Göncölszekér - Versben és dalban Izrael földjén

Publikálás dátuma
2016.02.03 06:45
A slam poetry-szerű népszerűség sem vonzza őket Fotó: Bach Máté
Négy zsidó költő – a mártírsorsú Szenes Hanna és Oszip Mandelstam, valamint Paul Celan és Nelly Sachs – verseinek szép, érzékeny megzenésítése hallható a Göncölszekér együttes Izrael földjén című lemezén. A Zsidó Kulturális Fesztiválon tartott bemutatkozás után, március 19-én – Magyarország német megszállásának évfordulóján– a Frankel Zsinagógában is hallhatók lesznek a lemez dalai. A fiatal muzsikusokból álló zenekar fő hivatásának a 20. századi és kortárs költészet megismertetését tartja – minőségi zenei kontextusban.

„Évekkel ezelőtt szinte véletlenül, otthoni könyvespolcomon találtam rá egy Oszip Mandelstam kötetre, s nagyon megragadott” – mondja Baló András Márton, a Göncölszekér vezetője. 2011 körül már felvették a kapcsolatot a Zsidó Kulturális Fesztivál szervezőivel, hogy létrehozzanak egy tematikus koncertet. Folyamatosan válogatták a repertoárt, szűkítették a költők körét. Az 1938-ban a sztálini önkény áldozatául esett, szibériai lágerben elpusztult, Oszip Mandelstam mellé így került végül két kevésbé ismert költő.

Egy férfi és egy nő:a csernovici gettóból kiszabaduló, de szüleit elveszítő Paul Celan (1920–1970) és a németországi deportálástól megmenekülő Nelly Sachs (1891–1970) – többek között Gergely Ágnes, Lator László és Vas István gyönyörű fordításában. És végül még egy verset illesztettek a programba: a magyar Szenes Hannától – az Izraelben nemzeti hősként tisztelt mártír ejtőernyőstől, aki naiv szeretettel írt Cézárea tengerpartjáról, Izrael földjéről. A 2012-es fesztiválon egyszer el is hangzottak a megzenésített versek, de anyagi források hiányában a kezdeményezésnek akkor nem lett folytatása. 2014-ben Gryllus Dániel, a Kaláka együttes vezetője ajánlotta fel, hogy kiadója megjelentetné az anyagot, s ehhez sikerült is némi pályázati pénzt szerezni, amiből a közelmúltban megjelenhetett a lemez.

A téma nagyon komoly, és nehéz is róla újat, értékeset mondani: a holokauszt utáni gyászról, az újrakezdés nehézségéről és lehetőségeiről, a zsidóság (és általában az emberiség) 20-21. századi traumáiról szól. A CD-t hallgatva szerencsés megoldásnak tűnik, hogy a muzsikusok – Baló András Márton mellett Balog Péter, Erdősi Péter és Fekete Dániel – nem akartak zsidó koloritot vinni a dalokba; ehhez aligha lett volna muníciójuk. Sokkal inkább a hetvenes-nyolcvanas években megteremtődött modern magyar vers-megzenésítés útján haladnak; interpretációjuk mindvégig kulturált, kiegyensúlyozott. Hogy mégis vannak egyedi színek, az főleg a mértékletesen, de azért hatásosan alkalmazott ritka hangszereknek (mandolin, harmonika, harangjáték, ukulele) köszönhető.

Baló András Márton kérdésünkre elmondta: a holokauszt tragédiájában az együttes tagjainak csak kisebb részben van személyes érintettsége, de nem is ez volt a lényeg. A zenekar tagjai egyöntetűen úgy ítélték meg, hogy nem lehet erről a témáról elégszer adekvát módon beszélni. A tematikát tágabban is lehet nézni: nemcsak egy nép tragédiája, hanem minden népirtás borzalma benne van ezekben a szövegekben. „Emlékeztetés, figyelemfelhívás – de szeretnénk valamennyire optimisták is lenni, mert lenne lehetőség az újrakezdésre, a népek békés együttélésére.”

