Nem értik a pedagógusokat

Úgy tűnik, Balog miniszter nem érti a pedagógusokat. Igaz, az adminisztrációs terhek miatt is tiltakoztak a tanárok, de mondanivalójuk lényege az, hogy nagyon nagy baj van az óvodák-iskolák környékén. "Oktatásunk, iskoláink, egyetemeink nemzedékek munkájával fölhalmozott nemzeti kincset képeznek. Tiltakozunk e nemzeti örökség elherdálása ellen” – fogalmaztak már 2013-ban is a budai Szilágyi Gimnázium tanárai. „Az egész oktatási rendszert látjuk most már veszélyben!” – így a hermanos pedagógusok. „Tiltakozunk oktatási rendszerünk diktatórikus és egész pályás letámadása ellen!” – vezetik fel a Teleki Gimnázium tanárai tizenhat pontos követelésüket.

Ezek a vészjelzések arról szólnak, hogy a pedagógusok a köznevelés teljes rendszerének átalakítását minden elemében elhibázottnak tartják. Hibás lépés volt az államosítás, az intézmény-fenntartás és a követelményrendszer átalakítása, működési zavarokhoz vezetett a finanszírozási rendszer, ami a gyakorlatban forráskivonást jelent. Feszültséget keltett az életpálya-modell bevezetése, ráadásul a béralap minimálbérhez kötésével szinte értelmét is veszítette. Működési zavarok követték az egy-tankönyves rendszer bevezetését, a feltételek hiánya ellenére vezettették be a mindennapos testnevelést... Hosszan lehetne sorolni a köznevelési rendszer gyerekek, szülők, pedagógusok mindennapjait lehetetlenné tevő gondjait.

A rendszerrel van baj, amelynek meghatározó elemei ugyanazt az avítt szakmai szemléletet, ugyanazt az ideológiát, ugyanazt a politikai megrendelésnek való megfelelési kényszert tükrözik vissza. Ráadásul a rendszer átalakításában, működtetésében az ötvenes évek voluntarista gyakorlata ismerhető fel. Mindebből lett elege a pedagógusoknak. Az oktatásirányítás első válasza a szakmai észrevételekre a béremelés felmelegítése volt, majd szeptemberben jön az „üveggyöngy-projekt” következő fejezete, amit már évek óta, szinte havonta bejelentenek. A „zaj” nem csillapodott, mire jött az erős ember a korbáccsal. Ne má' a pedagógusok mondják meg, hogy nézzen ki a köznevelés rendszere, és egyébként is, inkább dolgozzanak, mert ők a hibásak a romló iskolai teljesítményekért! – fogalmazott Lázár úr, minden miniszterek minisztere. A növekvő tiltakozás nyomán Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető jobbikos politikusokat megszégyenítő módon elővette a cigánykártyát, amolyan szalon-rasszista módon úgy fogalmazott, hogy a köznevelési rendszer átalakításának harmadik lépéseként hozzá fognak nyúlni az „integrált oktatási modell dogmájához”, mert „a szegregátumok húzzák le az oktatás színvonalát”.

Nem jött be, ekkor lépett a színre Balog miniszter, akinek gyakorlata van az ilyen tiltakozások semlegesítésében. A felsőoktatás viharainak csillapítása alkalmával bevált recepthez, a szalámizás-kifárasztás technikájához nyúlt. A hatalom akkor leszerelte az elégedetlenkedőket, azóta a felsőoktatás érintettjei zokszó nélkül veszik tudomásul az egyre rosszabb a helyzetet.

Most is engedékeny hangot ütött meg: csökkentik az adminisztrációt, a részletek egyeztetése érdekében létrehozzák a Köznevelési Kerekasztalt, majd később megmondják kit hívnak meg oda. Hamarosan kiderül, hogy a közoktatásban dolgozók tanultak-e a történtekből, hagyják-e magukat megosztani, megelégszenek-e az apróbb engedményekkel, vagy sikerül a köznevelési rendszer fő elemeit érintő érdemi változásokat kiharcolniuk. Nem semmi a tét. Saját sorsukon túl a nemzet jövője.