Orvoselvándorlás

Úgy érzem, az orvosok és egyéb egészségügyi dolgozó folyamatos és állandóvá váló elvándorlásáról nem lehet elégszer írni. Úgy értesültem, hogy a gyermekgyógyászatban egyre kínosabbá váló orvoshiányon újabb átszervezéssel kíván javítani a kormányzat - értsd ezalatt a következő, de gondosan eltitkolt szándékot: az itthon maradt megveszekedett "bolondokra" még több feladatot akarnak rálőcsölni. A dolgot azért sem lehet félvállról venni, mert az életünk, az egészségünk, a nemzet jövője forog kockán. Nem babra megy a játék. Felelősség terheli azokat az orvosokat, akik - tisztelet a kivételnek - pusztán egyéni érdekeiket követve rohannak külföldre, magukra hagyva ezzel az orvosi ellátásra szoruló, egyre betegebbé váló honfitársaikat.

Látszik is az "eredmény": kórházak szűnnek meg, osztályokat zárnak be orvoshiány miatt. Az itthon maradókra egyre több és több teher rakódik s az agyonhajszolt, napi 20-22 órát rendszeresen lehúzó, szellemileg és fizikálisan egyaránt holtfáradt orvosnak ilyen körülmények között aztán elég egy kicsit hibáznia és már citálják is a bíróság elé, ha emberéletet követel a hibája. A kormányt sem mentesíti mérhetetlen cinizmusa, tehetetlensége az egészségügyben jelenlévő és egyre súlyosbodó problémák, visszásságok megoldása terén. Szavaimat nem titkoltan a harag és beteg, kiszolgáltatott embertársaim iránt érzett aggódás íratta le velem.