A Göncölszekér a 2000-es évek végén kezdte működését. Eleinte Vörösmarty Mihály és nyugatos költők verseit is megzenésítették, de hamarosan úgy érezték: leginkább a kortárs költészetben vannak olyan alkotók és versek, amelyeknek mondanivalója, stílusa közel áll hozzájuk. „Kikristályosodott, hogy Kemény István vagy Kovács András Ferenc nekünk többet mond, s ezt talán a hallgatók felé is tudjuk közvetíteni.” 2011-ben, ugyancsak a Gryllus Kiadónál megjelent bemutatkozó lemezük, a Minden perc itt hagy még átmenet volt a 20. század klasszicizálódott költői és a kortársak között. Áprily Lajos, Somlyó Zoltán, Ladányi Mihály, az itáliai Salvatore Quasimodo, a francia Jules Supervielle és Oszip Mandelstam váltakozott Petri György, Utassy József, Tolnai Ottó, Kántor Péter vagy a fiatalabbak közül Kemény és Kovács mellett Tóth Krisztina verseivel.

Ennek az albumnak az elmúlás volt a központi témája, míg a következő, a Szép Don Juan (2014) egyfajta nagyvárosi, helyenként tipikusan budapesti – életérzést igyekezett közvetíteni. Itt már a fiatal és középgenerációs magyar költők versei dominálnak: Jónás Tamás, Kemény István, Kiss Judit Ágnes, Pollágh Péter, Szabó T. Anna, Székely Szabolcs, Szlukovényi Katalin, Tóth Krisztina, Varró Dániel alkotásai. A Szép Don Juan fizikai hordozón (CD-n) nem is jelent meg; kísérleti jelleggel csak az interneten terjesztették, s ezáltal sokan megismerték a zenekart.

Arra a kérdésre, hogy a mai Magyarországon „rétegzene”-e a megzenésített vers, Baló így válaszol: a rétegzene nem feltétlenül negatív fogalom, mert azt mutatja, hogy a kortárs költészetnek, a megzenésített versnek van egy jól körülhatárolt közönsége.A kortárs művek iránt sokan fenntartással viseltetnek, aztán ha megismerik, már sokkal nyitottabbak. A Göncölszekér nem a legkönnyebb darabokból válogat, a slam poetry-szerű népszerűség sem vonzza őket; fontosabbnak tartják, hogy legyen hozzáadott művészi érték. Közönségük jelenleg inkább az irodalom felől érkezik, de tervezik, hogy olyan helyekre-színpadokra is eljussanak,ahol zenei oldalról is hangsúlyosan megmutatkozhatnak. A márciusi zsinagógai koncert után szeretnének eljutni a határon túli magyarlakta területekre – egy kisebb turné már éppen szerveződik.

