas Ferenc, Jávori Ferenc, Selmeczi György, és Szakcsi Lakatos Béla pedig két zongorán játszottak kétszer négykezes improvizációt Mozart dallamára.

Meglepetésből is jutott bőven. Jordán Tamás Törőcsikkel készült teljesen átírt interjújában a művésznő Martin Márta hangján arról beszélt, hogy búvár akar lenni és tudni szeretné, mi van a mélyben, különösen a nagy sziklahalak érdeklik.

Egy másik kedves közjátékban újra a Nemzeti színpadán László Zsolt és Stohl András játékosan, nagyot mondásokkal teli, azon versengett, melyiküket szereti jobban Törőcsik Mari.

Később az ünnepelt Jordán Tamás rendezői ötletének köszönhetően együtt énekelhetett volt férjével, Bodrogi Gyulával. Meg is jegyezte: „ezért még számolunk.”

FOTÓ: Vajda József

Az est végén a Nemzeti Színház társulata és dolgozói zenés köszöntője következett. Majd Törőcsik Mari feljött a színpadra, ahol egy fotel várta. De nem is ő lett volna, ha beleül. Arról beszélt, könnyeivel küzdve, állva, milyen, amikor megérzi az ember, hogy szeretik. Felsorolta a nemzet színészeit, akik nem tudtak eljönni: Máthé Erzsit, Berek Katit, Psota Irént és Király Leventét, végül három nevet említett, akik hiányoztak neki ezen az estén: Tarr Béla, Alföldi Róbert és Esterházy Péter.

Makk Károlyt, aki Törőcsik egyik legfontosabb filmjét a Szerelmet rendezte először arról kérdeztem a gála fogadásán, mikor dolgozott utoljára Törőcsik Marival. „Jó néhány évvel ezelőtt Az egy hét Pesten és Budán című dolgozatomban. Ahol, akárcsak a Szerelemben Darvas Iván volt Mari partnere. Izgalmas együttműködés volt. Még terveztem egy filmet Marival, és Garas Dezsővel, el is kezdtem írni. Tudom, hogy Mari nagyon szerette a Dezsőt. Egy szatirikus vígjáték lenne. Azt gondolom, hogy egy ilyen műfajú film nagyon ráférne a nézőre. Sajnos Dezső itt hagyott engem ezzel a dologgal egyedül, majd meglátjuk lesz-e belőle valami.” Mari tud róla? - vetettem közbe. „Nem, csak akkor pendítem ezt meg neki, ha azt látom, hogy a pénzosztók részéről minimális érdeklődés mutatkozik erre a filmre” – hangzott a válasz. Törőcsik még mindig meg tudja lepni? – tudakoltam továbbá a hamarosan kilencven éves Tanár úrtól. „Tehetséges ember mindig képes arra, hogy meglepje az embert. Mari is ebbe a kategóriába tartozik, bármikor képes elbűvölni.”

Koltai Lajos operatőr végig Törőcsik mellett ült a gálán. Kiderült, hogy ez egyáltalán nem a véletlen műve volt. „Marinak talán az a titka, hogy mindent idegből csinál. Egyszer azt mondta nekem - és ez a mi viszonyunkra nagyon jellemző -, te vagy egyedül képes arra, hogy lefényképezd az én idegrendszeremet. Nagyon közeli a kapcsolatunk, volt legalább nyolc év, amikor nagyon sokat dolgoztunk együtt. Amikor Maár Gyula elment, engem kért meg, hogy temessem el a férjét. Először arról volt szó, hogy nem is lesz beszéd. A temetés napján azonban felhívott és azt mondta, nem tudom elképzelni, hogy ne mondj valamit. Erre a Gyulának van szüksége, jegyezte meg. Megtettem, a kedvéért majdnem belehaltam én is. Valahogy arról próbáltam beszélni, hogy nem teheti meg Maár Gyula, hogy bennünket itt hagy. Minket ez a dolog is iszonyúan összeköt a Marival. Talán azért kérte, hogy én üljek mellette. Nagyon jó volt az örömében osztozni, mellette ülni és minden pillanatát végig élni. Ahogy mondta, nem fog sírni, de azért mégis elsírta magát. Nagyon szép és színvonalas volt a műsor. Mari pedig úgy viselkedett, ahogy mindig szokott. Épp úgy, ahogy minden szerepének odaadta magát. Ez nem szerep volt, hanem egy neki szóló este, de ő ennek is odaadta magát. És mert sírni.”