Búcsú Fésűs Évától

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:36

Fotó: SHUTTERSTOCK
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró. Hol volt, hol nem volt, a váci piarista templom közelében egy apró házikó emeleti szobájában egy kislány éldegélt közjegyző apukájával és háztartásbeli anyukájával. No és a nagymamával, aki a legnagyobb ínség közepette is elhozta sokat betegeskedő unokája szobájába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat, hogy elfeledtesse szeme fényével a szenvedéseit. A kislány aztán felcseperedett, drogista segédvizsgát tett, s a második világháború alatt felkötött karral járt dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmunkába a katonai mosodába. Miután államosították a drogériát, a fiatal lány Budapesten keresett munkát gyors- és gépíróként, hogy aztán új életet párja oldalán Kaposváron. Az új otthonhoz és munkahelyhez hamarost új hobbi is párosult, egy véletlennek köszönhetően meséket kezdett írni a Rádiónak: megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai. A mai középgeneráció a tévéből, a nagyétkű Palacsintás király kapcsán ismerhette meg a nevét: a fiúk fülig szerelmesek voltak Kökényszemű Katicába, mind elátkozták Derelyét, a minden hájjal megkent főszakácsot, s szurkoltak a gonosz ellen küzdő Éliás királyfinak. De imádták minden hősét – több mint kétszáz meséje cirka kéttucatnyi kötetben látott napvilágot -, s a népszerűség elől magát mindig távol tartó asszony azt vette észre, egyre gyűlnek az ilyen-olyan kitüntetések a szoba polcain, míg végül a hazai meseírók közül – Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Csukás István után – negyedikként a 2017. március 15-én Fésűs Éva átvehette a Kossuth-díjat is. Első meséjét – ahogyan azt 2017 karácsonyán a Népszavának adott interjújában elmesélte - a kisfiának írta. Mivel ismerőseinek is nagyon tetszett, beküldte a Magyar Rádiónak – és ezzel elkezdődött egy életre szóló utazás a mesék világában, miközben a történetek kitalálója Kaposváron a vasgyárban, az Állatforgalminál, végül a Köjálnál dolgozott titkárnőként. Másfél évtizede, férje halála után kezdett el verseket írni, eleinte csak a fióknak, aztán persze ezekből is több kötet lett, jó néhányat meg is zenésítettek közülük. Tizenöt esztendeje lett Kaposvár díszpolgára, 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, míg 2014-ben megkapta a legnagyobb somogyi kitüntetést, a Pro Comitatu Somogy-díjat, három évre rá pedig Vác is díszpolgárának választotta. Fésűs Évát, aki májusban ünnepelte volna 93. születésnapját Kaposvár városa saját halottjának tekinti.

Kinek a tulajdona az Esterházy-kincs?

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:33
FŐÚRI RAGYOGÁS - Az iparművészet nagy Esterházy-tárlatára Fraknóból is érkeztek műkincsek
Fotó: Népszava
A Fővárosi Törvényszék pénteki, reggeltől estig tartó tárgyalásán még Werbőczy István 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került.
Továbbra is folyik a per Közép-Európa legjelentősebb, mintegy 100 millió euró értékű barokk főúri kincstáráért, az Esterházy-kincsekért, amelyet az osztrák Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont jogutódja, a Nistema Kft. ellen. A Fővárosi Törvényszék pénteki tárgyalásán még Werbőczy 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került – a periratok ismertetése és a perbeszédek reggeltől estig folytak.

Mint arról a Népszava is beszámolt: a Esterházy magánalapítvány magát tekinti a mintegy száz éve Budapestre szállított és az Iparművészetibe 1920-ban és 1923-ban is letétbe helyezett kincseknek. A magánalapítvány pert azután kezdeményezte, hogy 2016-ban döntés született arról, az Iparművészetiből Fertődre szállítanak 75 Esterházy-műtárgyat.

A felperes a keresetében azt szeretné elérni, hogy a kincseket szállítsák vissza az Iparművészetinek, de amennyiben a műtárgyak átvételét megtagadja az épp felújítás alatt álló budapesti múzeum, úgy a tárgyakat adják ki a részére. Az osztrák magánalapítvány ugyanis azzal érvel, az 1695-ben létrejött hercegi hitbizományként a magyarországi kincsek is a burgenlandi fraknói vár tartozékai, mint ahogy jogi képviselőjük fogalmazott: a vár kincstára egy megbonthatatlan műalkotás, amelynek alkotója Esterházy Pál herceg.
Az alperesek jogi képviselői szerint ugyanakkor 1920 után – miután az Esterházy birtokok egy része Ausztriához került − az újonnan létrejött osztrák Esterházy hitbizomány leltárai nem említtették a magyarországi hitbizomány műtárgyait , a hitbizomány várományosai sem emeltek kifogást az ellen, hogy a műtárgyakat V. Pál herceg letétbe adta Budapesten. A felperes vitatja, az alperesek viszont állítják: 1949-ben jogszerűen államosították az Esterházy-kincseket.